|
|
|
|
Egy elfelejtett népszámlálás (1. rész)
|
1989. január 12. csütörtök (MTI-Panoráma) - Népszámlálás kezdődött a héten a Szovjetunióban, az októberi forradalom után a hetedik. Azaz a nyolcadik, mert ha hivatalosan nem is, de hallgatólagosan már ,,rehabilitálták,, az elfelejtett - jobban mondva a történelemből kitörölt - népszámlálást. Azt, amelyet a szocialista forradalom győzelmének évében tartottak; 1937-ben, a nagy perek harmadik hulláma idején.
A szovjet Állami Statisztikai Bizottság elnöke a mostani összeírást ismertető nemzetközi sajtótájékoztatóján megemlítette az 1937-es népszámlálást. Igaz olyan összefüggésben, hogy adatait ,,valamely, eddig fel nem derített okból megsemmisítették annak idején,,. A ,,fel nem derített okkal,, már több mint egy évvel ezelőtt foglalkozott a szovjet sajtó. 1987. decemberében a nyilvánosság élharcosának számító Ogonyok cimű hetilap próbálta eltüntetni a szovjet statisztika e fehér foltját. Az első népszámlálást - akkor még Szovjet-Oroszország volt az új társadalmat építő ország neve - 1920-ban tartották. A másodikat 1926-ban. Ezt követte az 1937-es, de ennek eredményeit nem ismerték el, ezért 1939-ben ismét összeírták a lakosságot. A még ma is oktatásra használt történelemkönyvek a harmincas évekből csak ez utóbbi népszámlálásról tudnak. A megtagadott népszámlálásnak tulajdonképpen egyetlen ,,bűne,, volt: lebonyolítói a tényeket, nem pedig a tévedhetetlen vezér elvárásait vették figyelembe Pedig Sztálin már 1934-ben, az SZK(b)P XVII. kongresszusán megfogalmazta azokat. Ekkor jelentette ki, hogy az ország lakossága 1933 végére elérte a 168 millió főt, tehát négy évvel később a lélekszám ennél kevesebb semmiképpen nem lehetett. A statisztikusok igazán bajban voltak: a Sztálin által említett adat jócskán eltért a valóságtól, még akkor is, ha az 1932-ben kezdődött pusztító éhínség áldozatait akkor kihagyták a halálozási rovatból. A statisztika a nagypolitika kellős közepébe került. 1934-ben ült össze a ,,győztesek konggresszusa,,: a pártban már elnémították a frakciókat, a ,,tévelygők,, megbánást tanusítottak (bár ezzel csak néhány évi haladékot nyertek), és az első ötéves terv idő előtti sikeres befejezésekor büszkén állapíthatták meg: a Szovjetunió agrárországból ipari ország lett. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:12
|
Vissza »
|
|
Egy elfelejtett népszámlálás (2. rész)
|
Az iparosítás mindenütt nagyon nagy erőfeszítéseket követel, de azt, hogy a szovjet iparosítás valójában milyen áldozatokkal járt, még ma sem tudjuk. Ám még a rendelkezésre álló adatok is sokat mondanak. 1931-ben a Szovjetunió vásárolta fel a világon eladott gépek és berendezések egyharmadát. A következő években ez az arány tovább emelkedett, a világ exportjának majd felét tette ki. Fizetségként túl sok mindent nem adhatott, de szállítani tudott gabonát. Természetesen a belső ellátás rovására, amit aztán az 1932-es rendkivül rossz termése betetőzőtt. A gabonabegyűjtés az osztályharc fő színtere lett: becslések szerint az osztályellenségnek kikiáltott kulákság ellenállásának megtörésébe belehalt majd három millió ember. Arról pedig még becslés sincsen, hogy hány áldozata volt az éhínségnek. Az 1937-es népszámlálás a Sztálin által közölt adat fényében nagyon kényes politikai kérdés lett. Irányítója, Olimpij Kvitkin statisztikus, úgy tűnik, ezt nem értette meg, ezért életével fizetett 1939-ben, amikor a két évvel korábbi összeírás adatait megsemmisítették, s új népszámlálást tartottak. Ez viszont már Sztálin igazát bizonyította: kimondta, hogy 170 millió fő az ország lakossága A Központi Statisztikai Hivatal a hatvanas években úgy becsülte, hogy 163,8 millió ember élt 1937-ben a Szovjetunióban. Ha a számokat nézzük, akkor a rákövetkező két évben évente 3 millió fővel nőtt az ország lakossága. Éppen a tömeges kivégzések idején Alekszandr Szamszonov akadémikus, hadtörténész a közelmúltban meglepő adatokat tett közzé a II. világháború szovjet áldozatainak számáról. ,,A mai napig nem értem azt, hogy honnan vették a szovjet halottak 20 milliós számát. Ha csak egyszerű matematikai művelettel kivonjuk az 1939-es statisztikai adatokból az 1946-os népességnyilvántartási adatokat, akkor is jóval többet kapunk: 27 millió embert.,, Lehet, hogy a háborús áldozatok száma pontos? Ha az Ogonyok irását nézzük, akkor a rejtély megoldódik. A hiányzó hét millió ember életét minden jel szerint azokban a bizonyos 30-as években, a ma már ismert módon oltották ki. ,+++ Gózon István MTI-Panoráma
1989. január 12., csütörtök 14:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|