|
|
|
|
Amerikai-magyar szakszervezeti kapcsolatok - 1. folyt.
|
A magyar kommunisták - mondta Tőkés professzor - hajlandók áldásukat adni az úgynevezett ellenzéki pártok működésére, egészen addig, amíg azok csupán lojális ellenzékként működnek. Szerepkörüket a párt akarja meghatározni, és ez körülbelül annyi lesz: a kommunista párt megengedi, hogy megfelelő alkalmakkor felálljanak a parlamentben, előadják problémáikat, és megpróbáljanak elegendő támogatást szerezni az egyébként kommunista javaslatok támogatásához. Tőkés Rudolf leszögezte, hogy az MSZMP "amelyik kutya ugat, az nem harap" elv alapján tette jelen engedményeit. David McEllery ezután arról érdeklődött, hogy a professzor szerint a többpártrendszerben is a kommunisták akarják-e majd megtartani a vezető kormánypozíciókat. Tőkés úgy nyilatkozott, hogy a kommunista pártnak valószínűleg az az egyik fontos célkitűzése, hogy először régi fényét visszaszerezze, és a régi időkhöz hasonlóan újból elkötelezett vagy legalábbis a jelenleginél jóval elkötelezettebb tagsággal rendelkezzen. A MSZMP-nek túl sok tagja van, közöttük azonban túl kevés az elvhű kommunista. A rezsim szeretné, ha a pártonbelüliek valóban a kommunizmus ügyét szolgálnák, és ezért most azt sem bánja, ha a tagság fele kilép. Ezenkívül a kommunisták tisztában vannak vele, hogy közel 800 ezres létszámú egyetlen pártjuk is csupán a magyarországi felnőtt lakosság maximum 13 százalékának támogatását élvezi. A párt rákényszerült, hogy a többieknek, tehát legalább 87 százaléknak elvben valamilyen más választási lehetőséget adjon. Es ha lehet, minél szélesebbet, hiszen minél több úgynevezett ellenzéki párt alakul, annál inkább megoszlik majd ez a bizonyos 87 százalék. A kommunista párt arra számít, hogy amennyiben egyetlen széles tömegbázissal rendelkező nemzeti koalíció helyett sok különböző politikai frakcióval kerül szembe, a felelősséget szükség esetén átháríthatja, míg az igazi hatalmat továbbra is maga gyakorolja. Emellett az "oszd meg és uralkodj!" politika mellett még valami a kommunisták javára szolgálhat. Tőkés professzor úgy véli: az új magyarországi pártoknak az európai politikai tradíciók szerint történő szervezeti felépítése mindegyiken belül igen erős hierarchia kialakulásához vezet majd. A hatalom pedig ennek a hierarchiának élén állók kezében összpontosul, és ezért a kommunista párt szempontjából szinte lényegtelen, hány kisebb párt alakul és hány taggal, mivel csak a hatalmi piramis tetején elhelyezkedő néhány személyre, a vezetőre kell koncentrálnia. A kommunisták is tudják, hogy pár embert mindig könnyebb manipulálni, mint egy tömeget. Nem elfelejtendő az sem - tette hozzá -, hogy a már létező politikai vagy társadalmi csoportosulások vezetői között is megtalálhatók a kommunista párttal igen régi intim kapcsolatban álló személyek. A kommunistáknak tehát bőven lesz lehetőségük az úgynevezett ellenzéknél így-úgy latba vetni befolyásukat, ha kell megvesztegetéssel, ha kell fenyegetéssel, ha kell az "ego"-k legyezgetésével próbálják majd elérni céljaikat. Tőkés Rudolf végezetül leszögezte: szerinte a magyar kommunista pártvezetés az igazi értelemben vett demokratikus többpártrendszernek csupán az illúziójára törekszik. +++
1989. január 13., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|