|
|
|
|
Berecz János pozsonyi tárgyalásai
|
(Kasza László) München, 1989. január 17. (SZER, Világhíradó) - Ezúttal szívesen ismerem be, hogy megint egyszer tévedtem. Tegnap reggel még fogadni mertem volna, hogy nem élünk meg egy olyan nyilatkozatot két kommunista politikus találkozójáról, amelyből mást is megtudunk, mint hogy a mindkét felet érdeklő dolgokról tárgyaltak, hol elvtársi, hol őszinte légkörben. És tessék, estére Berecz János közli pozsonyi tárgyalásai után, hogy sok mindenben nem értett egyet a szlovák vezetőkkel. Sőt azt is hozzáteszi, hogy ő már régen nem híve a semmitmondó nyilatkozatoknak. Nem! Ne kérdezzük, hogy akkor miért nem mutatott példát. Örüljünk őszintén, hogy most példamutatóan változtatott az eddigi gyakorlaton, és írjuk a pozitív változások listájára pirossal azt is, hogy - mint szavaiból kitűnik - jó érvekkel igyekezett képviselni Pozsonyban a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit. Ugyanakkor azonban kérdéseket is vet fel bennem a Központi Bizottság titkárának nyilatkozata. Berecz János - mintegy sajnálkozva - kijelenti, hogy a csehszlovák vezetők még mindig félnek mindentől, ami 1868-ra emlékezteti őket. Ami a csehszlovákoknak 1968, az nekünk magyaroknak 1956. Azt jelentené ez a hangsúly, hogy a magyar vezetők már nem félnek mindentől, ami a forradalomra emlékezteti őket? És ide tartozik egy másik utalás is. Berecz János helyteleníti, hogy a prágai hatóságok erőszakkal akadályozták meg vasárnap virágok letételét a Vencel téren, ahol 20 évvel ezelőtt Jan Pallah önkéntes tűzhalállal tiltakozott az ország megszállása ellen. Azt jelentené ez, hogy a magyar rendőrség ma már nem verné szét az ugyancsak virágot föltenni akarókat, amint azt nem egészen három hónappal ezelőtt, október 23-ikán tette a Bem szobornál? Remélem, jól értelmezem a Központi Bizottság titkárának szavait. +++
1989. január 17., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|