|
|
 |
|
 |
Még mindig a doppingügy - A minisztérium is lépni kiván (1. rész)
|
1989. január 7. szombat (MTI) - Jóllehet Deák Gábor, az ÁISH
elnöke már lezárta a szöuli magyar doppingügyet, a botrány keltette
hullámok korántsem ültek el. Csehák Judit szociális és egészségügyi
miniszter jelentést kért egy szakértői bizottságtól az olimpiai
doppingleletekkel kapcsolatos orvosi felelősségről, illetve
egyáltalán a sportegészségügy felelősségéről. A bizottság tagja volt
dr. Kádár András jogász, két igazságügyi orvosszakértő, dr.
Krajcsovics Pál és dr. Sótonyi Péter, továbbá dr. Salamon Ferenc
osztályvezető főorvos, belgyógyász. Az alkalmi tudós társulás
vezetője dr. Frenkl Róbert, a neves sportorvos, egyetemi tanár volt.
A bizottság elkészitette jelentését, amelyet e héten juttattak el a
minisztériumba. Következő lépésként az várható, hogy a tárca
vezetője minisztériumi bizottságot jelöl ki azzal a feladattal, hogy
a szakértői javaslatok figyelembevételével kidolgozza a
sportegészségügyben szükséges változásokat, megtegye a dopping
visszaszoritására alkalmas intézkedéseket.
Frenkl doktorék tizenkilenc oldalas elemzése abból a tételből
indul ki, hogy a gyógyszeres teljesitményfokozás, a dopping
rendkivüli kihivás általában a sport és különösen a sportegészségügy
számára, hiszen az ,,erőpirulák,, fenyegetik a fiatalok egészségét.
Az általános megközelitésen tul nagyon is konkrét, olykor
meghökkentő, a magyar doppingtörténelem kulisszái mögé is
bepillantást engedő megállapitások olvashatók a jelentésben. Például
annak kapcsán, hogy a szöuli tiz pozitiv eset szenvedő alanyai közül
hárman buktak meg anabolikus szteroid, nevezetesen stanozolol
használata miatt: Ben Johnson, továbbá a két magyar sulyemelő,
Csengeri Kálmán és Szanyi Andor. A szakértők szerint a kanadai
atléta feltehetőleg nem hitte el, hogy ki merik zárni, a magyarok
részben abban biztak, hogy ,,önteni,, tudnak, részben (Szanyi), hogy
már kiürült szervezetükből a hormon. (,,Önteni,, annnyit tesz: a
vizsgálatra idegen, bizonyosan negativ eredményt igérő vizeletet
tölteni az edénybe.)
Azt irják, hogy a doppinggal kapcsolatban világszerte jellemző a
kétarcuság, a kettős tudat, a hivatalos tiltás és titokban segitő
magatartás. Magyarországon ez meghatározóvá vált, s ez csaknem
törvényszerüen vezetett a szöuli pozitiv esetekhez. (folyt. köv.)
1989. január 7., szombat 19:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Még mindig a doppingügy ... (2. rész)
|
A hazai előzményekről kiderül, hogy a hormonális dopping
használata, mint amilyen az anabolikus szteroidoké is, már a
hetvenes évek elején tapasztalható volt a magyar élsportban.
Kezdettől a versenyzők, edzők és a sportvezetők diktáltak
doppingügyben. Az egészségügy (a sportorvosok) cinkos, jó esetben
passziv szerepet játszott, hatásos doppingellenes tényezővé mindmáig
nem tudott válni. Az itthoni doppingtörténelem meghatározó
időszakában, a moszkvai (1980) és a Los Angeles-i (1984) olimpia
között vált teljesen elfogadottá a sportvezetésben a tétel, hogy
csak a gyógyszerek révén maradhatunk versenyben a világgal. Ebből
következően születhetett meg 1983-ban az a megállapodás az
Egészségügyi Minisztérium és az Országos Testnevelési és
Sporthivatal között, amely - a szakértői bizottság álláspontja
szerint - gyakorlatilag a doppingolás fedezésére szolgált. E
megállapodás értelmében adagolták az 1984-es olimpiára készülő
sportolóknak a tesztoszteront az OTSI (Sportkórház) Kutató
Osztályán. S minden figyelmeztetés ellenére - állapitja meg a
jelentés - ekkor kezdődött az a képtelen gyakorlat, hogy ugyanott
adták a doppingnak minősülő hormonokat, ahol az ellenőrzést kellett
végezni. 1985 első felében az OTSI-ban végzett komplex vizsgálat
feltárta a szervezeti és szakmai rendezetlenségeket, ám a rendezés
elmaradt. Ezért is javasolja most a többi között azt a bizottság,
hogy a szükséges személyi döntésekkel együtt korszerüsitsék az OTSI
szervezeti felépitését, tevékenységét, s a doppingellenőrző
laboratóriumot a sportorvoslástól független szervezetben, önállóan
müködtessék a jövőben. (folyt.köv.)
1989. január 7., szombat 19:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Még mindig a doppingügy ... (3. rész)
|
Az emlitettekből adódóan az egyik következtetése a szakértőknek
az, hogy meg kell szüntetni a sportegészségügy minden elvtelen
függését a sporttól. A változásokat tükrözi az egészségügyi
miniszter (dr. Medve László) és az ÁISH elnöke (Deák Gábor) közti
együttmüködési megállapodás (1987. junius), amellyel érvényét
vesztette a korábbi ominózus egyezmény. Ez azonban nem
helyettesithet egy doppingellenes jogszabályt, mégha ez utóbbi sem
oldana meg önmagában semmit. Pozitiv esetek idehaza Szöul előtt is
voltak. Az 1988-ban az OTSI laboratóriumában elvégzett ellenőrzések
során a vizsgálatok közül 26 volt pozitiv. (A sulyemelők a legjobban
érintettek, de a vétkesek közt ,,képviseltette magát,, az atlétika,
a cselgáncs és az evezés is.)
Végezetül a felelősség kérdését boncolgatva a jelentés készitői
megállapitják: a doppingügy szakmailag és immár erkölcsileg is
tarthatatlanná teszi az egészségügy hagyományosan passziv
magatartását, önfelmentését a sportegészségügy gondjaival
kapcsolatban. A doppingügy igazi fordulatot kiván.+++
1989. január 7., szombat 19:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|