Rendszerváltás és az MTI

	Új szakasz az európai együttműködésben (2. rész)
Ami a Helsinki Záróokmány ,,első kosarának,, nevezett katonai jellegű kérdéscsoportot illeti, a bécsi dokumentumnak minden jel szerint sikerül a helsinki folyamat jelentős elemévé tennie a leszerelést. Az utótalálkozóval párhuzamosan Bécsben 1987-től konzultációkat folytattak a Varsói Szerződés hét és a NATO tizenhat tagállamának képviselői, hogy előkészítsék az európai hagyományos haderő csökkentéséről tartandó tárgyalásaikat, kidolgozzák azok mandátumát. A leszerelési tényező fontossága miatt a 35 ország küldöttségei eleve abban állapodtak meg, hogy a ,,huszonhármak,, tárgyalásait a helsinki folyamat szerves részének tekintik, s az utótalálkozót addig nem fejezik be, amig a mandátum szövegét mellékletként nem csatolhatják a záródokumentumhoz. Ez a feltétel, ha az utolsó pillanatban is, de megvalósult, így Bécsben március elején megkezdődhetnek a VSZ-NATO tárgyalások, párhuzamosan és szoros kapcsolatban a helsinki folyamat mind a harmincöt országának a bizalom- és biztonságerősítésről tanácskozó konferenciájával. A záródokumentum kidolgozása során ,,jól járt,, az úgynevezett harmadik kosár tárgyköre is. Az emberi jogokra és humanitárius ügyekre vonatkozó együttműködés fő követelményeit a helsinki folyamatnak már korábbi okmányai is leszögezték. A bécsi okmányban ezek a követelmények minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kaptak, tovább pontosították, részletezték és számos vonatkozásban kiegészítették az ilyenfajta állami kötelezettségeket. A dokumentum ezzel foglalkozó fejezete több mint hetven pontot tartalmaz. A rendelkezések többek között előírják, hogy milyen módon kell érvényesíteni az emberek utazási és vallásszabadságát, a nemzeti kisebbségek jogait, hogy az államok miként működnek együtt az oktatási, kulturális és információs ügyekben. Az európai együttműködés résztvevői a bécsi záródokumentumban ezúttal először szövegezték meg a helsinki folyamat emberi vetületével foglalkozó külön fejezetét, amely szabályozza az emberi jogokra és a humanitárius ügyekre vonatkozó rendelkezések megvalósításának ellenőrző mechanizmusát. Ebben az országok kötelezik magukat arra, hogy az ilyenfajta ügyekről állandó információcserét folytatnak, s az őket érintő vitás ügyeket, az emberi jogok és humanitárius követelmények sérelmeit kivizsgálják és rendezik. A Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő reformfolyamatok lényegesen megkönnyítették az új kötelezettségekben való - átttörésnek minősíthető - megegyzést. (folyt.) 1989. január 16., hétfő 17:16
Vissza » Folytatásokkal »