Rendszerváltás és az MTI

	A hét két kérdése ( 2.rész)
2./ 1989: a csapatkivonások éve? Ha a világ kubai mintára nevet adna az esztendőknek, 1989-et nyugodtan elnevezhetné a csapatkivonások évének. Legalább is január első felében úgy látszik, minden alapja megvan erre. Január 10-én éppen a kubai katonák első csoportja indult haza Angolából. A Dél-Afrikai Köztársaság fegyveres erői április elsejéig elhagyják Namíbia területét. Február 15-re - várhatólag - minden szovjet katona kivonul Afganisztánból. Hanoiban és Phnompenben a napokban jelentették be: lehetőség van arra, hogy szeptemberben valamennyi vietnami fegyveres hazatérjen Kambodzsából. Bár látszólag nem illik a sorba, de azt sem szabad elfelejteni, hogy 500 ezer katonával csökkentik az idén a szovjet fegyveres erők létszámát, s közülük 50 ezer Kelet-Európában teljesít szolgálatot. (Ennek keretében heteken belül megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról is.) Aligha kétséges, hogy ez a nagy csapatmozgás az 1985-ben megfogalmazott új szovjet külpolitikai irányvonal - tágabb értelemben véve, az új gondolkodásmód - kézzel fogható eredménye. Amikor Mihail Gorbacsov első alkalommal ismertette a Szovjetunió új külpolitikai céljait, a legtöbb országban megvalósíthatatlan utópiának minősítették a nukleáris fegyverektől mentes, a szzembenállás helyett az együttmüködést választó világ 2000-re felrajzolt képét. S a kétkedés érvei közt szerepelt az is, hogy megvalósítható-e ez az átfogó álom akkor, amikor a helyi konfliktusok megoldását sem tudják elképzelni az érintettek. Néhány év kellett ahhoz, hogy a fordulat megtörténjen. 1987. decemberében megszületett az első leszerelési megállapodás a nukleáris fegyverekről. 1988. áprilisában a Szovjetunió és az Egyesült Államok garancia vállalásával aláírás pecsételte meg az afgán rendezést rögzítő egyezményt. Az év végére Washington hivatalos - és Moszkva tényleges - közvetítésével megegyezésre jutottak a délnyugat-afrikai válság megoldásáról. Mindezek fényében a vietnami és a kambodzsai bejelentés sem tünt olyan meglepőnek. A katonák hazamennek. Igaz, ettől még egycsapásra nem szünnek meg a különböző helyi válságok kkiváltó okai. De a kivonulás egyet mindenképpen bizonyít: ha a szembenállás helyett az együttmüködés kerül előtérbe, akkor a katonai megoldás helyett a politikai rendezés kap lehetőséget, s évtizedes problémákat néhány hónap alatt tárgyalóasztalnál lehet tisztázni.+++ Gózon István MTI-PRESS 1989. január 13., péntek 13:31
Vissza » Folytatásokkal »