|
|
|
|
Olasz magántévéhíradó, avagy reklámhordozó-e a hír? (2.rész)
|
A RAI-tól átcsábított neves újságíró bevezeti az első riportot: egy kórházról, ahol orvosi műhiba történt. Könnyezve nyilatkozik az áldozat mamája, szívesen együttéreznénk vele, de mielőtt megérthetnénk, miről is van szó, jön a reklám. Külpolitika következik, majd a kommentár után hajhullás elleni szert reklámoznak. Kényes téma jön: a miniszoknya újra divat. Erkölcsös, ha kilátszik a hölgyek térde? Nem kisebb személyiség mond vélemenyt, mint Alberto Moravia. Utána: az ENI és a Montedison gyártmányszakosítást határoz el - ám kiderül, ez is reklámspot volt, nem hír. S így tovább, harminc percig. A parlamentet, az állami híradók kedvencét, sőt, majdnem kizárólagos területét, tüntetően kerüli a magánhíradó, amely inkább az egyveleg, mint a híradó benyomását kelti. Külföldi tudósítói persze nincsenek, nem sugározhat helyszíni közvetítést. Ez a RAI monopóliuma. A szerkesztőség mindössze 50 főből áll (a RAI ezer egynéhány fős híradó-szerkesztőségével szemben). Mégsem a technika hiányzik, hanem a hír. Nem tudunk meg igazán semmit, azon kivül, hogy mely cégek fizették a műsoridőt. A reklámok, riportok vagy álriportok közé ékelve semmivel sem kevésbé idegesítőek, mint amikor a filmcselekmény fonalát szakítják minduntalan félbe. ,,Berlusconi feltalálta a hír nélküli híradót,, - írta a tekintelyes Corriere della Sera leplezetlen kárörömmel. Kiderült: jó híradót nem olyan könnyű csinálni, mint vetélkedőt vagy show-műsort. A magántévék a látványt tekintették egyedül jó reklámhordozónak, néhány év alatt azonban kiderült, hogy a tájékoztatás fontosabb, mint a szórakoztatás. Legalábbis nem lehet meg nélküle egy tévétársaság. Nem véletlen, hogy az amerikai CNN kizárólag információs szolgáltatással is megél. Csakhogy a tájékoztatásnak igazinak kell lennie: lényeges dolgokról kell szólnia, állást kell foglalnia. A RAI nem véletlenül tagadta meg a Berlusconi-adóktól a közvetlen kapcsolást, még a sportközvetítések jogát is. A magántévéhíradó egyelőre állandó ,,utánlövésre,, van kárhoztatva, lerágott csontokon rágódik, állásfoglalásai pedig üres közhelyekben merülnek ki. A tanulság: lehet, hogy az állami tévéhíradó célzatos és unalmas, politikamentesen viszont egyáltalán nem híradó a híradó, legfeljebb rózsavizes reklámhordozó. +++ Magyar Péter (Róma), MTI-PRESS
1989. január 9., hétfő 12:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|