Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 10.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Sztrájkok az áremelések miatt (SZER, Hírek)

Tegnap több tízezer munkás 10 perces figyelmeztető sztrájkkal tiltakozott a legutóbbi áremelések ellen Szabolcs-Szatmár megyében. Az akciót a helyi szakszervezeti vezetőség is támogatta. A szakszervezetek országos vezetői már korábban rámutattak, hogy a drágulás tiltakozó munkabeszüntetéseket válthat ki. A Csongrád megyei munkásvezetők Németh Miklós miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben bírálták az áremeléseket. A tegnapi áremeléseket követően ez évre további drágulásokat helyzetek kilátásba.

Válasz a hallgatóknak


München, 1989. január 14. (SZER, Hallgatók fóruma) - Üdvözöljük a
hallgatókat. A mikrofonnál Láng Júlia, Kalló Zsuzsa, Bazilides
Barna.
    
    Régi tartozással kezdjük a mai adást. Még tavaly, bár ez nem is
volt olyan nagyon régen, érdeklődött egy hallgatónk, és a válasz
egész biztosan egynél többet is érdekel: milyen a magyar anyanyelvi
oktatás helyzete a Vajdaságban? Újvidéki tudósítónk, Szász Katalin
válaszát olvassuk fel.
    
    Ha a Jugoszláviában élő nemzeti kisebbségekről van szó, egy dolgot
mindenképpen előre kell bocsátani: ebben az országban hat nemzet és
még ennél is több nemzetiség él, és van nemzetiségi csoport,
amelyik népesebb egyik-másik nemzetnél. Mindez meghatározóan hat a
nemzetiségek jogaira. A magyar nemzetiség túlnyomó többsége a
vajdasági autonóm tartományban él, amely nemzetiségileg a
legvegyesebb terület: 23 nyelven beszélnek itt.
    
    A szerbek és a magyarok mellett a szlovákok, a ruszinok, a románok
alkotják a népesebb csoportokat. Furcsa módon az országnak ez
nemzetiségileg legtarkább része volt nemzeti szempontból a
legstabilabb. Múlt időt kell itt használnunk, mert az országban
végigsöprő nacionalista hullám nem kerülte el a Vajdaságot sem. A
vajdasági magyarok körében is volt és van a nemzeti identitást
féltő aggodalom, és csak az idő mondja majd meg, hogy indokolt-e.
    
    A nemzetiségi oktatás kérdésében az elv világos: minden nemzetnek
és nemzetiségnek joga van anyanyelvén tanulni. Most nézzük a
gyakorlatot. Egy jugoszláviai magyar diák ideális esetben az
általános iskolától az egyetemig magyarul tanulhat. Vannak magyar
óvodák is.
    
    Az általános iskolákban az a helyzet, hogy ahol 14 magyar tanuló
van, ott magyar tagozatot nyitnak. Újvidéken például öt általános
iskolában vannak magyar tagozatok. Az iskolák neve is sok mindent
elárul. Az egyiket például Petőfi Sándorról, a másikat József
Attiláról nevezték el. A Petőfi Sándor iskolának öt szerbhorvát és
csak egy magyar tagozata van, az iskola neve mégis Petőfi Sándor. A
vajdasági magyarlakta helységekben magyar általános iskola van, és
ha vannak a helységben szerb gyermekek,, azok vagy utazni
kénytelenek, vagy magyar iskolába járnak.
    
    A középiskolákkal az oktatási reform óta nem ilyen egyértelmű a
helyzet. Az úgynevezett szakirányú képzés nagy csapást jelentett az
anyanyelvű oktatásra. A túlontúl szakosított középiskolák
tagozataira természetesen nem jelentkezhetett annyi magyar tanuló,
hogy osztályt nyissanak számukra. Csak azokon a szakokon nyílt
magyar tagozat, ahol volt 12 magyar tanuló. A gimnáziumok
megszüntetésével sok magyar gyermek szerbül végzi el a
középiskolát.
    
    És mi a helyzet az egyetemekkel? Újvidéken működik a
bölcsészettudományi kar magyar nyelvi és irodalmi tanszéke. A többi
karon a hallgatók az előadásokat nem anyanyelvükön hallgatják. Több
helyen azonban lehetővé tették, hogy a magyar diákok különórán
megismerkedjenek a szakterminológiával, sőt magyarul is
vizsgázhatnak, ha a szaktanár magyar, vagy tud magyarul. Az pedig,
hogy sok magyar gyermeket, ha teheti sem iratnak magyar iskolába,
az egészen más és más megközelítést igénylő téma.
    
    Egy kolozsvári nyugdíjas fizikatanártól kapott hosszú levelet
nyugat-németországi tartózkodási idején írta:
Elég sok román barátom, ismerősöm van, vagy csak volt, és sokan
közülük őszintén beszélnek velem, esetleg két-három pohár borral
oldom meg nyelvüket. Az egyik ilyen barátom fontos pozícióban van a
megyei pártnál, ráadásul a felsőbb vezetésben is vannak
kapcsolatai. Jól beszél magyarul, így magyarul beszélgettünk.
    
    Miután elmondtam neki, hogy utazni készülök, azt mondta nekem: ne
gyere vissza! Miért? - kérdeztem. Ő erre hosszú előadást tartott
arról, hegy az erdélyi magyarságnak el kell tűnnie Romániából.
    
    Előhozta a dákó román elméletet, a kontinuitást, és arról beszélt,
hogy a magyarok az őslakó román népet 1000 éven keresztül
elnyomták, gyilkolták, beolvasztották a magyarságba és ezt a
folyamatot most vissza kell fordítani.
    
    A mostani román vezetés és sajnos a romám értelmiség körében is az
a vélemény alakult ki, hogy a II. világháború után Romániának azt
kellett volna csinálnia, amit a csehek tettek a szudéta németekkel
és részben a magyarokkal: kitelepíteni őket az országból. Ezt
Románia most akarja véghezvinni, csak természetesen rafináltabb
eszközökkel. Az erdélyi magyarok önként kitelepedjenek az
országból, mindegy, hogy hová, csak ki. Az se baj, ha átszöknek a
határon Magyarországra. Akit elfognak, vagy lelövik, vagy úgy
megverik, hogy alig lesz belőle ember, mert azért rendnek kell
lenni, és néha úgy kell csinálni, mintha ragaszkodnának az itteni
magyarokhoz.
    
    Az erdélyi magyarság száma így egyre fogy és az itthon maradottak
teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Sokat beszélnek az utóbbi
hónapokban a falurendezésről, falurombolásról is, ami valóban
reális veszély, mert a magyarság széttelepítése, összekeverése a
románokkal biztos asszimilációhoz vezet.
    
    Talán mégsem ez most a fő veszély, hanem a magyar iskolarendszer
szétzúzása a fő probléma. Ma már nincs Erdélyben önálló magyar
líceum, szakiskola, és a román iskolákban lévő magyar osztályok
száma évről évre fogy. És mivel egyetemi oktatás nincs magyar
nyelven, megszűnik a tanári utánpótlás. Ha végez is egy pár magyar
nemzetiségű tanár Kolozsvárott, biztos román vidékre helyezik.
    
    Minket meg elengednek nyugdíjba, és a mi helyünkre már románokat
hoznak tanítani, még az úgynevezett magyar osztályokba is.
    
    Az egyik legújabb rafinált rendelkezés, hogy az erdélyi városokból
teljes osztályokat helyeznek az óromán megyékbe, akik ha végeznek,
csak ott kapnak munkát. Helyükbe pedig hoznak az óromán városokból
szintén teljes osztályokat fajtiszta román gyerekekből, akik ha
végeznek a szakiskolában, természetesen az erdélyi magyar
városokban fognak munkát kapni. Jól ki van ez találva, és ez is
természetesen román belügy.
    
    Kolozsvári levélírónk a továbbiakban szított magyarellenes
hangulatról számol be, majd a határon elkobzott magyar könyvek és
újságok sorsáról, végül így folytatja: A román vezetés jó érzékkel
kiválasztja azokat a magyar nevű embereket, akik hajlandók híven
szolgálni a rendszert, s a magyarellenes intézkedéseket és
törvényeket néha ezekkel szavaztatják meg. Van, aki félelemből,
van, aki karrierizmusból csinálja, és ezen árulókat küldik el más
országokba is, hogy beszéljenek a romániai nemzetiségi kérdés
teljes megoldásáról.
    
    Lehet, hogy vannak olyan emberek a világon, akik ezeknek hisznek. A
román vezetés nem sajnálja erre a pénzt, a valutát sem. Sokat költ
propagandára és könyvekre, amelyeket világszerte terjesztenek. Így
akadnak kormányok, amelyek Románia aktív támogatói. Közben pedig
jönnek a menekülők és ismeretes azoknak a sorsa, akiket a magyar
hatóságok visszatoloncolnak.
    
    Linzből kaptuk a következő levelet:
Hallottam a Hallgatók Fórumát, ahol egy fiatalember elpanaszolta,
hogy a magyar hatóságok elfogták és visszaadták a románoknak, akik
úgy megverték, hogy azóta sincs a vállperece a helyén.
Engem is elfogtak a magyar határvadászok még 85 tavaszán a soproni
erdőben, ahol szétvágtam a jelzőberendezést - sajnos rosszul. 23
napi fogva tartás után a budapesti Gyorskocsi utcából átadtak a
román hatóságoknak. Gondolom, tudják, mi következett. Azóta nem
látok a jobb szememmel, azaz duplán látok mindent, hacsak nem
csukom le a jobb szemem. Azóta állandóan fej- és szemfájásom van.
    
    Itt Linzben meg azt mondják az orvosok, ha megvakulok a jobb
szememre teljesen, akkor nem lesz több fejfájásom és szédülni sem
fogok többet. Én magyar vagyok. Kihez forduljak jóvátételért?
    
    Romániához?
    
    Van egy orvosi egyesület Franciaországban, amelynek tagjai
kizárólag a kínzások és a fizikai terror áldozatainak a
gyógyításával foglalkoznak. Ha írna nekik levelet - esetleg kérjen
meg valakit, hogy fordítsa le franciára vagy angolra -, biztosan
válaszolnak. Tanácsot adnak, hová forduljon, mit tegyen,
természetesen csak a gyógykezelés kérdésében. Címük: AVRE. 125. Rue
Ruben D,Avron 75020. Párizs.
    
    "Főhadnagy úr" aláírással kaptunk levet egy nemrégiben az NSZK-ba
menekült volt magyarországi rendőr főhadnagytól. A Magyarország
című hetilap egyik cikke késztette írásra. A Magyarország átvett a
Spiegelből Szégyenkező hallgatás címmel egy írást, egy nyugat-
németországi rendőrfelügyelőről, aki botrányokat okoz azzal, hogy
megpróbálja leleplezni a rendőrök korruptságát. A volt magyar
rendőr főhadnagy, aki azt írja, és 15 évig volt hivatásos
szolgálatban a rendőrség állományában, így reagál:
Magyarországon is volt egy-két kolléga, aki megpróbálta ezeket a
korrupt dolgokat felfedni, de ez csak szűk kollégái körben
sikerült, mivel a belső elhárítás azonnal lecsapott rá. Majd jött a
súlyos büntetés, leszerelés és a polgári életben is teljes
megtorlás, mivel olyan emberekről próbálta lerántani a leplet, akik
régi kipróbált szocialista harcosok, a párt lelkes hívei, és
csukott szemmel tapossák az emberi jogokat.
    
    Rövid példákat írok, de erről könyvet lehetne írni erről a magyar
korrupcióról és az általános erkölcsi helyzetről:
Egy kerületi kapitány 30 napból 28-at részeg. Ittas vezetés már
említésre se méltó. A kerület gyáraitól ingyenes üdülést, gépkocsi
használatot kap. A vállalat üdülőjében szobát biztosítanak részére,
hogy legyen hová elbújnia a barátnőjével. Meg kell jegyeznem, hogy
a legtöbb ilyen makulátlan harcos a pártbizottságtól került a
rendőrségre, és még ők ítélnek emberek felett, és szocialista
erkölcsről prédikálnak.
    
    És hol kap lehetőséget egy lelkes újságíró, hogy kipellengérezze
ezeket a visszásságokat? A cikket már megírásakor elkobozzák,
elsüllyesztik, megakadályozzák. Ennek nincs nyilvánossági fóruma,
ezt higgyék el nekem. Az egyik műsorukban önök azt ajánlották:
amikor valaki visszásságról telefonál önöknek, forduljon egy bátor,
nyílt újságíróhoz. Lehet, hogy bátor és nyílt újságíró van, de hogy
az általa megírt cikk nem kap fórumot, az biztos. Azonnal állami,
illetve szolgálati titok megsértésével vádolják, és jön katonai
ügyészség zárt tárgyalása. De azért higgyék el, a testületen belül
sok rendes, becsületes tiszt van, aki nem elvakult, nem korrupt, és
ezek az emberek az adott időben tudnák is, hogyan kell viselkedni.
    
    Nekem is sok ilyen barátom volt, magam is ilyen voltam, de a mi
dossziénkon az állt: "Ellenőrizni! Megbízhatatlan."
Volt rendőr főhadnagy levélírónk ezután a Magyarországon
megjelentetett Spiegel-cikk névtelen fordítóját támadja, amiben
talán túloz, mert miért éppen egy bérfordítóé lenne a legfőbb
felelősség, de idézem, amit mond, mert egy 15 éven át hivatásos
rendőr szavai ezek:
Ha a fordító aláírta volna a nevét, akkor talán meglepődött volna,
ha a postás egy tükröt kézbesít a számára azzal, hogy először ebbe
nézzen bele, látja-e a magyar korrupt rendőrséget, annak
túlkapásait; a véreinkért tüntető szimpatizánsok gumibotázását a
Dózsa György úton; az aternatív katonai szolgálatot vállalók
börtönbe zárását; az útlevélrendelet önkényes kiaknázását és ezzel
az emberi jogok meggyalázását, a rehabilitációk elmaradását és a
spiclihálózat állandó fejlesztését, a pártfunkcionáriusok
kiváltságait. Ami még jellemző a belügyre: a sógor-komaság, a
rokoni kapcsolatok. Berkeken belül nyílt titok, hogy ki kinek a
keresztgyereke vagy kegyelt barátnőjének rokona, ismerőse. A
munkás-, a parasztgyerekek bármennyire szakemberek voltak, nem
léphettek előbbre, mivel a gyengébb szakmai képességgel
rendelkezők, de támogatást élvezők lekörözték őket. Vajon ez is
látszana abban a bizonyos tükörben?
    
    Köszönjük főhadnagy úr levelét, amennyiben őszinte volt. Ha az volt
és azt hiszem, az volt, akkor ön is megérti, éppen tapasztalatai
révén azt az ösztönös bizalmatlanságot, amit minden állampolgár
érez, aki saját és közvetlen barátai életéből tudja, hogy a magyar
rendőrség milyen mennyiségű pénzt és energiát pazarol a közrend
védelme helyett az emberi jogok eltiprására.
    
    És még valamit a témához. Önt az a felháborodás késztette
levélírásra, hogy a magyar sajtó, adott esetben a Magyarország című
hetilap miért éppen a nyugatnémet rendőrség sötét ügyeivel
foglakozik, miért nem néz körül a saját háza táján. Önnek igaza van
és itt megragadnám az alkalmat, hogy válaszoljak arra a több
helyről is elhangzott vádra, hogy a Szabad Európa Rádió nem kezeli
egyenrangúan a világ összes országának rendőrségeit. Miért
részletezzük annyira, ha egy vagy néhány embert megvernek a magyar
rendőrök, és miért nem háborodunk fel, ha netán egy nyugat-európai
tüntetést ver szét egy nyugat-európai rendőrség.
    
    Dehogynem, felháborodunk! Jó érzésű ember minden verést és minden
fajta rendőri brutalitást botrányosnak és megengedhetetlennek tart.
    
    De mi magyar nyelven sugárzunk, magyarországi és szomszédos
államokbeli magyar közösségek számára, és ez elkötelezettséget
jelent. Ha az angol, francia vagy a nyugatnémet rendőrség brutális,
az erkölcsi, emberi, civil polgári szempontból ugyanúgy
felháborító, de ezt az angol, a francia és a nyugatnémet média
kellőképpen el is mondja.
    
    Arról viszont, hogy csak egyetlen példát említsek, a november 7-i
Vörösmarty téri söprögetés után megvert Kiss Tamás hiába emelt
vádat, az őt megverő rendőrt úgymond bűncselekmény hiányában
felmentették. Arról a hazai nyilvánosság előtt eddig még nem
hallottunk. A hazai rendőrdurvasághoz mégiscsak több köze van, test
közeli köze a hazai közönségnek, mint a nyugat-európaihoz. Nem
igaz?
    
    Sok levelet és telefonhívást kaptunk ezen a héten. Idézzük
köszönettel egy telefonálónak az egyik közérdekű hívást:
A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt XIII. kerületi
szervezete január 9-én a Rajk László utca és a Dráva utca sarkán
lévő Junior étteremben a fővárosban elsőként mondta ki
megalakulását. Oláh Elemér titkár hangsúlyozta a kisgazdapárti
mozgalom folytonosságát, kiemelvén, hogy mint politikai párt
kívánnak működni. Tevékenységükkel mindenekelőtt az ország nehéz
gazdasági helyzetéből való kilábalást kívánják elősegíteni.
    
    Hirdetik és terjesztik a társadalmi megújuláshoz szükséges
gondolatmenetet. Felvállalják a kisvállalkozók és a
magánegzisztenciák politikai védelmét. Igyekeznek jó mederbe
terelni a magyar társadalom gazdasági és morális problémáit. Az
Angyalföldet és Lipótvárost egyesítő helyi szervezet
összejöveteleit a jövőben vasárnap délelőttönként a Béke téri
cukrászdában, hétfőn esténként pedig a Junior étteremben tartják.
    
    Az alakuló ülésen jelen volt dr. Boros Imre országos vezetőségi
tag, valamint az újjászervező munkában kezdettől részt vevő Dragon
Pál.
    
    Kedves hallgatóink, a hét folyamán a Magyar Híradó műsorában
megígértük, hogy megismételjük azt a Krassó György által közölt
címet, ahová a Jurta Színházat támogatni kívánók küldhetik
adományaikat. A cím: Jurta Deffence Hond 84. North Stanford Road,
Stanford, Conecticut. 06905. Egyesült Államok.
    
    Megkaptuk a híreket a Magyar Rádió és Televízió zártkörű
szilveszter estéjének kabaréjáról. Köszönet az ígéretért, hogy
megkapjuk az egész kazettát. Reméljük, meg is érkezik,
érdeklődéssel várjuk.
    
    De jó élet lehet ott Pesten, hogy ráérnek rólunk kabarézni
+++


1989. január 14., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

(NŐI HANG) Budapestről ma feladtam Önöknek a kabaré felvételt, majdnem az egészet, jó háromnegyed részét, ami felfért egy szalagra átmásolva, és egy további gyors információ: éjjel-nappal folyik a nyilvános kabaré előkészítése. Öt humorista, a Grétsy nyelvész és rádiósok válogatnak több száz órás anyagból. Készüljenek fel! Főleg a gyengéket, a Nyitrait, a Pestit, a Makvárit, a Kézdit és az autós műsort meg a híreket fogják eredetiben kipécézni, ez most már világos, meg a sportot. Öt humorista és nyelvészek. Erre van pénzük. Műsoridő még nincs kitűzve. Ne hagyják magukat kifigurázni!"
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD