|
|
 |
|
 |
Thaiföld: Ahol nincs ,,nem,, (2. rész)
|
Vannak, akik a thai ember szelíd természetét nem annyira a
buddhizmus hatásával magyarázzák, mint inkább azzal, hogy ezt a
népet történelme folyamán sohasem igázták le, ezt az országot soha
nem szállta meg idegen katonaság, ezért nem rögződött meg az
emberekben sem a bizalmatlanság az idegenekkel szemben, sem az
egymás közötti türelmetlenség. Jóllehet Thaiföld történelme sem
kizárólag idillikus korszakokból áll, a harciasság azonban nem vált
alkati jellemzővé. Agresszív ösztöneiket pedig nagyrészt úgy vezetik
le az emberek, hogy a nálunk is ismert kick-boxhoz hasonló thaiföldi
ökölvívást és a tömérdek hongkongi vagy tajvani bunyós filmet nézik.
A szelídség egyik érdekes példája, hogy a thai emberek nem
szeretnek állatot ölni. Ezt a buddhizmus is tiltja. A külföldit
gyakran kellemetlenül érinti, hogy vidéken és városon egyaránt
rengeteg a kobór kutya. A helyiek alig tartanak kutyát, nem is igen
szeretik, de nem bántják őket. Jóllehet a veszettség miatt az ebek
nagyan veszedelmesek, a sintér foglalkozás ismeretlen Thaiföldön.
Nemhogy a kobór kutyát, de még az egeret sem ölik meg; az egérfogóba
került állatot kiengedik a rizsmezőre. Hitük szerint az állatok
sincsenek kirekesztve a lélekvándorlásnak a nirvanáig tartó hosszú
folyamatából. A thai konyhának azért szerencsére szabad remek
húsételekkel szolgálnia, s az éhes emberek nagy bőségben
válogathatnak közülük, utcai kifözdékben is, amelyekből még falun
sincs hiány.
Az idősebb korosztály gyakran sajnálkozik a fiatalabb nemzedék
szokásain. Szerintük a tizenévesek udvariatlanok, erőszakosak, és
idegen életstílust majmolnak, főleg az amerikait. Egy vidéki tanító
e sorok írójának epésen jegyezte meg: ha tíz év múlva visszajön, nem
lesz módja ennyit áradozni a kedvességünkön. +++
Kurucz János (Bangkok), MTI-Panoráma
1989. január 9., hétfő 16:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|