Rendszerváltás és az MTI

	Gazdasági reform
(Radnóti Zoltán) London, 1989. január 5. (BBC, Panoráma) - Mit hoz az új év gazdaságilag Magyarországon? Mikor kezdhetünk el optimisták lenni? Körkérdést tettem fel három magyar gyakorló közgazdásznak. Járai Zsigmond, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese, Antal László, a Minisztertanács főtanácsosa és Tardos Márton, a Pénzügykutatási Részvénytársaság igazgatója adott röpvéleményt. Először Járai Zsigmondtól kérdeztem - mit vár az új évtől, és különösen, hogyan látja az életszínvonal alakulását? - Hát, sajnos, én úgy gondolom, hogy az életszínvonal nem fog nőni, sőt valószínűleg tovább fog csökkenni Magyarországon. Bár azt hiszem, ez az év nagy kérdése, hogy sikerül-e a gazdasági reformot valóban kibontakoztatni, és ez meghozza-e rövid távon is az eredményét. Én egy dologban nagyon bízom. Ha a bürokráciát sikerül nagyon drasztikusan, nagyon gyorsan leépíteni, és az emberekben lévő energiák felszabadításához hozzájárulni, akkor látványos és gyors eredmények születhetnek. Azt nem hiszem, hogy ennek a gyümölcseit már ebben az évben élvezni fogjuk. - De lát valami biztató jeleket? - Igen. Hát nagyon ellentmondásos a kép. Talán a kormány elhatározásait tekintve a helyzet nagyon biztató. Úgy látom, hogy ezt világosan látja a kormány, hogy csak egy dologra lehet alapozni Magyarországon: a gazdasági kibontakozásra, a vállalkozásokra, az emberek kezdeményező készségére. A magyarok egyébként nagyon innovatívak, nagyon gondolkodó típusúak, jól képzettek, mindig keresik a lehető legjobb megoldásokat, vállalkozó szelleműek. A bürokrácia fojtja el őket, na és az érdektelenség. Azt hiszem, hogy ez a kép ma már eléggé világos. A kérdés csak az, hogy van-e elegendő politikai és gazdasági ereje a kormánynak ahhoz, hogy leépítse ezt a vállalkozásokat elfojtó bürokráciát. - Meglesz idén a fordulópont, vagy esetleg már tavaly megvolt, vagy messzebb kell még nézni? - Azt hiszem, hogy a fordulat elkezdődött, és sajnos ez egy hosszú folyamat lehet csak. Csak akkor lehet eredményes, hogy ha nagyon következetesen halad a kormány ezen a úton. Szerintem tavaly elkezdődött, vagy elkezdett menni az úton. Nem hiszem, hogy rövid távon jelentős eredményeket fog ebben elérni. Sajnos nagyon nagy az ellenállása az apparátusnak. - Mi a kívánsága az új évre? - Hát, én nagyon szeretném, ha ebben jelentős fordulat állna be. Azt hiszem, hogy a gazdasági kibontakozás egyik kulcskérdése Magyarországon a tőzsde létrehozása. Az értékpapírpiac valamennyire megteremtődött, ma is van körülbelül háromszázféle kötvény, körülbelül negyvenféle részvény forgalomban. Január elsejétől új törvények szerint magánszemélyek is, külföldiek is vehetnek Magyarországon részvényeket. Ez kedvező alapot ad a tőkére, a tőzsde létrehozására. Ha létrejön egy valóságos tőzsde, ami a gazdaságban egy jelentős szerepet tud betölteni, akkor ezáltal finanszírozási lehetőséghez jut egy csomó vállalkozó. A tőzsdének épp az lenne a lényege nálunk, hogy azok az emberek, akiknek valamilyen ötletük van, a tőzsdére kimennek, részvényeket bocsátanak ki, részvényeket adnak el, más emberek pénzét így magukhoz vonzzák, és ezáltal ki tudják bontakoztatni a saját vállalkozásukat. Én azt várom, hogy 1989-ben ez létrejön. - És mik a kilátások erre? - Azt hiszem, hogy a jogszabályi alapokat meg fogjuk teremteni erre. Bízom benne, hogy egyetlen veszély fenyeget csak, és bízom benne, hogy ezt el tudjuk kerülni. Ez a veszély az, hogy még mielőtt létrejönne, azelőtt összeomlik. Tehát, hogy ha megfelelően körülbástyázva a beruházók nem bíznak meg a pénzben például, ha az infláció rohanó, hogyha nem jutnak megfelelő információkhoz a vállalkozások, ha nincs meg ennek a rendszere, nem megbízhatóak az információk, nincs felülvizsgálat, akkor ez a kis kibontakozó tőzsde még azelőtt elkezd összeomolni, mielőtt jelentős méreteket érne el. Második helyen hivatalos véleményt kerestem, hiszen az eddigi hivatalos nyilatkozatok, például Marosán Györgyé, eléggé optimisták voltak. Felhívtam Antal Lászlót, a Minisztertanács főtanácsosát, és azt tudakoltam: fordulópont volt-e gazdaságilag 1988, vagy - ha nem - , akkor mikor várható? - 1988 biztos, hogy nem volt fordulópont. Látványos javulás volt a külkereskedelmi mérlegben, de nem a fizetési mérlegben. Ez tény, ezt a számok kimutatják. Abban, amit struktúrapolitikai változásnak neveznek, hogy a feldolgozóipar exportképesebb lesz, ebben érdemi, komoly változásra nem került sor. Abban sem került sor érdemi, komoly változásra, hogy a kormány határozottabban képviselte volna a felszámolási politikát a gazdaságtalan területeken, elsősorban bányászatra gondolunk most, ilyenekkel szemben. Gazdaságpolitikai szempontból semmiképp nem volt fordulópont. Sikerült lefékezni egy nagyon negatív tendenciát, nagyon nagy áron. Olyan nagy áron, hogy azt kell mondjam: az 1950-es évek eleje óta nem volt ilyen mértékű életszínvonal csökkenés, mint amilyen most volt. Nem volt fordulópont olyan szempontból sem, hogy a kormány iránti bizalom talán a nulla közelére süllyedt. Nem hisznek abban, hogy képes következetesen keresztülvinni valamilyen kilábolási gazdaságpolitikát. 1988 nem volt fordulópont. Az eredmények mégis jobbak, mint amit a különböző kormányintézmények és a különböző, hogy úgy mondjam előrejelző intézmények előre jeleznek. Egyszerűen azért jobbak az eredmények, mert az előrejelzések azok nem egyszerűen prognózisok, hanem számok. Kifejezik azt a félelmet, hogy fél a Pénzügyminisztérium attól, hogy ha baj lesz, akkor a költségvetéssel lesz baj. Fél a Nemzeti Bank attól, hogy ha baj lesz, akkor a fizetési mérleggel lesz baj. Fél a Vámhivatal attól, hogy ha baj lesz, akkor az inflációs antiinflációtól lesz baj. Tehát magyarán, mindenki a saját reszort területét nagyon félti és emiatt keményebb intézkedéseket akar, mint ami talán indokolt lenne. Ebben a helyzetben tehát, furcsa, de a maguk a kormányintézetek is rosszabb előrejelzést adnak, mint amit a tények igazolni fognak, ez most már biztos. De ez nem jelent fordulópontot. - Szóval, hogy látja akkor a kilátásokat 1989-re? - 1989-ben énszerintem biztos, hogy csökkenni fog az életszínvonal. Hát én még a reáljövedelem nulla százalékot sem hiszem el, azzal együtt, hogy ez a hivatalos terv. Hisz papíron ez ki is jönne. Én azt hiszem, hogy ennél keményebb gazdaságpolitikát kell folytatni. Tudniillik, ha több csőd lesz, nagyobb mértékben vonódik vissza az olyan szocialista export, ahol nem biztosított az ellentétel. Azt nem tudom megítélni,hogy az a nulla százalék, ami be van állítva a tervbe, hogy igaz-e. De szerintem az lehet mínusz kettő és plusz egy is. - Szóval elég nagy bizonytalanság van. - Nagyon nagy bizonytalanság van, de mindenképp azt hiszem, hogy a reáljövedelem feltétlenül csökkenni fog, a lakossági reáljövedelem. - Hiszen eddig a problémák jó részét a lakosság rovására próbálták megoldani. - Ez igaz. Sajnos azonban nem ilyen egyszerű. Most elég nagy összegekkel csökkentették a védelmi kiadásokat. Ez a magyar ipar bizonyos szegmenseiben is visszaesést fog előidézni. - Mi a kívánsága az új évre személy szerint? - Személy szerint az a kívánságom, hogy még megpróbáljunk megint egy piaci reformot végigvinni. Mondjuk azt, hogy mit jelent a tőkepiac, azt Járai Zsigmond pontosan tudja. Együtt dolgozunk abban a tőkepiaci bizottságban, talán mondta is, ami ezzel foglalkozik. De minden fronton keresztül kell vinni egy piaci reformot. Az tudniillik olyan perspektívát ad, ami két-három év múlva már érzékelhető előremozdulást jelenthet. Ha ezt nem csináljuk, akkor perspektivátlanul maradunk ugyanebben a helyzetben. Hiszen ez most egy életkérdés. Azért is életkérdés, mert 1992-ig tényleg lesz egy közös Európa, és mi kívül leszünk rajta. - Megköszönöm Antal Lászlónak a véleményét, aki influenzáját félretéve, ágyból kikelve beszélt hallgatóinkhoz, és utolsóként makroökonómiával foglalkozó kutató-közgazdászt kerestem. Tardos Márton, a Pénzügykutatási Részvénytársaság igazgatója. - Hogyan látja az életszínvonal alakulását? - kérdeztem tőle. - Az elmúlt évben az életszínvonal nagymértékben hanyatlott, és a kormány azt ígéri, hogy ezt a csökkenést meg tudja állítani, illetve jelentős mértékben tudja mérsékelni. Ugyanakkor az év azzal kezdődik, hogy jelentős áremelkedésekre kerül sor és a gazdaság inflációs nyomása is tovább fog fokozódná. Ilyen módon bizonytalanok a kilátások. Kizárva, hogy a kormány a stabilizációs elképzeléseit valóra tudja váltani és meg tudja fékezni az életszínvonal romlását, de indokolatlan lenne azt mondani, hogy ez a terv, vagy elképzelés, megfelelően meg van alapozva. - Tulajdonképpen akkor lehet komolyan számítani rá, hogy fordulópont lesz idén, 1989-ben? Vagy ez esetleg későbbre várható? - Mit jelent az, hogy fordulópont, és miben? Az elmúlt években azt értük meg, hogy a gazdaság egyre kisebb ütemben növekedett, stagnált, és az egyensúly megteremtése irányában történt erőfeszítések elsősorban a lakosságot terhelték. Váltásról akkor beszélhetnénk, ha a hatékony termelés gyors kibontakozása következne. Attól félek, hogy ilyen gyors átalakulásra nem lehet számítani. Volt Bécsben egy konferencia a terv és a piac együttéléséről, és ott egy szovjet kolléga a peresztrojka nehézségéről beszélve elmondta, hogy megjelent a szovjet sajtóban egy érdekes kép. Megkérdőjelezték, hogy miért kellett Mózesnek 40 évig vezetni a zsidókat a sivatagban, hogy elérjék az ígéret földjét? Hiszen a Nílus völgyétől a Vörös tengerig az út sokkal gyorsabb idő alatt is megjárható, és a válasz az, hogy az egyiptomi uralom alatt a zsidók rabszolgák voltak. Az Ígéret földjére szabad embereknek kellett megérkezni, és ez bizony hosszú évtizedekig tart. Azt gondolom, hogy a sztálini társadalmak átalakulása egy ugyanilyen ődöngést jelent a sivatagban. Ugye nem lehet arra számítani, hogy egyik napról a másikra elérjük a Kánaánt. - De talán nem is fog 40 évig tartani! - Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez azért évek alatt megoldódjon. - Mi a kívánsága az új évre, 1989-re? - Nagy félelmem, hogy az 1989-es év is, úgy mint az előző, azt eredményezi, hogy egy viszonylagos társadalmi stabilitást és viszonylagos társadalmi nyugalmat a kormány a lakosság a gyermekeink és az egész nemzet jövőjének veszélyeztetésével biztosít magának. Azt szeretném remélni, hogy ez a kedvezőtlen folyamat, hogy feléljük a jövőnket, és ugyanakkor magunk sem érezzük jól magunkat, ez megszűnik. Optimistának tartom azonban azt, hogy ez a vágyam teljesülhetne. - Tardos Márton, a Pénzügykutatási Részvénytársaság igazgatója sem optimista tehát. Bár a távlati kilátások bizonyára jobbak. Magam részéről csak egy angol mondást tudok felajánlani hallgatóimnak: - "Mindig a hajnal előtti óra a legsötétebb". +++ 1989. január 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »