|
|
 |
|
 |
Berecz János pozsonyi tárgyalásai
|
(Kasza László)
München, 1989. január 17. (SZER, Világhíradó) - Ezúttal szívesen
ismerem be, hogy megint egyszer tévedtem. Tegnap reggel még fogadni
mertem volna, hogy nem élünk meg egy olyan nyilatkozatot két
kommunista politikus találkozójáról, amelyből mást is megtudunk,
mint hogy a mindkét felet érdeklő dolgokról tárgyaltak, hol
elvtársi, hol őszinte légkörben. És tessék, estére Berecz János
közli pozsonyi tárgyalásai után, hogy sok mindenben nem értett
egyet a szlovák vezetőkkel. Sőt azt is hozzáteszi, hogy ő már régen
nem híve a semmitmondó nyilatkozatoknak.
Nem! Ne kérdezzük, hogy akkor miért nem mutatott példát. Örüljünk
őszintén, hogy most példamutatóan változtatott az eddigi
gyakorlaton, és írjuk a pozitív változások listájára pirossal azt
is, hogy - mint szavaiból kitűnik - jó érvekkel igyekezett
képviselni Pozsonyban a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit.
Ugyanakkor azonban kérdéseket is vet fel bennem a Központi
Bizottság titkárának nyilatkozata. Berecz János - mintegy
sajnálkozva - kijelenti, hogy a csehszlovák vezetők még mindig
félnek mindentől, ami 1868-ra emlékezteti őket. Ami a
csehszlovákoknak 1968, az nekünk magyaroknak 1956. Azt jelentené ez
a hangsúly, hogy a magyar vezetők már nem félnek mindentől, ami a
forradalomra emlékezteti őket?
És ide tartozik egy másik utalás is. Berecz János helyteleníti,
hogy a prágai hatóságok erőszakkal akadályozták meg vasárnap
virágok letételét a Vencel téren, ahol 20 évvel ezelőtt Jan Pallah
önkéntes tűzhalállal tiltakozott az ország megszállása ellen. Azt
jelentené ez, hogy a magyar rendőrség ma már nem verné szét az
ugyancsak virágot föltenni akarókat, amint azt nem egészen három
hónappal ezelőtt, október 23-ikán tette a Bem szobornál?
Remélem, jól értelmezem a Központi Bizottság titkárának szavait.
+++
1989. január 17., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|