|
|
 |
|
 |
Hol tart a glasznoszty?
|
(Román István)
München, 1989. január 12. (SZER, Világhíradó) - Hol tart a
glasznoszty Kelet-Európában? Példánkat a magyar sajtóból vesszük,
amely épp nagyobb nyíltságával tűnik fel. De még a magyar újságok
is késésben vannak. Hogyan, és főképp: miért?
Naponta olvasom a kelet-európai sajtóban:
Volt egyszer egy tömeggyilkos, aki tízmilliókat küldött halálba.
Voltak segítőtársai. Egyikük - a legfőbb például - csak úgy
szórakozásképpen időnként gimnáziumok előtt ólálkodott,
pribékjeivel elhurcoltatta a kiválasztott lányt, és megerőszakolta.
A hozzátartozók mukkanni sem merhettek. Voltak vezérek, akik a
kiszemelt áldozatokra órákkal előbb nyájasan mosolyogtak, noha már
kiadták a parancsot kínvallatására.
Gyilkosságok, aljas tettek, minden beteges képzeletet meghaladó
véres kéjek - de mindig csak múlt időben.
A Népszabadság január 7-i számában ordító cím:
Volt egyszer egy maffia. Mi derül ki ebből? - szó szerint idézek:
Amikor elindult a lavina, és a szovjet történet legkiterjedtebb
korrupciós ügyének szálait gombolyítani kezdték, a főváros
legnagyobb élelmiszerüzletének vezetőjét halálra ítélték, főbe
lőtték. Ismerőse, Brezsnyev lánya briliánsokkal üzletelt, és amikor
ez kitudódott, Andropov főtitkár utasítására a KGB első
elnökhelyettese felkereste Szuszlovot, a Politikai Bizottság
tagját.
Az első elnökhelyettes, aki Brezsnyev sógora volt, a beszélgetés
végeztével hazament, és ciánkálit vett be. Maga Szuszlov 5 nappal
később infarktusban elhunyt - eddig a Népszabadságból vett idézet.
Mi a baj ezzel a leleplezéssel?
Először is nagyon késői.
A Die Zeit című nyugatnémet hetilap - más újságokon kívül - már az
1982. évi március 12-i számában megírta a történetnek a citált
részét - vagyis kereken 7 esztendővel ezelőtti.
Rádiónk pedig 1982 március 17-én, a Politikai magazin című
műsorában adott hírt erről.
Elismerem: a Népszabadság akkor nem közölhette volna ezt a
shakespeare-i királydráma nyersanyagával felérő - miként most
jellemzi - tragédia-sorozatot. Nem közölhette volna, mert Brezsnyev
ekkor még élt.
Kelet-európai sajtóban a hatalmon lévő szovjet vezérről és szűk
környezetéről - legalábbis ez ideig - semmi rossz hír nem
jelenhetett meg, és nem jelenik meg.
A glasznoszty bűnkereső fényszórói csak a múltba világítanak bele.
Ha sugarai még épp tetőn álló személyiségre vetülnek, bűneit,
vétkeit mutatva - annak sorsa már előzőleg eldöntetett.
A Népszabadság kései leleplezésének van még egy bökkenője. Nem
tudhatom: szándékos ez, vagy csupán tévedés - de nem mellékes
körülmény. Andropov akkor nem főtitkár volt, hanem a KGB vezetője,
hivatalos nevén elnöke, és ebben a minőségében küldte el
helyettesét Szuszlovhoz, a Brezsnyev-lány gyémántüzelmei miatt. A
történet így teljes, így shakespeare-i.
Andropov, Galina és baráti köre törvénybe ütköző cselekedeteinek
üldözésével tört rá a már akkor nagybeteg Brezsnyev főtitkári
tisztségének megszerzésére. Ez a valószínű lélektani feltevés,
hiszen a KGB főnökeként már előbb is tudott, tudhatott e társaság
többéves, viselt dolgairól, és céljához épp az izgalmakba belehalt
Szuszlov posztjának megkaparintásával került közelebbi
Avagy Andropov még a jelen? Ő ugyanis Gorbacsov egyik példaképe,
így róla rossz a kelet-európai sajtóban nem mondható el. Rá a gyanú
árnyéka sem eshet. Talán ezért a Népszabadság tévedése?
A nyugati glasznoszty mindig a jelent kutatja. Arról ír: itt és ott
van a maffia. Például a Watergate-ügyet az amerikai sajtó
úgyszólván keresztül passzírozta - Nixon lemondásáig.
A független újságok a jelen, a hatalmon lévők vétkei után
vadásznak. Nem mindig van igazuk. Például az iráni
fegyverszállítási ügyben Reagan elnök tisztázta magát, de személyét
az amerikai újságírók nem kímélték, pedig ő az elnök.
A "volt" - és a "van". Ez a különbség a Kelet és a Nyugat
glasznosztyja között. És ez nem csekélység. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|