Rendszerváltás és az MTI

	Új szakasz az európai együttműködésben (1. rész)
1989. január 16. hétfő (MTI-Panoráma) - Az európai biztonság és együttműködés bécsi utótalálkozója e héten a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország külügyminisztereinek háromnapos találkozójával végéhez ér. A miniszterek olyan, több mint két éven át folytatott tanácskozássorozatról adhatnak összegező értékelést, amely tele volt nehézségekkel, huzavonákkal, kedvező és kedvezőtlen drámai fordulatokkal, de amely végülis megérte a fáradozásokat. Az utótalálkozó legfőbb ,,terméke,, - a küldöttségek által jóváhagyott záródokumentum - a résztvevők kezdettől fogva követett célja szerint tartalmas és kiegyensúlyozott lett. Általános értékelés új szakaszt nyithat az európai együttműködésben, sőt bizonyos mértékig már magával az utótalálkozóval, a teljes közmegegyezés kialakítására tett sikeres erőfeszítésekkel megnyílt ez az új szakasz. A bécsi találkozót 1986. november 4-én kezdték el a helsinki záróokmány aláírói: harminchárom európai állam - Albánia kivételével a földrész valamennyi országa -, valamint az Egyesült Államok és Kanada. Küldöttségeik 26 és fél hónapig tárgyaltak. Az elfogadott záródokumentum - amelynek fő szövege 52 oldalnyi, és mellékletei együttvéve legalább ugyanilyen terjedelműek - tartalmazza a rendkívül hosszas és bonyolult tárgyalások eredményeit, rögzíiti az európai együttműködés valamennyi területére kiterjedő megállapodásokat, kompromisszumokat és új kötelezettségvállalásokat. A záródokumentum - a helsinki folyamat hagyományai szerint - nem egyszerűen a tárgyalásokról szóló tájékoztató közlemény akar lenni, hanem az előző hasonló találkozó óta végzett munka mérlege és az államok új törekvéseinek, feladatainak a ,,chartája,, is. Ilyen értelemben kidolgozása a tanácskozás legfőbb közvetlen céljának és eredményének tekintendő, noha az igazi, végső eredmény a benne foglalt rendelkezések megvalósítása lesz. Teljesen megalapozottaknak ítélhetőek azok a vélemények, amelyek szerint a bécsi okmány tartalma lényegesen gazdagabb és igényesebb az államokkal szemben, mint belgrádi és madridi ,,elődjei,,. Tükröződnek benne az új európai enyhülés jótékony hatásai, egyúttal pedig az okmány maga is ennek az enyhülési folyamatnak eszközévé válhat, különösen a katonai-biztonsági kérdések és az emberi jogok, a humanitárius követelmények érvényesítése terén számottevő további haladást ígér. Előírásai nem nemzetközi jogi érvényűek, de mivel közmegegyezéssel jönnek létre, az államokat politikailag feltétlenül kötelezik. (folyt.) 1989. január 16., hétfő 17:15
Vissza »

	Új szakasz az európai együttműködésben (2. rész)
Ami a Helsinki Záróokmány ,,első kosarának,, nevezett katonai jellegű kérdéscsoportot illeti, a bécsi dokumentumnak minden jel szerint sikerül a helsinki folyamat jelentős elemévé tennie a leszerelést. Az utótalálkozóval párhuzamosan Bécsben 1987-től konzultációkat folytattak a Varsói Szerződés hét és a NATO tizenhat tagállamának képviselői, hogy előkészítsék az európai hagyományos haderő csökkentéséről tartandó tárgyalásaikat, kidolgozzák azok mandátumát. A leszerelési tényező fontossága miatt a 35 ország küldöttségei eleve abban állapodtak meg, hogy a ,,huszonhármak,, tárgyalásait a helsinki folyamat szerves részének tekintik, s az utótalálkozót addig nem fejezik be, amig a mandátum szövegét mellékletként nem csatolhatják a záródokumentumhoz. Ez a feltétel, ha az utolsó pillanatban is, de megvalósult, így Bécsben március elején megkezdődhetnek a VSZ-NATO tárgyalások, párhuzamosan és szoros kapcsolatban a helsinki folyamat mind a harmincöt országának a bizalom- és biztonságerősítésről tanácskozó konferenciájával. A záródokumentum kidolgozása során ,,jól járt,, az úgynevezett harmadik kosár tárgyköre is. Az emberi jogokra és humanitárius ügyekre vonatkozó együttműködés fő követelményeit a helsinki folyamatnak már korábbi okmányai is leszögezték. A bécsi okmányban ezek a követelmények minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kaptak, tovább pontosították, részletezték és számos vonatkozásban kiegészítették az ilyenfajta állami kötelezettségeket. A dokumentum ezzel foglalkozó fejezete több mint hetven pontot tartalmaz. A rendelkezések többek között előírják, hogy milyen módon kell érvényesíteni az emberek utazási és vallásszabadságát, a nemzeti kisebbségek jogait, hogy az államok miként működnek együtt az oktatási, kulturális és információs ügyekben. Az európai együttműködés résztvevői a bécsi záródokumentumban ezúttal először szövegezték meg a helsinki folyamat emberi vetületével foglalkozó külön fejezetét, amely szabályozza az emberi jogokra és a humanitárius ügyekre vonatkozó rendelkezések megvalósításának ellenőrző mechanizmusát. Ebben az országok kötelezik magukat arra, hogy az ilyenfajta ügyekről állandó információcserét folytatnak, s az őket érintő vitás ügyeket, az emberi jogok és humanitárius követelmények sérelmeit kivizsgálják és rendezik. A Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő reformfolyamatok lényegesen megkönnyítették az új kötelezettségekben való - átttörésnek minősíthető - megegyzést. (folyt.) 1989. január 16., hétfő 17:16
Vissza »

	Új szakasz az európai együttműködésben (3. rész)
A nyugati országok elégedetten nyugtázták, hogy a szocialista államok elismerik az együttműködés fontosságát az emberi jogi és a humanitárius ügyekben, s hogy ilyenfajta belső ügyeikben haladás tapasztalható. Ez tette lehetővé annak a javaslatnak az elfogadását, hogy a emberi vetület témáiról tervezett három nemzetközi konferencia közül az egyiket 1991-ben Moszkvában tartsák meg. Az utótalálkozón gazdag rendezvény-programról határoztak, amely összesen tíz tanácskozásból áll, s háromnak a megrendezésére szocialista országok kaptak jogot. (Az említett moszkvai konferencián kívül Szófiában környezetvédelmi, Krakkóban pedig kulturális értekezletet tartanak.) Ez lényeges fejlemény, mert a madridi és a bécsi utótalálkozó közötti időszakban csak egy rendezvényt tartottak szocialista országban, a budapesti Kulturális Fórumot. A magyar küldöttség mindvégig tevékeny, kezdeményezőkész munkát végzett a bécsi találkozón. Részt vett a nemzetiségi jogokra vonatkozó javaslat kidolgozásában, elsőként csatlakozott az európai kulturális örökségről tartandó krakkói tanácskozás megrendezésének gondolatához, szerepet vállalt a záródokumentum olyan részeinek megszövegezésében, amelyek például a vízumkérelmek elbírálási határidejére, a kulturális együttműködés teendőire vagy a gazdasági döntőbíráskodásra vonatkoznak. A tanácskozás folyamán sokszor voltak fennakadások, zavaró ,,közjátékok,,. Többször hátráltatták a munkát NATO-országok közötti ellentétek: héteken át vitázott az amerikai és a francia fél arról, hogy milyen legyen a kapcsolat a ,,huszonhármak,, tervezett tárgyalásai és a ,,harmincötök,, párhuzamos bizalomerősítési értekezlete között, a VSZ-NATO tárgyalások mandátumának elfogadását pedig két másik NATO-tagállam, Törökország és Görögország ellentéte késleltette. A román küldöttség szinte a találkozó végéig megkérdőjelezte a záródokumentum olyan rendelkezéseit, amelyekben a résztvevők többsége vagy az összes többi állam már megegyezett. A huzavonák miatt a megbeszélések végül 26 és fél hónap után is némi ,,időzavarba,, jutottak: az utolsó napokban mind a ,,huszonhármak,, tárgyalásán, mind az utótalálkozó plenáris ülésén ,,megállították az órákat,,, hogy formálisan tartani tudják a befejezés eredeti határidejét. De ,,minden jó, ha a vége jó,,. Az utótalálkozó részvevői vasárnap közmegegyezéssel elfogadták a záródokumentumot, s ezzel kormányuk nevében kötelezettséget vállaltak rendelkezéseinek végrehajtására is. Sebestyén Tibor (Bécs), MTI-Panoráma 1989. január 16., hétfő 17:17
Vissza »