Rendszerváltás és az MTI

	Új szakasz az európai együttműködésben (1. rész)
1989. január 16. hétfő (MTI-Panoráma) - Az európai biztonság és együttműködés bécsi utótalálkozója e héten a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország külügyminisztereinek háromnapos találkozójával végéhez ér. A miniszterek olyan, több mint két éven át folytatott tanácskozássorozatról adhatnak összegező értékelést, amely tele volt nehézségekkel, huzavonákkal, kedvező és kedvezőtlen drámai fordulatokkal, de amely végülis megérte a fáradozásokat. Az utótalálkozó legfőbb ,,terméke,, - a küldöttségek által jóváhagyott záródokumentum - a résztvevők kezdettől fogva követett célja szerint tartalmas és kiegyensúlyozott lett. Általános értékelés új szakaszt nyithat az európai együttműködésben, sőt bizonyos mértékig már magával az utótalálkozóval, a teljes közmegegyezés kialakítására tett sikeres erőfeszítésekkel megnyílt ez az új szakasz. A bécsi találkozót 1986. november 4-én kezdték el a helsinki záróokmány aláírói: harminchárom európai állam - Albánia kivételével a földrész valamennyi országa -, valamint az Egyesült Államok és Kanada. Küldöttségeik 26 és fél hónapig tárgyaltak. Az elfogadott záródokumentum - amelynek fő szövege 52 oldalnyi, és mellékletei együttvéve legalább ugyanilyen terjedelműek - tartalmazza a rendkívül hosszas és bonyolult tárgyalások eredményeit, rögzíiti az európai együttműködés valamennyi területére kiterjedő megállapodásokat, kompromisszumokat és új kötelezettségvállalásokat. A záródokumentum - a helsinki folyamat hagyományai szerint - nem egyszerűen a tárgyalásokról szóló tájékoztató közlemény akar lenni, hanem az előző hasonló találkozó óta végzett munka mérlege és az államok új törekvéseinek, feladatainak a ,,chartája,, is. Ilyen értelemben kidolgozása a tanácskozás legfőbb közvetlen céljának és eredményének tekintendő, noha az igazi, végső eredmény a benne foglalt rendelkezések megvalósítása lesz. Teljesen megalapozottaknak ítélhetőek azok a vélemények, amelyek szerint a bécsi okmány tartalma lényegesen gazdagabb és igényesebb az államokkal szemben, mint belgrádi és madridi ,,elődjei,,. Tükröződnek benne az új európai enyhülés jótékony hatásai, egyúttal pedig az okmány maga is ennek az enyhülési folyamatnak eszközévé válhat, különösen a katonai-biztonsági kérdések és az emberi jogok, a humanitárius követelmények érvényesítése terén számottevő további haladást ígér. Előírásai nem nemzetközi jogi érvényűek, de mivel közmegegyezéssel jönnek létre, az államokat politikailag feltétlenül kötelezik. (folyt.) 1989. január 16., hétfő 17:15
Vissza » Folytatásokkal »