Rendszerváltás és az MTI

	Alternatív szolgálat
Köln, 1989. január 12. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - Biztos fogadást köthetnénk arra, hogy a nem is olyan távoli jövőben Lengyel- és Magyarország után több olyan, a Varsói Szerződés kötelékeibe tartozó állam is akad majd, amelyben enyhítik a katonai szolgálatot, és az alternatív pótszolgálatnak jó néhány demokratikus országban szokásos változatával egészítik ki. A magyar parlament meglepően demokratikusan ható viták után új határozatok egész sorát fogadta el. Ezek között szerepel egy törvény az alternatív pótszolgálatra vonatkozólag. A politika ezzel egy olyan igényre reagál, amely Magyarországon valószínűleg sokkal inkább kifejezésre jut, mint némely más, kommunista országban, amelyben a kapitalisták általi fenyegetettségre vonatkozó propagandisztikus elképzelések többé- kevésbé szavahihetőségnek örvendtek. Ezzel szemben nem is olyan régen, egy hivatalos magyar újságban olvashattuk, hogy Magyarországon már régen nem látják az emberek, hogy tulajdonképpen ki fenyegeti őket. Ausztria az egyetlen kapitalista, s egyszersmind semleges szomszédja Magyarországnak. A két állam között már évek óta nyitott a határ. A többi, környezel kommunista, országgal is problémamentes a kapcsolat - leszámítva persze a Romániával való feszült helyzetet - az ott élő kétmilliónyi magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód miatt. A magyarok hozzájárulása a védelmi képességhez bizonyos értelemben csak szimbolikusnak tekinthető. A Nyugatról alkotott hagyományos ellenség-kép Lengyelországban sem hat már meggyőzően. Itt a katonai szolgálat megtagadását a politikai ellenzéki sík kifejezéseként fogják fel és gyakorolják. Az elmúlt évben aztán a lengyel vezetés is bevezette a katonai pótszolgálat lehetőségét. Ezt igen sok fiatal próbálja kihasználni. Beszámolók szerint azonban az alternatív pótszolgálat nem arat teljes politikai elismerést. A fiatalembereket meghurcolják, mondhatnám: kipellengérezik őket. Hogy Magyarországon mi lesz a helyzet, az még bizonytalan. Nem állíthatjuk, hogy a magyar vezetők örömtől repeső szívvel tették lehetővé a pótszolgálatot. De azt sem mondhatjuk, hogy a még mindig uralmon lévő kommunista párt ezt a maga érdekében tett teljes értékű szolgálatnak tekintené. Abból kell kiindulnunk, hogy továbbra is kiközösítik azokat, akik igénybe veszik ezt az alternatív lehetőséget. Az NDK-ban is létezik a pótszolgálathoz hasonló tevékenység, az NDK néphadserege építőbrigádjainak munkájában való részvétel. A bevetés igen keménynek számít. E brigádok tevékenysége tágabb értelemben háborús célokat szolgál, bár civil, polgári területeken is esetenként sor kerül a bevetésre. De mégiscsak egyenruhás szolgálatnak számít. Akkoriban az NDK ezzel a megoldással csökkentette a Szövetségi Köztársaság és a közte ezen a területen megmutatkozó különbséget. Nyugat-Németországban a katonai szolgálat megtagadását az alaptörvényben lefektetett jog biztosítja. Évek kellettek ahhoz, hogy a polgári pótszolgálatot társadalmilag teljes értékűnek ismerjék el. Ma már azonban az állami hivatalok szerint a katonai szolgálat megtagadása nyugtalanítóan gyakran igénybe vett alapjog. 80 ezer a szolgálatot megtagadók száma - miközben a katonai bevetésre alkalmas fiatalok száma csökken. Ez nehézséget okoz a Bundeswehr, a szövetségi véderő számára, hogy a békeidőben szükséges 500 ezer fős létszámot fenntartsa. Szinte a nyugatiak kezére játszik az, hogy az új enyhülési folyamat hatására a kommunista államokban az a trend erősödik, hogy a fiatalok kivonják magukat a fegyveres szolgálat alól. A Szovjetunióban növekvő gondot okoznak az egyre kritikusabb kérdések. Egyelőre a kötelező katonai szolgálat idejének csökkentésével próbálnak a lakosság nyomásától szabadulni. Egy bizonyos: hamarosan arról is fognak majd vitatkozni, hogy nem lenne-e szükség egy olyan törvényre, amely lehetővé teszi a fegyveres szolgálat megtagadását. Tény az, hogy az ember más, és rendkívüli változatos módon is szolgálhatja népét. +++ 1989. január 12., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »