|
|
|
|
Az Országgyűlés üléséről
|
(Makvári György) München, 1989. január 12. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Frankfurter Allgemeine Zeitung Budapestről keltezett tudósítását ismertetjük. Az Országgyűlés most véget ért ülésszakával foglalkozó cikk a viták ismertetését követően ezt írja: - A budapesti megfigyelők többsége egyetért abban, hogy Magyarországon újabb fontos lépés történt a demokrácia feltételeinek megteremtése felé. Kulcsár igazságügy-miniszter pedig ismételten kijelentette, hogy Magyarország nyugat-európai példákat követ a jogállamiság megvalósítására tett igyekezetében. - A Frankfurter Allgemeine Zeitung után a Times idevágó cikkét londoni tudósítónk Rentoul Ferenc ismerteti: - A Times hasábjain terjedelmes cikkben foglalkozik Schöpflin György, a londoni közgazdasági egyetem előadója a magyarországi fejleményekkel. Bevezetőjében megállapítja, hogy a politikai változások rendkívüli ütemben haladnák előre, és míg pár hónappal ezelőtt még csak a legvérmesebb reformerek mertek komolyabban beszélni többpártrendszerről, ma már nem az a kérdés: legyen-e egyáltalán többpártrendszeren alapuló demokrácia, hanem az, hogy mikor vezessék be. A parlament megszavazott egy törvényt, melynek értelmében politikai szervezetek működhetnek a kommunista párton kívül is - ami belátható időn belül esetleg koalícióra vezethet. Ennek a gyökerei két demokratikus megvalósulásból eredeznek: az 1945 és 47 közötti koalícióból és a 1956-os forradalomból. A kisgazdák és a szociáldemokraták - akik 1945-ben a szavazatok abszolút többségét nyerték el - most újra kiléptek a politika színpadára. Schöpflin ezután fejtegeti a különféle pártok esélyeit, majd idézi Bíró Zoltánt, aki budapesti tartózkodása alatt azt mondta neki, hogy szabad választásokon a Demokrata Fórum nagyon jó esélyekkel venné fel a versenyt a kommunista párttal. És ez a probléma magva. Az, hogy lehetne a jelenlegi rendszeren változtatni úgy, hogy a nem kommunista elemek is számarányukhoz méltón legyenek képviselve, de ugyanakkor a kommunistáknak és a párt egyéb haszonélvezőinek ne kelljen attól tartaniuk, hogy másnap felkötik őket az első fára. Akivel csak beszéltem, tart a robbanástól - írja Schöpflin -, mindenki aggodalmasan idézi fel 1956 emlékeit. De ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét. Sokkal közelebbi analógia 1970-es évek végén fennállt lengyel állapotokkal való összehasonlítás. A lengyel vezetők akkor teljesen elvesztették az irányérzetüket, a hatalom is szinte kicsúszott a kezükből, és egyszerűen nem tudták a megrekedt nemzetgazdaságot kizökkenteni a kátyúból. Grósz Károly mai napig is tétova, habozó magatartást tanúsít, még mindig nem látszik tisztán: mit akar csinálni - és ez csak megnehezíti a helyzetet. A kommunista párt maga megoszlott, a régi vágású vaskalaposok, akik a rend helyreállításáról beszélnek, átlátják ugyan, hogy mindenképpen gazdasági reformokat kell bevezetni - de rettegnek attól, hogy a hatalmat megosszák másokkal. Márpedig, ha erre nem hajlandók, akkor Magyarországon is lehet a jugoszláviaihoz mérhető infláció, Lengyelországban beállott tespedés, és romániai éhínség. De a 40 éve begyepesedett párt nem tud egyik napról a másikra amerikai szellemű demokráciává átvedleni. A kibontakozás egyetlen útja az lenne, ha a kommunisták elfogadnák a parlament központi vezető szerepét, és minél előbb kiírnának szabad választásokat. A demokrácia irányába való fejlődés megkönnyítené az ország mintegy 17 milliárd dollárra rúgó külföldi tartozásának a törlesztését is, mert a Nyugat jobb szemmel nézné a demokratikus Magyarországot. Ugyanakkor a Szovjetunió sem gördítene valószínűleg akadályokat ennek az útjába, mert ez megmutatná a szovjet konzervatívoknak: a demokratizálás nem jelenti okvetlenül azt, hogy elérkezett a világ vége. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés üléséről - 1. folyt.
|
Eddig egyetlen országnak sem sikerült a kommunizmus rendszeréből demokráciává átalakulnia. Magyarországnak most megvan erre a lehetősége. A lehetőség, korántsem túlságosan tág. De mégis megvan, és a jövő fogja megmutatni, hogyan éltek vele - fejezi be cikkét a Times hasábjain Schöpflin György, a londoni egyetem előadója. - Az olasz lapokat is foglalkoztatják a magyarországi fejlemények. Kommentárjaikat római munkatársunk: Bojtár István foglalja össze: - A gyülekezési és egyesülési törvénynek a budapesti parlament részéről való elfogadása jelentőségéről - tekintet nélkül az ideológiai, politikai különbségekre - egységes az olasz vélemény. Magyar fordulatról beszél a kommunista L,Unitá, és történelmi fordulatról a nagy polgári napilap, a Corriere della Sera. Abban is egyetértenek azonban, s határozottan rá is mutatnak, hogy a súlyos gazdasági válság nehéz próbatételnek veti majd még alá a kedvező irányba haladó magyar fejlődést. Mind a két kommentárnak bizakodó azonban a végkicsengése. Most, hogy Magyarországon megnyílt a tényleges liberalizálás útja - írja a Corriere della Sera - a születő politikai képződmények feladata, hogy véghezvigyék a totalitarizmusból a demokráciába való átmenetnek éppen hogy elkezdődött folyamatát. Nem lesz könnyű. A gazdasági helyzet nagyon rossz, ezt mindenki tudja, és a gazdaság egészsége helyreállításához szükséges rendszabályok biztosan nem népszerűek. Vajon - teszi fel a kérdést a milánói újság - kiállja-e majd a próbát a Magyarországon újjászületett demokrácia. Ha a kételkedés nem is, az aggodalom mindenesetre jogos. Egy dolog azonban bizonyos értelemben megnyugtató. A demokráciának nincsen alternatívája - amit Budapesten Moszkva egyetértésével és támogatásával elhatároztak, azt nem lehet a múlthoz való visszatéréssel megsemmisíteni. Fáradságos, hegynek fölfelé vezető menetelés az, amely ma megindult; de a magyarországi kommunizmus 40 esztendős tapasztalatai után nincsen helye a visszalépésnek - fejezi be kommentárját a Corriera della Sera. Az L,Unitában megjelent kommentárnak a Magyarországot jól ismerő Federigo Argenti a szerzője, aki a következőket írja: A politikai téren jelentkező pozitív újdonságot gazdasági tekintetben sajnos nehéz helyzet kíséri, amelyet súlyosbítanak az eddig hozott részleges takarékossági intézkedések. Immár világos, hogy sikerük érdekében szorosan össze kell kapcsolni egymással a politikai és a gazdasági reformot, és hogy mind a kettő súlyos áldozatokat igényel. De az is világos, hogy ezeket az áldozatokat igazságosan kell elosztani, mert különben fokozódnak a társadalmi feszültségek - vagy ami rosszabb: annak veszélye, hogy a terheket eddig egyedül viselni kényszerült dolgozók, s az egyszerű nép visszautasítja a reformokat - írja a L,Unitá kommentátora, s a következő mondattal fejezi be írását: Az az út, amelyre Budapest rálépett, biztosan nehéz - de az egyetlen helyes út. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|