Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Schöpflin Györggyel
London, 1989. január 8. (BBC, Panoráma) - Magyarországon az utóbbi hetekben, hónapokban fellendült a társadalmi élet, valóságos görögtűzként lobog az öntevékeny, a pártól és a kormánytól független szervezeteknek a tevékenysége. Megalakultak már pártok, alakulófélben vannak új pártok. Schöpflin György a londoni egyetemen a politikai tudományok tanára, nemrég tért vissza Magyarországról. Milyen benyomásokat szervezett a független politikai tevékenységről, annak lehetőségeiről és korlátairól Magyarországon? - A helyzet most annyira cseppfolyós, hogy voltaképpen nem is tudom hogy hol vannak a korlátok. Minden valószínűséggel léteznek korlátok, de mivel most én tényleg úgy látom, hogy egy új politikai rendszer alakul ki. Nem lehet megmondani, hogy hol húzódnak ezek a határok. Hogy hol fogják lefektetni az új korlátokat. Tehát amennyiben - ebben igazam van - egy ilyen alkotási folyamatról van szó. Na most itt tulajdonképpen az történik, hogy egy elfojtott társadalom egyre gyorsabban kezdi kialakítani különféle intézményeit, és beleértve itt - ami szerintem a legfontosabb -, a kialakuló politikai pártokat. Ennek a (...) alatt szerepel mint hagyományosan a politikában, hogy a különféle társadalmi érdekeket és értékeket is képviselje a nagy politikában. Ami a kialakuló pártokat illeti, időbeli elsőséggel a Demokrata Fórum lépett színpadra, becslések szerint több mint 10 ezer tagja van, és valami 420 helyi szervezete, utána egymás után jelentkeztek a szabad demokraták, a régi kisgazdák és a szociáldemokraták. Ami a fórumot, a kisgazdákat és a szociáldemokratákat illeti, tulajdonképpen itt már kialakulófélben van a 45-47-es koalíció tagjai. Ma én úgy értelmezem, hogy amikor Berecz János voltaképpen azt javasolta decemberben, hogy ki kéne alakítani a politikai koalíciót, ő inkább ezekre gondolt, és nem a szabad demokratákra. Annál is inkább, mert a szabad demokraták már kijelentették, hogy ilyen körülmények között ők az ellenzéket fogják képviselni, mert az ellenzékre is szükség van egy valamire való politikai rendszerben. - Így látja ezt ön is, hogy szükség van ellenzékre, tehát olyan szervezetek mint a Fiatal Demokraták Szövetsége, vagy a szabad demokraták? Ezek hasznos tevékenységet folytathatnak egy koalícióval szemben? - Mindenképpen, mert lehet látni olyan politikai rendszerekről, hogy nincs ellenzék, hogy az ellenzék gyenge, hogy ott maga a politikai intézmények tekintélye gyengül el. Itt lehet például a japán példával élni, vagy tulajdonképpen a brit példával is. Itt az ellenzék elég gyenge és nem képes kifejteni azt a fajta tevékenységet, ami tulajdonképpen az ellenzékre hárul. - Ez viszonylag egy új fejlemény. - Hát ez egy teljesen új fejlemény. Én ebben egyébként elég sok reményt is látok Magyarországgal kapcsolatban. Hogyha tényleg sikerül kialakítani ezt a koalíciót, és véleményem szerint ezt csak szabad választásokon keresztül lehet , és egyébként szabad, akkor ebből a kommunista párt is reményre tett szert. Amennyiben a kommunista párt - én úgy látom - vezetőségének az önbizalma teljesen megrendült, és belátja hogy képtelen kialakítani egy olyan kapcsolatot a társadalommal, amivel valamiféleképpen is lehetne egyrészt a gazdasági, problémák megoldását elkezdeni, vagy másként kormányozni, mert a társadalom már nem hajlandó vállalni ezt a rettenetes gazdasági körülményeket, amelyekkel most szembe kell nézni. Ezért a kommunistáknak árat kell fizetniök. Ebből a szempontból a legcélravezetőbbnek látom a koalíciót, mert azért a kommunisták sem fogják egyik napról a másikra feladni azokat a kiváltságokat, és elsősorban a hatalmat, amelyet megszereztek az elmúlt 40 év folyamán, és nagyon nagy benyomást tett rám az, hogy majdnem mindenki említette a robbanást, vagyis a robbanás lehetőségét. Itt mindenki azt hiszem nagyon fél attól, hogy valamikor az év folyamán, 1989 folyamán valamilyen oknál fogva úgy adódik a helyzet, hogy egy robbanás fog bekövetkezni. Szerintem ez részben az ötvenhatos precedens félreértelmezése, de ugyanakkor fontos politikai szerepe van ennek a félelemnek is. Ezt a félelmet azt hiszem mint mondtam legcélravezetőbben egy szabad választásokra alapuló koalíciós kormány tudja levezetni, mert ezzel együtt az új kormány egy egész másfajta legitimációval, tehát önbizalommal fog rendelkezni. - Tehát voltaképpen ön szerint a robbanást úgy lehet elkerülni, ha megalakul ez a koalíció? - Igen. És ezzel bevezetik a többpártrendszerre alapuló demokráciát. - Tehát erre most komoly lehetőség van, mert korábban ön igen borúlátóan nyilatkozott, ami az egypártrendszerű államon belül a többpártrendszert lehetővé tehetik. - Most elég óvatosan próbálom meghatározni. Van erre egy lehetőség. Nem mondom, hogy ez az egyetlen lehetőség, mert ez óriási rizikóvállalással jár, és mint köztudomású a kommunista rendszerek elég gyengék a rizikóvállalásban. De ez egy tényleges lehetőség az átmenet megoldásával kapcsolatban. Ugyanakkor más lehetőségek is léteznek, amelyek szerintem Magyarországot a lengyel állapotok felé sodorja, vagy a román, illetve a jugoszláv, vagy esetleg mind a hármat kapja meg együtt. Tehát tényleg itt bekövetkezik a gazdasági, társadalmi és politikai krach. Rettenetesen nehéz most, ebben a percben megjövendölni, hogy ez hogy fog kinézni, de tényleg megmaradok véleményem mellett, hogy lehetséges-e kialakítani egyfajta demokráciát. En nem azt mondom hogy ez egy eszményi demokrácia lesz, de mindenképpen jobb mint a mostani politikai rendszer. - Tehát Magyarország lenne az első ország Kelet-Európában a szovjet tömbön belül, amelynek ezt sikerülhet elérni? - Magyarország lenne a világon az első ország, amelynek sikerül megreformálnia magát úgy, hogy kikerül egy egypártrendszerű kommunista szisztémából egy demokratikus többpártrendszerbe. És ha tényleg sikerül ezt elérni, hát annak egy óriási történelmi jelentősége lesz. +++ 1989. január 8., vasárnap
Vissza »