|
|
|
|
A magyar jogrendszer átalakítása
|
(Vadász János) München, 1989. január 11. (SZER, Mérlegen) - Kedves hallgatóim! Egy héttel ezelőtt kezdtem meg a Mérleg műsorában a hazai tulajdonviszonyok kritikus vizsgálatát. Megértésüket kérem azért, hogy a második, befejező részre ezúttal nem most, hanem mához egy hétre kerül sor. A változást indokolja egy időszerű tanulmány, amely a magyar jogrendszer idén esedékes átalakításával foglalkozik. Azért időszerű, mert ezen a héten kerül sor az Országgyűlésen ennek első aktusára: az egyesülési törvényjavaslat tárgyalására. Mérlegen a jogrendszer átalakítása - buktatók és kérdőjelek között. Idén új alkotmányon kívül az új törvények, jogszabályok légiója vár kidolgozásra és parlamenti jóváhagyásra - legalábbis a hatalom által lefektetett menetrend szerint. Néhány jogos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: Kinek használ ez a menetrend, milyen zűrzavar forrása lehet? Hogyan lehet a zűrzavart megelőzni, a buktatókat elkerülni? Ezekre a kérdésekre keres választ Demszky Gábor független hazai lapkiadó, aki jelenleg ösztöndíjjal Amerikában tartózkodik. New Yorkban készített írását olvassa fel: - 1989 a politikai döntések éve lesz, és a rendszer egészét érintő elhatározások a jelek szerint jogi köntösben fognak megfogalmazódni. Az ok világos: a magyar jogrendszer jogáganként és egészében véve is recseg-ropog, intézményei az elkerülhetetlen változások kerékkötőivé váltak. Az alapvető szabadságjogok egy év óta a politikai viták kereszttűzében állnak, anélkül hogy eddig bármi változott volna. A viták kimenetelét az határozza meg, hogy a politikai jogokat korlátozó törvények még érvényben vannak - az 1936-os szovjet alkotmány magyar másával együtt. Négy törvénytervezet ceremoniális felülvizsgálata - a feszültségeket oldó célzattal - ugyan már 88 derekán elkezdődött, de a döntések 89-re halasztódtak. A vitáknak az adott dinamikát, hogy a résztvevő társadalmi csoportok hajlandóak voltak a jogi köznyelv használatára: jogban fejezték ki magukat. A következő bejelentések- adtak okot a bizalomra: A szovjet típusú jogrendszer alaptörvénye: az 1949-es alkotmány, s rövid időn belül a történelmi relikviák közé kerül - hallhattuk nemrégiben az igazságügyminiszter-helyettestől. Az egyesülési és gyülekezési törvény elfogadását követően a választójogi törvénytervezet, a népszavazásról, a nemzetiségek jogairól szóló tervezetek, és az új sajtótörvény kerül a képviselők elé. Az államminiszter által beterjesztett csomagterv nem kevesebb, mint 20 új törvényt sorol fel. Az elmúlt év tapasztalatai bennem aggályokat ébresztettek. A felgyorsított törvénykezési menetrend szakszerűségi szempontból sem lehet megnyugtató, az igazi problémát nem az elvégzendő munka mennyisége okozza. Baj van magával a törvényhozóval: a parlamenttel, mert nem alkalmas a valódi képviseleti munkára és baj van a menetrenddel, mert a részfeladatokat, a politikai jogok szabályozását, az új alkotmány elfogadása előtt kívánja megoldani. Ennek pedig az az oka, hogy a politikai és alkotmányjogi kérdések állandóan összekeverednek, nincsenek kellőképpen különválasztva ebben a menetrendben. A megfelelő sorrend a politikai alapelvekben való megegyezés, ennek alapján az új alkotmány kidolgozása, és azt követően az egyes törvények kidolgozása lehetne. De vegyük sorra az államminiszter hosszú listájával szembeni kifogásokat. A parlamenti munka a legutóbbi választások óta reflektorfényben folyik. Hozzájárult ehhez legújabban az Elnöki Tanács helyettesítő jogkörének megszűnése, és az ülések nyilvánossá tétele is. De már nemcsak az Országgyűlés kirakatba állításának, hanem a közvéleménnyel való éles konfrontálódásnak is tanúi lehetünk. Világossá vált, hogy ez nem a modern reformkor parlamentje, hanem az ancien régime intézménye. Már születésekor, az 1985-ös választások során kialakult egy súlyos bizalmi válság vele szemben, de a független jelöltek kiszorítása akkor még nem mozgósította a szélesebb közvéleményt. A vízlépcső ügyében folytatott sikertelen kampány és a szégyenletes szavazási eredmény viszont megtette a magáét. Sikeres aláírásgyűjtési akció indult két képviselő visszahívásáért, és óriási lökést kapott az Országgyűlés döntését felülvizsgálni hivatott, népszavazást követelő mozgalom. A magyar parlamenttel kapcsolatban egyre kevésbé lehet a méltóságteli, népképviseletre hivatott intézmény látszatát kelteni. De baj van ezzel a zsúfolt törvényhozási menetrenddel más tekintetben is. A törvények előkészítése és a viták lebonyolítása szempontjából az 1988-as tapasztalatok kiábrándítóak. Az év végére zavaros és ellentmondásos helyzet alakult ki. Az igen konzervatív, az egypártrendszerű diktatúra követelményeihez igazított, s még az 1983-as törvényhez képest is visszalépést tartalmazó választójogi törvény vitái még javában folytak, amikor az igazságügy-miniszter már a többpártrendszert kilátásba helyező egyesülési törvény beterjesztéséről nyilatkozott. Ez a november 11-i bejelentés, - amely a Politikai Bizottság és a kormány álláspontjának megváltozását tükrözte - megkérdőjelezte az egész választójogi tervezet - és főképpen a róla folytatott vita értelmét. (folyt.)
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallható telefonüzenete:
Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|