|
|
 |
|
 |
Ahromejev marsall nézetei
|
London, 1989. január 17. (BBC, Panoráma) - Adásunk folytatásában is
a fegyverkezési kérdéseknél maradunk.
- A Szovjetunióban közölték, hogy áprilisban látnak hozzá ahhoz az
egyoldalú európai csapatcsökkentéshez, amelyet Gorbacsov elnök múlt
havi ENSZ-beszédében jelentett be. Időközben Ahromejev marsall,
volt vezérkari főnök cáfolta, hogy nyugdíjba vonulására azért
került volna sor, mert ellenezte a csapatcsökkentést. Kijelentette,
hogy támogatta a tervet, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy
nem szabad túlságosan legyengíteni a Szovjetunió védelmét.
Ahromejev nézeteit ismerteti Komhejszlet(?) kommentárja.
- Amikor valamivel több, mint egy hónapja Ahromejev marsall helyére
új vezérkari főnököt neveztek ki, visszavonulásának okairól sok
találgatást lehetett hallani. Legújabb nyilatkozata, ha lehet még
bonyolultabbá teszi, a dolgot. Leváltásának a hírét is szokatlan
módon tették közzé. Mielőtt Gorbacsov bejelentést tett az egyoldalú
csapatvisszafejlesztésről, olyan pletykák terjedtek el Moszkvában,
hogy nem Ahromejev, hanem Jazov védelmi miniszter készül a
lemondásra, mert helyteleníti a Gorbacsov által tervezett
leszerelés mértékét.
Azt siettek megerősíteni, hogy nem Jazov megy, hanem Ahromejev, aki
nem örvend a legjobb egészségnek. Ezt az indoklást a külföldi
szakértők nehezen hitték el. Nem mond le egy vezérkari főnök csak
úgy éppen akkor, amikor csapatcsökkentést jelentenek be.
De tiltakozás volt-e Ahromejev lemondása az ő részéről? Annyi
bizonyos, hogy a marsallt nem azért küldték nyugdíjba, mert
elégedetlenek voltak a munkájával. Siettek közölni, hogy
leköszönése után Gorbacsov katonai tanácsadójaként fog működni.
Ebből arra lehet következtetni, hogyha fennáll közte és Gorbacsov
között nézetkülönbség, az nem súlyos.
Akik igazán értenek a Vörös Hadsereg belső ügyeihez, meglepődve
vették tudomásul, hogy éppen Ahromejev távozik a posztjáról. Ő volt
ugyanis a Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozók alkalmával mind
háromszor a szovjet elnököt kísérő szakértői csoport katonai tagja.
Az amerikaiak kemény tárgyalófélnek találták, inkább sólyom volt,
mint galamb, de lehetett vele szót érteni, tehát kedvelték.
A Szovjetszkaja Rosszijának adott nyilatkozatában Ahromejev most
cáfolja, hogy ellenezte volna a csapatvisszafejlesztéseket. Mint
mondta: a szovjet csapatok félmillió főnyi visszafejlesztése
teljesen helyénvaló, politikai és katonai szempontból egyaránt
helyes lépés. De egyben figyelmeztetett Ahromejev, hogy helytelen,
ha a Szovjetunió - úgymond - a morális demobilizáció állapotába
süllyed.
Az Egyesült Államok és a NATO továbbra is az erőhelyzetéből akar
tárgyalni, tehát a Szovjetunió se hanyagolja el katonai ereje
fenntartását - mondotta a marsall. Persze az ilyen figyelmeztetés
még egy peresztrojka-támogató szovjet tábor nagy részéről is
várható volt.
Az derült ki a mostani interjúból, hogy Ahromejev gondolkodása
közel áll Gorbacsovéhoz. Szerinte is a kölcsönösség alapján kell
csapatleépítéseket végrehajtani.
De akkor miért mondott le vezérkari-főnöki tisztéről? Egyre inkább
úgy tűnik, hogy mégis csak köze volt a leköszönésének a
csapatvisszafejlesztésekhez, csak éppen az eddigi feltételezésekkel
fordított viszonylatban. Ő, Ahromejev akarta a csapatcsökkentést,
és mások nem akarták. Leváltását talán éppen egy bonyolult,
kompromisszum részeként követelték a gorbacsovi terv ellenzői.
Ilyen komplikált manőverekkel tele van a szovjet politika. Tehát
Ahromejevet minden valószínűség szerint bizonyos erők nyomására
kellett Gorbacsovnak leváltania, hogy a csapatcsökkentésre
vonatkozó elképzelését megvalósíthassa. +++
1989. január 17., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|