Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 16.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Mibe kerül a Munkásőrség? (SZER, Világhíradó)

kormánynak nincs elég pénze a szegényekre. Másokra azért persze van, például több mint 1 milliárdja a Munkásőrségre. Zsille Zoltán kommentárja következik: "...Egyes szélsőséges álláspontok szerint meg kellene szüntetni ezt a pufajkás Kádár-huszárságot. Úgyhogy, szorult helyzetét látva, a pártatlan és nyílt újságírás olyan bajnokai siettek védelmére, mint például a legszívesebben kék színekben szereplő Szabó László..."

A Szovjetunió és Kelet-Európa viszonya

Washington, 1989. január 16. (Amerika Hangja, esti híradó) - Az
egyik baloldali amerikai folyóirat két magyar származású
politológus, Heller Ágnes és Fehér Ferenc közösen írott esszéjét
közölte a Szovjetunió és Kelet-Európa között fennálló
kapcsolatokról. Egy nagy múltú New York-i szabadegyetem, a New
School tanárai, Heller Ágnes és Fehér Ferenc tanulmányait mai
sajtószemléjében Csernus Ákos munkatársunk ismerteti.
    
    - Kelet-Európa háború utáni története Jaltával kezdődik, amely
több mint Roosevelt, Sztálin és Churchill történelmi jelentőségű
találkozója a Krím-félszigeten - írja a szerzőpár a tanulmány
elején. És megállapítja:
- Egyesek helytelenül úgy értelmezték, hogy a háború nyertesei a
tartós béke feltételeit akarják megteremteni a csúcstalálkozón,
holott a jegyzőkönyvek azt bizonyítják, még csak nem is kerültek
komolyan szóba egy békeszerződés alapelvei. A találkozó résztvevői
egyszerűen a győztesek akaratának megfelelően próbáltak a világnak
új formát adni. Önhatalmúlag valamiféle nagyhatalmi világkormányt
szándékoztak létrehozni.
    
    Sztálin viszont elejétől fogva úgy kezdte Jaltát értelmezni, hogy
ezzel szabad kezet kapott Kelet-Európában. A kelet-európai népek
véleményét ugyanakkor senki sem kérte ki.
    
    Heller Ágnes és Fehér Ferenc az elmúlt időszakra visszatekintve
tanulmányában megállapítja:
- A szovjet uralom alá került Kelet-Európa történetét ténylegesen
egy Jalta ellen lezajló forradalomnak lehet tekinteni. És nemcsak
az időnként lázongó kelet-európai nemzetekre utalunk, de több
kommunista, vagy baloldali kormányra is, amelyek nyíltan vagy
közvetve Jalta ellen fordultak, mint Tito volt jugoszláv elnök
kormánya 1945 óta, meg Nagy Imre rövidéletű kabinetje az 1956-os
forradalom alatt, amely kikiáltotta Magyarország semlegességét,
vagy pedig az albán kormány és bizonyos mértékig Romániában
Ceausescu rezsimé.
    
    Heller és Fehér az amerikai folyóiratban megjelent cikkében a Jalta
ellen folyó forradalomnak négy különböző fázisát különbözteti meg.
    
    - A Jalta ellen indított küzdelemben 1945 és 1948 között a nem
kommunista pártok álltak az élvonalban. A nem kommunista pártoknak
azonban a legkisebb esélyük sem lehetett a győzelemre. Ezek a
nemzeti, nacionalista csoportosulások nem rendelkeztek megfelelő
tapasztalattal, emellett alig volt, vagy egyáltalán nem volt
hajlandóságuk arra, hogy az országuk határain túlra is kiterjesszék
a politikai küzdelmet, és szövetségeseik sem voltak. A kelet-
európai nacionalista erőknek a háború alatt tanúsított magatartásuk
következtében nem volt különösebben jó a hírük sem. Egyesek közülük
együttműködtek Hitlerrel. És talán még ártalmasabb volt a számukra,
hogy a társadalomról alkotott elképzeléseik a végletekig elavultak
és konzervatívok voltak.
    
    A háború után tartott első szabad választások eredményei ellenére a
szerzőpár azt állítja: a kelet-európai térség mintegy 100 millió
lakója alig várta, hogy reformokat vezessenek be országa
modernizálására, és e tekintetben a kommunistákban több reményt
látott, mint a liberális és konzervatív pártokban. Sztálin
könnyűszerrel kialakíthatott egy mesterkélt geopolitikai egységet,
az úgynevezett Kelet-Európát, olyan nemzetekből, amelyeknek nem
volt közös történelme, közös politikai, vagy kulturális öröksége,
vagy vallásos egysége. Csak egy ország volt, amely ellenállást
tanúsított, Jugoszlávia. A kelet-európaiak Jalta-ellenes
küzdelmének 1953 és 56 között volt a második szakasza. A jaltai
rendezés elleni küzdelemnek a legfőbb lázadó, Jugoszlávia állt az
élén, amiért később Hruscsov párttitkárnak desztalinizálási
kampánya során kellett rehabilitálnia. A jugoszláv vezetőség
azonban egoista reálpolitikát folytatott. Ahelyett, hogy a jaltai
egyezménnyel kapcsolatban komolyabb stratégiai kérdéseket vetettek
volna fel Belgrádban, Tito ellenfelei ellen rendezett jelentéktelen
vendettákkal voltak elfoglalva.
    
    - A Jalta-ellenes küzdelemnek rövidesen Magyarország és
Lengyelország vette át a zászlaját, és annak ellenére, hogy a
lengyel és a magyar mozgalmat nem időzítették, mindkettő 1956
októberében ért tetőpontjára.
    
    A két országban azonban teljes mértékben elütő volt az események
lefolyása. A magyar forradalom egy koalíciós kormány vezetésével
frontális támadást jelentett Jalta ellen, különösen, amikor a Nagy-
kormány kilépett a Varsói Szerződésből és tömbön kívülinek
minősítette Magyarországot.
    
    Lengyelországban az új kormány, annak ellenére, hogy a nemzeti
kommunista frakció túlsúlyban volt benne, meg volt győződve arról,
hogy a szovjet vezetőség számára Lengyelország feletti hatalma
jelenti Jalta leglényegét.
    
    Így a lengyelek rendkívüli óvatosságot tanúsítottak, hogy át ne
lépjék a Rubicont. Moszkva lassanként megint megerősíthette
Lengyelország feletti ellenőrzését.
    
    Az 1956-os magyar forradalom leverésétől egészen Brezsnyev haláláig
a Jalta-ellenes mozgalomnak nagyjából befellegzett. A mozgalomnak
ráadásul méltatlan bajnokai is akadtak. Enver Hodzsa személyében
például, aki Albániában hermetikusan emelt határok közé zárva
őrizte meg a sztálinista rezsimet, és Ceausescu Romániája, amely
óvatosan Jalta-ellenes nacionalista retorikában igyekszik
kompenzálni a román középosztályt sztálinista politikájáért és a
csapnivalóan rossz gazdasági irányításért.
    
    - A szerzők szerint erősen vitatható, hogy az 1968-as Prágai
Tavasz egyáltalán a Jalta-ellenes kelet-európai mozgalmak közé
sorolható. Brezsnyev természetesen a Jaltai Egyezmény megsértésének
tekintette, és a csehszlovák liberalizálási kísérletet Jalta-
ellenes forradalomként tiporta el. Ténylegesen magát a Jaltai
Egyezményt egyedül Brezsnyev sértette meg.
    
    - A Jalta-ellenes kelet-európai mozgalomnak most bontakozik ki
a negyedik szakasza, méghozzá meglehetősen bonyolult körülmények
között - hangsúlyozza Fehér Ferenc és Heller Ágnes az amerikai
baloldali folyóiratban.
    
    Lengyelország máig sem nyugodott meg. Románia továbbra is
elégedetlenséget és engedetlenséget tanúsít annak ellenére, hogy a
román vezetőséget az országban uralkodó terror és éhínség miatt
népfelkelés veszélye fenyegeti.
    
    Jugoszlávia alkotmányos és társadalmi válsággal küszködik, amelynek
kimenetelével kapcsolatban Moszkva sem lehet közömbös. Kelet-Európa
éppúgy alanya, mint tárgya a hatalmi játszmának. Ha a játszma
eldől, lehet, hogy Európa térképe is változni fog.
    
    - Ahhoz, hogy érthetőbbé váljon előttünk a gorbacsovista stratégia,
számolnunk kell az ellentmondásokkal terhes irányzatokkal és az
egész politikai panorámával. Egyesek minden bizonnyal emlékeznek
még Churchill brit miniszterelnök szavaira, aki kijelentette, hogy
nem hajlandó elnökölni a Brit Birodalom szétesése felett.
    
    Hasonlóképpen Gorbacsov sem szeretné megérni azt a napot, hogya
szovjet gyarmatbirodalom és a jaltai rendszer szétesése felett
kelljen elnökölnie. Ellentétben Brezsnyevvel, azonban arra sem
hajlandó, hogy a jaltai rendezés határait átlépje. Az afgán háborút
ezért fejezi be.. A gorbacsovisták továbbra is keresik a
mágikusformulát, amellyel kijelölhetnek egy új stratégiát, ahogy
Sztálin is talált fedőnevet Kelet-Európa szovjetizálására, amikor
népi demokráciáknak minősítette a leigázott népeket.
    
    Hruscsov szocialista közösségnek nevezte a desztalinizálás alatt
álló, de továbbra is szovjet uralom alá kényszerített térséget
Hruscsov, éppúgy mint Gorbacsov, egy olyan időszakban került
hatalomra, amikor Kelet-Európa válsággal küszködött. Jelenleg
legfeljebb három ország van, ahol a válság hatása kevésbé érezhető:
Albánia, Bulgária és Kelet-Németország. Csakhogy lényeges különbség
van az 1950-es évek és az 1980-as évek válságai között. Ezzel
Gorbacsovnak is tisztában kell lennie, ha toleráns politikát akar
kialakítani.
    
    Hruscsov idejében az összes kelet-európai ország belső válsággal
küszködött, amely egy és ugyanazon okra volt visszavezethető:
sztálinista terror és egy teljesen irracionális gazdasági vezetés
kihatásaira. Így bizonyos mértékig indokolt volt az egyszerű és
uniformizált intézkedések bevezetése. Hruscsov sztálinista
módszerekkel próbált desztalinizálni.
    
    Politikájával majdnem szétrobbantotta Sztálin birodalmát
Gorbacsovnak látnia kell, hogy a jelenlegi kelet-európai válság
csak annyiban tekinthető általános válságnak, hogy atérségnek
úgyszólván az összes országában felütötte a fejét. Számolnia kell
azzal is, hogy a válságoknak más és más oka van a különböző
országokban. És, hogy melyikben mikor állt meg az idő. Albánia a
sztálinista 1950-es években rekedt meg.
    
    Csehszlovákia befejezetlen desztalinizálási kísérletével az 1960-as
években, éppígy Magyarországnak, Jugoszláviának, vagy
Lengyelországnak más és más jelene van.
    
    A válságok jellege sok tekintetben elüt egymástól. A szerzők
igyekeznek felmérni a különböző kelet-európai országokban előállott
válságos helyzetet, és Magyarországgal kapcsolatban megállapítják:
- Magyarországon a vezetőség, amely eleinte nemcsak hogy
realisztikus volt, hanem meglehetősen óvatos is, évtizedekkel
ezelőtt vezettette be mezőgazdasági reformjait, és egyben szélesebb
körű gazdasági változásokat ígért. De amikor ezek megvalósítása
elodázódott, a magyar vezetés elvesztette önmérsékletét,
kompenzációképpen bátorítani kezdte a korlátok nélküli fogyasztást,
amelyhez a hazai termelés nem szolgálhatott alapul. Mindennek az
eredménye egyrészt az lett, hogy első ízben egy kelet-európai
országnak per koponya annyi adóssága lett, mint egy latin-
amerikainak. Másrészt a magyar vezetés, amely mérsékelt
strukturális reformok bevezetése helyett a fogyasztás fokozásával
igyekezett magához édesgetni a népet, eltékozolta nehezen szerzett
politikai hitelét. Harmadszorra - de ami talán a legfontosabb - a
magyar közéletnek a reménytelenség lett a jellemzője. És akár
felülről, akár alulról javasolnak reformokat, a nép már nem fűz
azokhoz reményt.
    
    Forradalom előtti helyzet állt elő, amelynek azonban egyelőre még
nem mutatkozott be a főszereplője.
    
    - A májusi pártkonferencia eredményei máris nyilvánvalóak,
amennyiben a párt legfelsőbb vezetőségében, politikai bizottságában
és titkárságában egyetlen személy sem maradt azok közül, akik részt
vettek az 1956-os forradalom eltiprásában - írja Heller és Fehér az
esszéjében. Többeket ezek közül még a Központi Bizottságból is
kiszoríttattak. Ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy visszaállítsák
Magyarország forradalmi, demokratikus és történelmi
folyamatosságát, tehát, hogy rehabilitálják a magyarok legragyogóbb
forradalmát.
    
    A változás emellett nagy mértékben a párttagság nyomására történt,
amely a maga részéről a szélesebb tömegek állandó nyomásának van
kitéve. A változás nem a pártvezetőség úgynevezett bölcs és
nagylelkű engedményeinek eredménye volt és nemcsak egyszerűen
felülről hozott reform volt. Ezt Grósz Károly főtitkárnak is el
kellett ismernie, aki egy határozott politikai fiziognómiával nem
rendelkező középutas.
    
    Igazi reformerek vannak a Központi Bizottságban és a titkárságban,
olyan politikusok, akik nemcsak szavakkal, de tettekkel is
bizonyították, hogy elkötelezték magukat a reformok mellett
Ha félénken és zavarosan is, de egyesek félre nem érthető módon
párton belül és kívül is pluralizmust követeltek, és az emberi
jogok ügyét is emlegették, ami régebben eretnekségnek számított
És ami még fontosabb: a magyar társadalmat bátorították az
önszervezésre és a viszonylagos autonómiára, amelyet a magyar
ellenzék már jó évtizede sürgetett. +++


1989. január 16., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefon:

271-9oo-asról vagyok. Szeretem a műsort, de nem azért telefonálok, hogy szerepeljek. Az egyik kérdésem a telefonokkal kapcsolatos. Most emelik a telefonelőfizetési dijat. Szeretném kérdezni, hogy ezért mit fogunk kapni a Postától, mert van hogy hetekig is nem jó a telefon és a dijat ennek ellenére fizetem. Egyáltalán megcsinálják a telefont ha bejelentjük, vagy mi történik napokig, hetekig? Nem lehetne-e megoldani, hogy a hibabejelentő rögzitése alapján - amig nem tudjuk használni a telefont - ne számlázzák még az alapdijat sem? Én a kisfizetésű réteghez tartozom, különböző körülményeim miatt. Most az ember minden forintot megnéz...
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD