|
|
|
|
Az áremelések következményei
|
München, 1989. január 16. (SZER, Világhíradó) - Ami mindenkinek elsőszámú témája egy hét óta Magyarországon, az áremelések következményei. Ezek a következmények, ami a kérdés politikai vonatkozását illeti, még beláthatatlanok. Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára szerint a helyzet rendkívül felszültté vált, és a magyar társadalom a robbanás felé közeledett. Abban a reményben regisztráljuk a már említett és még várható tiltakozó sztrájkokat, hogy a robbanás nem következik be, de az illetékeseket figyelmeztetik: a tűzzel játszanak. Mint mondtam, mindenkit érint az áremelés, de azt a két és fél milliót, az ország lakosságának egy negyedét, aki a létminimum alatt él, mindennél jobban. Solt Ottília, a SZETA vezetője az ő helyzetüket elemzi. Felolvassuk kommentárját. - A kisnyugdíjasok nyomora senki előtt sem titok. Ebben az évben a 70 éven felüliek és a teljesen munkaképtelenek minimális nyugdíját, illetve szociális járadékát 3.500 forintra emelte a kormány. Ez az összeg 10 százalékkal haladja meg a tavalyi évre hallgatólagosan megállapított nyugdíjas létminimumot, miközben a beígért infláció mértéke 15 százalék. A minisztertanácsi közlemény azt is elárulta, hogy legalább 250 ezer ilyen idős, vagy rokkant emberről van szó, akiknek összes jövedelme a létminimum alatt maradt tehát. A 70 éven aluli nyugdíjasok minimális nyugdíja néhány forinttal több, mint a tavalyi létminimum. És az özvegyi nyugdíjak minimuma a várható puszta létfenntartási költségeknek alig 90 százaléka. Az új évvel beköszöntő új árak azonban alighanem a gyerekes családokat sújtják legjobban. Szörnyű érvágást szenvednek el a két gyerekesek, ha csak nem tudják jövedelmüket jelentősen növelni. Ők csak különösen kirívó esetben kaphatnak kedvezményt a gyermekintézmények térítési díjához, amihez eddig az állam a családi jövedelem függvényében hozzájárult, s a teljes költséget csak a viszonylag magas jövedelmű családoknak kellett fizetni. A három- és többgyerekesek - most jövedelemtől függetlenül - automatikusan 50 százalék kedvezményt kapnak, amit csak üdvözölni lehet, hiszen nagyon kevés olyan sokgyerekes család van, amelyikben a magyar bérszínvonal mellett magas az egy főre jutó jövedelem. Köztudott, hogy a jövedelem mindennél szorosabban függ az eltartottak számától, különösen a bérből élők körében. Az átlagos kereset alig fedezi egy eltartott létminimumát a kereső létminimuma mellett. Két átlagos keresetű szülő három gyerekkel nem éri el a létminimumot. Az alacsony keresetű sokgyerekes szülő - és ilyen sokkal több van, mint az átlagnál jobban kereső - gyakran nem szokta igénybe venni a napközi és az óvoda luxusát - ha csak nem kapott méltányosságból ingyenes ellátást. Az ingyenességre nem voltak garanciák, a tanácsok bizonyos keretek között maguk szabták meg, hogy kinek és mily módon biztosítják a térítésmentes ellátást. Tavaly és tavalyelőtt sorban szüntették meg az ingyenesség intézményét, mert nem volt fedezetük az élelmezési normák kielégítésére. Legalább ennek a kifizetését megkövetelték tehát a szülőktől. Az átlagot keresők szemében ezek nem nagy összegek, napi három-négy forint gyermekenként. Csakhogy több iskolás és óvodás befizetése már százakra rúgott és ezt azok a szülők, akik eddig ingyenességet kaptak szegénységük folytán, esetleg azért, mert gyermekvédelmi megfontolásból gyerekeiket be akarták csalogatni a napközibe és az óvodába, nem tudták, vagy nem akarták-befizetni és így sok gyerek kívül rekedt a gyerekintézményeken. Pedig nem egynek csak így jutott volna rendszeres étkezés. Nem egynek, inkább néhány 10 ezernek. Most legalább elvben megint ehetnek a napköziben, elvihetik őket az óvodába. Persze kérdés, hogy meddig lesz erre a tanácsoknak pénze. Növelte ugyan a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a keretet, de a 800 millió forint nemcsak erre kell. Megdrágul a fűtés, ehhez hagyományosan hozzájárultak a tanácsok az öregeknél, és drámaian drágult a gyógyszer. Egy ismerős családban két gyerek lázasodott be egyszerre és a rutinellátás 360 forintos patikaszámlát jelentett. A sokgyerekes, alacsony jövedelmű családokban legfeljebb a fizetést követő egy héten tudnak előteremteni egy ilyen extra kiadást, és akkor nem tudják kifizetni a hónap végén a lakbért, a villanyszámlát, ami egyébként is már két év óta teljes összeomlás, véget nem érő növekvő eladósodást zúdított a szegény családok fejére. A lakosság jelentős részének költségvetési csődjét jellemzi, hogy 1987 elejétől 1988 elejéig több, mint másfélszeresére, 25 ezerre nőtt azoknak a háztartásoknak a száma Budapesten, amelyik tartozott a lakbérével. Idősek és munkások lakta kerületekben a lakásbérlők 10 százaléka nem tudta kifizetni a lakbért. 1988 elején 35 millió forintos villanyszámla-tartozás nyomta a budapestieket. Ez pontosan 10 millió forinttal volt több, mint egy évvel korábban. Nyilvánvaló, hogy 1988 során ezek a terhek csak nőttek és nem heti 150, hanem 300 családnál kapcsolják ki a villanyt, mert 1987-ben hetente 150 családnak kellett elbúcsúznia a világítástól, esetleg a főzéstől, a mosógéptől, a fridzsidertől, ha addig még el nem kótyavetyélte egy korábbi lakbér, villanyszámla fedezéséért. Itt Budapesten, ahol a legkevésbé fenyeget a munkanélküliség. Tény, hogy a kétgyerekes családok járnak talán a legrosszabbul. Jelentős részük fiatal, tehát még nincs megfelelő lakása és nem is keres jól, különösen ha értelmiségi. Ha a két gyerekük általános iskolás, akkor havi 1.200 forintot fizetnek az iskolai étkezéséért, és ez majdnem annyi, mint amennyit pár hónappal azelőtt összesen gyerekeikre költöttek havonta. Legalábbis a KSH háztartási statisztikája szerint. Mivel csak két gyerekük van, nem kapnak kedvezményt. A gyerekek könnyebben betegszenek meg. Elő kell teremteniük a gyógyszer árát, és tanácsi segélyért hiába jelentkeznek, hiszen a családi jövedelmük többnyire magasabb, mint a nyugdíjasoké és a sokgyerekeseké. Az ő életszínvonaluk romlik tehát a legjobban. Am hiába mutatja ki a statisztika talán itt a legnagyobb romlást, és hiába érezhetjük át mindannyian, mennyire nyomasztó visszasüllyedni egy kiterjedt középrétegnek a napi filléres gondok és az állandó kényszerű lemondás szürkeségébe. Az alsó egy millió, amely először marad munka nélkül, amely számára a júliusig három ezer forintos vérlázító minimálbér a realitás, sőt olykor az elérhetetlen magasság. Így például a közhasznú munka bére az ország számos vidékén alatta marad a minimálbérnek, és a vidéki üzemekben a betanított női munkások sem érik el. Azzal a millióval mi lesz? +++
1989. január 16., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) Budapestről ma feladtam Önöknek a kabaré felvételt, majdnem az egészet, jó háromnegyed részét, ami felfért egy szalagra átmásolva, és egy további gyors információ: éjjel-nappal folyik a nyilvános kabaré előkészítése. Öt humorista, a Grétsy nyelvész és rádiósok válogatnak több száz órás anyagból. Készüljenek fel! Főleg a gyengéket, a Nyitrait, a Pestit, a Makvárit, a Kézdit és az autós műsort meg a híreket fogják eredetiben kipécézni, ez most már világos, meg a sportot. Öt humorista és nyelvészek. Erre van pénzük. Műsoridő még nincs kitűzve. Ne hagyják magukat kifigurázni!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|