|
|
|
|
Egy képviselő példát mutat
|
München, 1989. január 26. (SZER, Világhíradó) - Magyarországon az állampolgárok több mint 20 parlamenti képviselő visszahívását szorgalmazzák, öt esetben már megkezdődött, illetve be is fejeződött az aláírások gyűjtése. Külön szóltunk Cservenka Ferencné ügyéről, akinek visszahívását a Demokrata Fórum gödöllői szervezete kezdeményezte, többek között azért, mert a választói gyűlésen kijelentette, hogy az Országházban továbbra sem a népet, a választókat fogja képviselni, hanem a pártot. Beszéltünk arról is, hogy Cservenkáné 40 évi főfunkcionáriusi ténykedése során mennyi kárt okozott az országnak, különösen Pest megyének, ahol több mint két évtizedig kiskirályként uralkodott. Nos, az utóbbi időben már annak is tapasztalhatják jeleit az állampolgárok, hogy a parlamentben másképp is lehet képviselni érdekeiket, mint ahogyan 1957 óta teszi ezt nevükben, de nélkülük Cservenkáné. Például a januári egyesülési és gyülekezési törvényt tárgyaló ülésszak előtt Bödőné Rózsa Edit a helyi napilap hasábjain kérte ki választói véleményét arról, hogy milyen álláspontra helyezkedjen az országgyűlési vitában. Ezért hét, világosan megfogalmazott kérdést intézett választóihoz. Közülük hármat idézek: "A jelenlegi gazdasági helyzetből való kilábaláshoz szükségesnek tartja-e a többpártrendszert? A gazdasági reformtól függetlenül szükségesnek tartja-e a többpártrendszert? Szükségesnek tartja-e, hogy a jövőben hasonló módszerrel is kikérjem véleményét?" Szép Zoltán volt országgyűlési képviselő hogyan értékeli ezt az újszerű kezdeményezést? - A kezdeményezés csak Magyarországon hat újszerűnek - sajnos, hogy újszerűnek -, mert általában a civilizált országokban természetes dolog, hogy a parlamenti képviselők vagy kongresszusi képviselők párbeszédet folytatnak választóikkal. A szegedi képviselőnőnek ez a kezdeményezése több mindenre is rámutat, túl a már említetten arra, hogy Magyarországon nem volt szokás a választott személy és a választók közötti kétoldalú párbeszéd. Ez a képviselő párbeszédre hívta ki választóit, miáltal olyan kérdésekre is felelni kénytelen, amelyekre különben nem lett volna. Ő vállalja ezt a kényszerűséget, hiszen az így feltett választói kérdések közhangulatot, közvéleményt mutatnak, amelyet nem letorkolni és elhallgatni vagy elhallgattatni kell, mint ez divat volt eddig, hanem feleletet adni rá. Természetesen a képviselőnek feltett válasz az Országgyűlésnek és a vezetőknek is szól. Mint arról már beszámoltunk a januári ülésszak előtt, szegedi lakosok egy csoportja levélben fordult Bödőné Rózsa Edithez, hogy interpelláljon a parlamentben a párt- és KISZ-iskolák körüli visszaélések ügyében. Arról is értesültünk, hogy az Országgyűlésben megakadályozták a képviselőnőt választói kérésének teljesítésében, sőt olyan hírek is érkeztek, hogy szegedi sztálinista funkcionáriusok, munkásőrök Bödőné Rózsa Edit mandátumának megszüntetésére tettek lépéseket. Mi a véleményed erről az ellentámadásról? Nem lep meg, hiszen elég erősen szerveződik az a bizonyos kommunista párt, amelyik átvenni szeretné annak a Magyar Szocialista Munkáspártnak a szerepét, amelyik Magyar Szocialista Munkáspárt valóságosan már nem ura a hatalomnak, csak betölti ezt a helyet. Sajnálatos, hogy ez a szervezkedés nem demokratikus, mert ha az lenne, helyeselni tudnám. Végül is minden nézet képviselőinek jogában van a saját nézeteit védeni, annak megfelelő lépéseket tenni. Ez az alakulat azonban, amelyik a szegedi képviselőnőt kikezdte, vagy kikezdeni szándékozik... Vagy például Pálfi Dénes Zala megyéből. Pontosan, de itt van Király Zoltán is, akit maga a párt kezdett ki. Ezek nemtelen, antidemokratikus eszközök, mert végül is hatalmi súllyal, megfélemlítéssel, lehetetlenné tétellel, elhallgattatással igyekeznek egy-egy embert megszüntetni. A parlamentben még megakadályozhatták, hogy Bödőné Rózsa Edit választói nevében interpelláljon, de az állampolgárok folytatták harcukat, gyűjtötték az aláírásokat. Kezdeményezésük részben sikerrel járt, mert a szegedi tanács ma kénytelen volt napirendre tűzni a párt- és KISZ-tulajdon körüli visszaéléseket. Egyébként nem véletlen, hogy mindez Szegeden, jobban mondva "Komócsin-városban", az egyik legbefolyásosabb vörös- arisztokrata család birodalmának fellegvárában történt. Ami viszont meglepő és nagyon dicséretes, az az állampolgárok és képviselőnőjük bátor kiállása. +++
1989. január 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|