Rendszerváltás és az MTI

	Közös kelet-európai tájékoztatás
London, 1989. január 15. (BBC, Késő esti panoráma) - Interjú Wojciech Madiarskival a Szolidaritás magyarul is jól. beszélő képviselőjével. Sándorof Péter beszélget Madiarskival. - December végén alakult négy kelet-európai.állam, Lengyelország a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország független mozgalmainak közös hírügynöksége. A magyarul is jól beszélő Wojciech Madiarski, a Szolidaritás szakszervezet varsói szóvivője is a hírügynökség létrehozását bejelentő közlemény aláírói között van. Madiarski úr, mi volt az inditékuk a független mozgalmak közös hírügynökségének a létrehozására. - Azt hiszem, hogy maga az élet volt a legfőbb indítéka annak, hogy létrejött egy ilyen hírügynökség. Ezt úgy értem, hogy az élet vagyis a Közép-Kelet-Európában bekövetkező változások megteremtették annak a lehetőségét, hogy megszervezzük ezt. Mert hát, hiszen egymás mellett élő népeknek, egymás szomszédságában élő társadalmaknak olyan népeknek, amelyeket sok minden fűz egymáshoz, és persze amelyeket sok minden választ el egymástól. Ilyen társadalmaknak mindig sok megbecsülni valója van. De ahhoz, hogy beszélni tudjunk egymással, hogy párbeszédet tudjunk folytatni, akkor információ kell, ismerni kell egymást, és sok mindent tudni egymásról. Ezért információcserére van szükség. Persze, amikor azt mondom, hogy most jelentek meg ennek lehetőségei annak, hogy létrehozzunk egy ilyen hírügynökséget. Nem a technikai lehetőségekre gondolok, vagy nem elsősorban ezekre. Sokkal fontosabbak számomra itt a politikai lehetőségek, és ezenkívül vagy ezzel kapcsolatban pszichológiai lehetőségek. Még egy pár évvel ezelőtt egy olyan információs hálózat megteremtése, megszervezése, amely a határokon túl terjedt itt Kelet-Európában egy hihetetlen nagy dolognak tűnt, egy elképzelhetetlen dolognak. Most annyira természetes, hogy inkább az tűnik furcsának, hogy hát miért nem csináltuk ezt korábban. A december 20-ikán keltezett közlemény szerint heti jelentéseket kívánnak kiadni az országaikban történő, és a hivatalos sajtóban elhallgatott vagy csak hiányosan ismertetett eseményekről. Hogyan folyik az együttműködés, illetve megjelennek-e azóta ezek a jelentések? - Tulajdonképpen úgy volt, hogy mi előbb kezdtünk dolgozni, és csak utána közöltük a közvéleménnyel azt, hogy létrejött egy hírügynökség. Ez azt jelenti, hogy legalább itt nálunk Lengyelországban az első nyomtatott jelentések még a közlemény előtt jelentek meg. Azóta is jelennek meg rendszeresen egyszer hetente. Minden hét elején egy fűzetet adunk ki, amely a múlt hét információs anyagát tartalmazza. Elsősorban a lengyel információt - lengyelországi információt,- de ezenkívül persze van egy külföldi rovat, és ezt a rovatot a kelet-európai hírügynökség anyaga képezi. Ezek a füzetek belterjesztésű kiadványok. A céljuk az, hogy az információt, információs anyagot szolgáltassanak a független, a földalatti sajtó, szerkesztőségek számára. Azt hiszem, hogy ezt a szerepüket jól teljesítik mert az utóbbi időben szemmel láthatóan megjavult a külföldi híranyag minősége a független sajtóban. Eddig úgy volt, hogy a szerkesztők a külföldi információt a nyugaton keresztül kaptak, a nyugati rádió, a nyugati sajtó révén. Na most van egy, van közvetlen kapcsolatunk. Ennek a helyzetnek az előnye magától értetődik. Az amit mondtam persze csak Lengyelországra vonatkozik. De tudomásom szerint barátaink más országokban, Csehszlovákiában, Magyarországon, a Szovjetunióban hasonlóképpen használják ezt az információt. Azt tudom, hogy Moszkvában a Szovjetunióban a lengyel híranyag bekerül a moszkvai független lapba az Express Krónikába. - A hírügynökséget tehát lengyel, szovjet, csehszlovák és magyar független csoportok hozták létre. Bejelentették azonban, hogy működési területüket igyekeznek kiterjeszteni Kelet-Európa más országaira is. Bekapcsolódtak e azóta mások is a közös hír ügynök s égbe ? - Igen. Közben sikerült kapcsolatot teremteni még egy orosz csoporttal, a Demokratikus Szövetség, vagyis a Demokraticseskij Szojuz című leningrádi csoporttal. Ezenkívül időnként megkapunk információt NDK-bol. De ez a kapcsolatunk még nem rendszeres. Nincs rendszeresítve. Remélem, hogy a közeljövőben ez a kelet- németországi rovat rendszeres lesz. - Madiarski úr, Lengyelországban régóta létezik független szakszervezet a Szolidaritás fogalommá, szimbólummá vált. Most, hogy Magyarországon is megindult egy oldódási folyamat, és miután ott is alakulnak független szakszervezetek, hogyan alakul a Szolidaritás és a magyarországi független érdekvédelmi szervezetek kapcsolata? Milyen együttműködésük van például a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével, vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével? - A Szolidaritásnak mindig is jó kapcsolatai voltak a magyar független csoportokkal, a magyar független körökkel. Magamnak is volt alkalmam ezt tapasztalni 81-ben, amikor tolmácsként vettem részt nyári gyerektáborban, amelyet a SZETA(?) szervezett a lengyel gyerekek számára. A gyerekcsoportot itt Varsóban a Szolidaritás állította össze. Ezek hátrányos gyerek voltak, de talán az életükben ez volt az egyetlen lehetőségük, egyetlen esélyük, hogy külföldre látogassanak. Utána a statárium bevezetése után is nagy segítséget nyújtottak a magyarok a lengyeleknek. Emlékszem, ahogy 82-ben nagy gyógyszer és ruha küldemény érkezett Budapestről. Ezt is a SZETA gyűjtötte. Utána a SZETA-nak volt még egy próbálkozása, hogy még egy ilyen gyerektábort szervezzen. De hát a magyar és a lengyel , hatóságok közös beavatkozása miatt ez nem sikerült. Azért annyira' aprólékosan soroltam fel a magyar támogatás, a magyar segítségnek ezeket a megnyilvánulásait, hogy ráutaljak, rámutassam ezeknek a gyakorlati jellegére. Ez a támogatás nem korlátozódik a nyilatkozatok aláírásához, hanem igazi együttműködés, igazi segítség. Ugyanilyen jellegű a szakszervezeti együttműködés. Például 88 nyarán a TDDSZ képviselői részt vettek a Szolidaritás által szervezett emberi jogi értekezletben, amely Krakkóban volt. Utána a TDDSZ meghívta a Szolidaritás képviselőit, hogy látogassanak Budapestre a TDDSZ első kongresszusára. Ez sajnos nem sikerült a bürokratikus akadályok miatt. De persze ez nem változtat azon a tényen, hogy a mi szakszervezetünk és a magyar TDDSZ már felvette a kapcsolatot és készülődik együttműködésre, ami a Pedagógusok Független Szakszervezetét illeti, tudomásom szerint a Szolidaritásnak még nem volt lehetősége, nem volt alkalma felvenni a kapcsolatot. De ez csak az idő kérdése azt hiszem. Madiarski Úr, hadd jegyezzem meg végül, hogy kiválóan beszél magyarul. Mikor és miért tanulta meg a nyelvünket? - 1979--től kezdve két évig tanultam Budapesten. Egyetemista voltam az ELTE-én 81-ig, pontosan a SZETA-s gyerektáborig. Utána a hatóságok, a magyar rendőrség kiutasított Magyarországról azért, mert olyan emberekkel mertem megbarátkozni, akik nem tetszettek a ' biztonsági szerveknek. Visszajöttem, itt folytattam a tanulmányait a varsói egyetemen, magyar szakon. Nos, sokáig tartott mert közbejött a statárium, két évet halasztottam. Tehát csak tavaly végeztem el, most a Szolidaritás hírügynökségben dolgozom. Mi késztett arra, hogy magyarul tanuljak? Hát ez valamilyen családi hagyomány, mert a szüleim is beszélnek magyarul. De hát honnan származik ez a hagyomány. Erre nem tudok válaszolni. Madiarski Úr, köszönöm szépen a beszélgetést. +++ 1989. január 15., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »