Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 06.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Kézdi Pál, SZER, Világhíradó

A párt által képviselt és fenntartott rendszer csődbe vitte az országot. A kudarcok és a társadalmi nyomás hatására már hajlandó konzultálni időnként - válogatva az alternatív mozgalmakban -, sőt hajlandó - elvben - az általa meghozott döntések végrehajtásába is bevonni őket. A hatalom monopóliumának ezt a meggyengült formáját nevezték aztán el szocialista pluralizmusnak.

Magyarország 1988

München, 1989. január 2. (SZER, A munka világa) - Kedves Hallgatóink!
Zsillé Zoltán a műsor szerkesztője köszönti Önöket. Háromnapos látogatásom
Budapesten arról győzött meg, hogy 1988-cal mindannyiunk életében jelentős
évtől búcsúzunk. Kollégáimat, akikkel műsorainkban gyakran találkozhatnak,
arról kérdeztem, hogy véleményük szerint mit hozott ez az év a magyar
népnek, a munka világában, a munkából élő, a munkából megélni próbáló, és a
munka nélkül maradó embereknek.
    
    Antal János:
- Sajnos, egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem tudom kielégítően
összefoglalni mindazt, ami 1988-ban történt. Ami 1988-ban meghatározta a
munkás hétköznapjait. Talán mentségem is van erre, ugyanis én sohasem
tudtam szocialista embertípusban, magyar bányászban, magyar építőmunkásban,
meg hasonló fogalmakban gondolkozni. Volt munkatársunkban, vagy a
munkásszállón, szobatársamban sohasem a magyar munkást láttam. A
kocsmaasztalnál, műszak után poharazgatva sem azt kutattam: mi a közös
bennünk, inkább azt: miben különbözünk egymástól. Persze voltak a mögöttünk
hagyott évben közös gondok, biztosan közös örömök is, és talán ezeket
kellene számba venni, ha 1988-at valamiféleképpen jellemezni akarjuk. De
hirtelen csak az unalomig ismételgetett szavak jutnak az eszembe. A
szerkezetváltásból adódó feszültségek, az adórendszer bevezetése után
kialakult bizonytalanság, és a többi hasonló. Azaz mégsem. Eszembe jut egy
nemrég olvasott statisztika is, amely szerint a munkaképes korú felnőtt
férfilakosság 86 százaléka kénytelen a napi 8 órán túl is munkát vállalni,
hogy ellensúlyozni tudja az életszínvonal süllyedését.
    
    Olcsó mutatvány lenne most már a régi szociáldemokrata követelést
felemlegetni, amely a háromszor nyolc jelszavában fogalmazódott meg, hiszen
ez Magyarországon - s nem csak ott -, mindeddig szép ábránd volt, és sokáig
az is marad. Ez az előbb említett 86 százalék sok mindent elárul mai
viszonyainkról. Legelsősorban azt - és ebben az esetben azt hiszem
nyugodtan általánosíthatok -, hogy a magyar munkás nem kapja meg végzett
munkájának becsületes ellenértékét. Különben mért is kényszerülne napi
munkája végeztével más elfoglaltság után nézni?
    
    Ugyanezt a statisztikát olvasom tovább, amikor újabb hihetetlen adattal
találkozom. A családapák napi átlagban csupán 13 percet tudnak
gyermekeikkel foglalkozni. így karácsony után - amely a legbensőségesebb
családi ünnepünk - különösen elszomorító ez a tény, ugyanakkor magyarázatot
ad arra is, miért mérgezik mindennapi kapcsolatainkat hirtelen indulatok,
és arra, hogy miképpen hatolhatott le ez a mindent elborító válság a
társadalom alapkövéig: a családig.
    
    Amit eddig elmondtam máris ünneprontás. De nem tudom: bocsánatot kérjek-e
érte? A tisztesség persze úgy kívánná. De tudom, hogy 1988 karácsonyfája
alatt kevesebb ajándék várta a magyar munkásságot, mint amennyit év közben
tanúsított eredményeivel, szorgalmával megérdemelne. Ezért vajon ki kér
bocsánatot?
    
    Balajti Anna:
- Mit hozott 1988 a magyar lakosságnak? Az úgynevezett szocialista rendszer
teljes erkölcsi és gazdasági összeomlását. Ez a jelen és jövő nemzedékeket
megnyomorító totális csőd 20-22 évvel ezelőtt még elkerülhető lett volna.
    
    Hozott mára a lakosság csaknem felére kiterjedő többmilliós szegénységet.
    
    Az eddig is létező, most már bevallott, tömeges munkanélküliséget. A párt
szóvivőjének azon kijelentését, mely szerint a pártnak és a kormánynak
másfél évre lenne szüksége, hogy kiderítse: hogyan keletkezett és mennyi is
tulajdonképpen az ország adóssága?
    
    Egy vallomást arról, hogy a nekünk tartozó KGST-partnerek nem fogják
visszafizetni tartozásaikat. S egy másikat, hogy a költségvetés körülbelül
az éves nemzeti jövedelem felével, 480 milliárd forinttal adós a Magyar
Nemzeti Banknak. Hozott még ez évben 70-nel több, csaknem 300 veszteséges
vállalatot, egy épülőfélben levő vízierőművet, mely - ha megvalósul - a
Dunamedence természeti-gazdasági adottságait évszázadokra
helyrehozhatatlanul károsítja. Most még csak Dunakilitin repedeznek a
házak.
    
    Mit hozott még 1988? Egy család- és gyermekellenes adórendszert, fázó
nyugdíjasokat; és az iskolában éhségtől elájuló gyerekeket. Ám a
minisztériumi és belügyi dolgozóknak fizetés- és nyugdíjemelést. A
rendőröknek új Yamaha motorokat, s az utcákon csatlakozókat a vízágyúkhoz.
    
    Ám ahogy minden összeomlással vele jár: valami kis reményt is hozott ez az
    
év az újjáépítésre. Egy szabadabb sajtót és rádiót, bontakozó érdekvédelmet
és emberek közötti szolidaritást, a jogállamiság és parlamentarizmus
csíráit. Ettől ugyan még ezen a télen nem lesz mit ennie a
kisnyugdíjasoknak, nem lehet felöltöztetni a gyerekeket, nem lesz munkája
az ózdi kohásznak, és a tsz-ek sem kapják meg a meg sem ígért import jogot.
    
    Mivel azonban az ember javíthatatlanul optimista lény - bár ez az
optimizmus a világon legkevésbé ránk, magyarokra jellemző - ez évben is
világelsőségünket őrizve, csaknem 5000 honfitársunk mondott búcsút önként,
nemcsak 1988-nak, de az életnek is - azért mégis hinni szeretném, hogy
kedvenc költőm: Petri György 1981-ben szamizdatban publikált verse utoljára
ebben az évben volt aktuális Magyarországon.
    
    "Lerchstück. Sokasodnak a másként gondolkodók és másként beszélők.
    
    Lényegesen kisebb mértékben a másként gondolkodók és másként is beszélők.
    
    Másként mondva: a beszédolló veszedelmesen tágra nyílik. Persze mindezidáig
    
manikűrollóról beszélhetünk csupán. Ugyanis a nemigen tudni miként
gondolkodók - merthogy a beszédtől elszoktatottak - tömege nagyjából
változatlan. Mindezidáig."
(folyt.)


1989. január 2., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Magyarország 1988 - 1. folyt.

Vadász János:
- A kérdés: mit hozott 1988 a magyar társadalomnak - elválaszthatatlan egy
másik kérdéstől: mit hozott a diktatúrának, a hatalmi csoportnak, amely a
társadalmat 40 esztendeig alávetettségben tartotta. A diktatúrában élő
társadalom ugyanis állandóan figyeli ezt a hatalmi csoportot. Milyen
helyzetben van? Hogy érzi magát? Mennyi az önbizalma? És a megfigyelés
eredményét figyelembe veszi, valahányszor a maga pillanatnyi helyzetéről és
kilátásairól számot vet. Ha a társadalom úgy látja, hogy erős a diktatúra
helyzete, kitűnő a közérzete, töretlen az önbizalma - mindezt negatívumnak
tekinti, amikor saját állapotát mérlegeli. De ez a szabály fordítva is
érvényes, és a mögöttünk álló esztendő volt az az időszak, amikor a
diktatúra meggyengülése, közérzetének romlása, önbizalmának szétfoszlása
szinte hónapról hónapra lemérhető és gyorsuló ütemben ment végbe.
    
    Egy embercsoport, amely a társadalomra ráerőszakolt diktatúráját
- úgymond - vezető szerepét évtizedekig azzal indokolta, hogy tudományos
értékű és igényű programot valósít meg, amelyet ellenezni annyit jelent,
mint a nehézkedés törvényével vitába szállni - vezető szerepe
érvényesítésével olyan méretű és mélységű válságot idézett elő, amit már
nem lehet szépíteni, magyarázni, még kevésbé igazolni
- ami végleg bebizonyította, hogy ez a csoport teljesen alkalmatlan
bármilyen vezető szerepre.
    
    Persze a józanul gondolkodó társadalom számára ez korábban is egyértelmű
volt, hiszen a bizonyítékokat négy évtizeden át volt módjában tapasztalni.
    
    Sőt: talán kapizsgálták a hatalmi csoport egyes tagjai is - részben,
időnként, és főleg a nyilvánosság kizárásával - de 1988 volt a tanúja annak
a tüneménynek, hogy a hatalmi csoport egésze vesztette el az önbizalmát.
    
    Ekkor romlott meg drasztikusan a közérzete. És ezért indokolt idén első
ízben múlt időben mondani, hogy ez a csoport a társadalmat negyven évig
alávetettségben tartotta.
    
    1988 volt az az év, amikor négy évtized felgyülemlett kudarcai, tévedései,
    
bűnei végleg aláásták a hatalmi csoport önbizalmát. Amikor - micsoda torz
iróniái - a mennyiség végre kezdett átcsapni minőségbe. Ez a csoport, amely
négy évtizedig verte a mellét azzal, hogy "mi mindent jól csinálunk", most
verdesi a mellét azzal, hogy mi mindent rosszul csináltunk, és szánalmas
módon ezzel próbál magának hitelt szerezni. A társadalom idén tapasztalt
szuverén fellépése, öntevékenysége - a logikus válasz. Szerintem ez a
legfontosabb fejleménye 1988-nak.
    
    Kemény István:
- Hozott rosszat is, jót is. Hozta a két új adót, hozta a kétszámjegyű
inflációt, amiről azt mondják, hogy 17 százalék, de gondolom, hogy 201
Hozta, hogy az öregek kétharmada létminimum alatt él. A többgyermekes
családok nagyobb része is. Hozta, hogy meggyorsították a nagymarosi erőmű
építését - még a kormány is hozzájárult. Hozta az erdélyi helyzet
rosszabbodását. De hozott mást is: március 15-ikén volt az első nagy
tüntetés, a nemzeti függetlenség és a többpártrendszer jegyében. Követték
más tüntetések. Az erdélyi, a nagymarosi, a szolgálatmegtagadóké. A júniusi
Nagy Imre-tüntetés, amelyet a rendőrség brutalitása zavart meg, de
végeredményben mégis győzelemmel zárult. Felébredt az ország. Megmozdult.
    
    Működik a Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Szabad
Demokraták Szövetsége, a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Mozgalom. Nagy
dolog ez a mozgás. Három évtized tespedése után magához tért az ország.
    
    Anyagiakban minden egyes nap rosszabb az előzőnél. De lelkiekben
megkezdődött valami - és meg vagyok győződve róla, hogy folytatódni fog.
    
    Krassó György:
- Egy csaknem tíz évvel ezelőtti magyar vicc szerint: két kutya találkozik
a lengyel-keletnémet határon.
    
    - Te miért akarsz disszidálni - kérdezi a német kutya lengyel társát.
    
    - Szeretnék húst enni. Hát te?
    
    - Én meg szeretnék ugatni - válaszolja a keletnémet kutya.
    
    A magyar helyzet annak idején inkább a keletnémetéhez hasonlított. Azóta
azonban viszonyaink gyors ütemben közeledtek a lengyel állapotokhoz, és
1988 betetőzte a folyamatot. Ugatni lehet - de hús nincs. Pontosabban van,
de a dolgozó béréből nem sokra futja. A szép álmoknak vége. A hatalom több
évtizedes öntömjénezés után kénytelen volt beismerni a gazdasági csődöt, de
ennek terheit a dolgozókra hárítja. Az ország külföldi adóssága 20 milliárd
dollár, és újabb hiteleket egyre nehezebben kap. Az év folyamán többször
emelték a fogyasztási cikkek árát, példátlan, több száz százalékos
arányban. Munkások tízezrei kerültek az utcára, növelve a korábban
letagadott munkanélküliséget, a fizetéseket minden bruttósítási ígéret
ellenére csökkentette az új személyi jövedelemadó. Az árakat pedig tovább
emelte az általános forgalmi adó bevezetése.
    
    A gazdasági reformintézkedések következetlenek és hatástalanok maradtak. A
    
deficites vállalatokat képviselő nagyipari lobbik idén is érvényesíteni
tudták érdekeiket, és a magyar termékek világpiaci versenyképessége nem
javult. Az újabb költségvetés-csökkentések után a lakásellátás, az
egészségügy, a közoktatás helyzete még kilátástalanabb.
    
    Kapott mindezekért valamit cserébe a magyar munkás? Nem sokat. Akinek van
pénze, az kisvállalatot alapíthat, részvényeket vehet, utazhat. A munkás
legfeljebb tanulhat valamit, ha eddig nem tudta volna. Azt, hogy
szocializmus ide vagy oda, Magyarországon is a pénz beszél, kutya ugat.
    
    Visszajutottunk tehát az ugatáshoz. A joghoz, és a tényleges lehetőséghez.
    
    
    A tételes jog maradt. Közösség megsértése, izgatás, vagy akár összeesküvés
    
címén elvileg ma is be lehet csukni bárkit. A tényleges helyzet azonban
látványosan megváltozott, és ha a nyugati sajtó évtizedekig az állítólagos
magyar gazdasági csodáról cikkezett, most inkább a politikai csodát
emlegeti.
    
    Több évtizedes bezártság után a szellem kiszabadult a palackból. Noha Grósz
    
miniszterelnökként engedte is a szellem kiszabadulását, a hatalom
megszerzése után visszagyömöszölni már nem tudta a palackba. Grósz magas
posztokat és rendcsinálást ígért az őt segítőknek, és kádereit valóban
magas funkcióba emelte - de rendet már nem tudott teremteni.
    
    Változásokat követel a társadalom minden rétege. Közel 200 független
szervezet működik az országban. Engedély nélkül újjá alakultak régi pártok.
    
    Igazi szakszervezetek jöttek létre, sztrájkok robbantak ki, szabadabb lett
    
a sajtó, rádió, televízió. A párt - céljai érvényesítéséhez - többször is a
parlament mögé bújt. De csak azt érte el, hogy új, demokratikus
választásokat követeljen az ország. Egyre több szó esik 1956-ról és a
forradalom programjáról. A szabadságról és a függetlenségről. A politikai
vezetés maga is megosztott. Nem tudja engedményeket tegyen-e, vagy
erőszakot alkalmazzon? Hatalmas, jól felszerelt rohamrendőrséget épített
ki, de bevetni nem meri.
    
    Valóban az a csoda, hogy megszólalunk, szervezetekbe tömörülünk, véleményt
    
nyilvánítunk, és magunk akarunk dönteni sorsunkról? Nem inkább az a csoda,
hogy mindezt a legtermészetesebb, legalapvetőbb jogot évtizedekig el
lehetett venni tőlünk?
    
    (folyt.)


1989. január 2., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Magyarország 1988 - 2. folyt.

Rajki László:
- 1988 egyértelműen bebizonyította, hogy milyen súlyos a magyar
mezőgazdaság válsága. A kiskőrösi szőlősgazdák június 7-i tüntetése ebben a
vonatkozásban is mérföldkő, mert ország-világ tudtára adta, hogy a
budapesti kormány hibás agrárpolitikájának teljesen kiszolgáltatottak a
kistermelők. Viszont a borügy csak a jéghegy csúcsa. Hasonló problémákkal
küszködtek egész évben a 'kis- és nagyüzemek, a növénytermesztők, az
állattenyésztők, a kertészek, a mezőgazdaság szinte minden ágazata
veszteségessé vált.
    
    1988-ban a magyar mintájú kolhozoknak már kereken a fele került a tönk
szélére, vegetált - egyetlen fillér nyereség nélkül. Amit az agrárolló nem
vágott le, azt elvitte a bérbruttósítás, a magasabb adó, és
társadalombiztosítási járulék, illetve az utolsó nagy érvágás: a
hitelkamatok november 1-jei drasztikus és visszamenőleges hatályú
felemelése.
    
    De a ház körül is gyorsan fogy a termelési kedv. Például ismét tetemesen
csökkent a sertés-, a szarvasmarha- és a baromfiértékesítés. Egy-két éven
belül húsimportra szorulhat az ország, vagy megint eltűnik a2: üzletekből a
hentesáru. Egy tsz-elnök mesélte a közelmúltban, hogy 1978 és 87 között
tízszeresére nőtt a gazdaság termelési értéke - miközben egyhatodára
csökkent a nyeresége. 1988-ban pedig először ráfizetéses a 12 ezer hektáros
nagyüzem.
    
    Egykori gödöllői évfolyamtársam szerint ennek oka elsősorban a kormány
mezőgazdaság-ellenes agrárpolitikája, a KGST piactalansága, a
külkereskedelem monopolhelyzete, és az érdekvédelem teljes hiánya.
    
    Mivel terményeik nagy részéért váltót kapnak, már munkabért is alig tudnak
    
fizetni. Ráadásul a szovjet exportra alapuló háztáji almások bevétele is
elapadt - úgyhogy a tagság és a vezetőség körében egyaránt kormány- és
KGST-ellenes hangulat uralkodik.
    
    Szép Zoltán írását Bazilides Barna olvassa fel:
- 1988-ban mind a félelem, mind a közöny bénultsága oldódott. Az
elveszített öntudat újra megtalálása esztendejének is mondhatnánk a búcsúzó
évet. Számos fétisünk került a történelem lomtárába, és számos lehetőségről
derült ki, hogy a magyarok célkitűzései között is helye van; helyének kell
lennie.
    
    A társadalmi önszerveződés lendülete nem hagyott alább. A különféle
csoportosulások - ha tetszik az "egypártnak", ha nem -, sorra jelentik
létrejöttüket, hozzáfognak saját területük felségjog alá vételéhez, és
legtöbbjük életképesnek is bizonyul. A legerőteljesebb változások a
hatalomhoz való viszonyulásban következtek be. Úgyszólván minden kiderült a
pártról, amit évtizedek óta az emberek rebesgettek. Sajnos még több is. A
rendszer levitézlett, és lassú kiszorulása a hatalomból
feltartóztathatatlanul halad. Szocializmus egy bizonyos időszakban
történelmi válasz akart lenni arra a dilemmára, hogy miképpen lehetséges
igazságosabban és hatékonyabban boldoguláshoz segíteni a kizsákmányolt
milliókéit.
    
    A munkásság mint osztály, mint a párt osztálybázisa - önállósulni kíván.
    
    Jogai közé visszavette a sztrájkot, a szakmai önszerveződést, a
beleszólást. Nem látványosan, nem a formális elemek számát gyarapítva - de
hozzáfogott valódi társadalmi helyének megkereséséhez. Miért is a párt a
továbbiakban egyre esélytelenebbül léphet fel úgy, mintha a munkásosztály
nevében és érdekében cselekedne. Lassan kirajzolódik annak a magyar
modellnek az előképe, amelyik beilleszthető lesz az európai civil
társadalmak szerkezetébe. Innen szemlélve joggal nevezhető 1988 a fordulat
évének.
    
    A párt és a gazdaság visszaesett ugyan. Fordulat ez is. De a nép halad.
    
    Elszánt igyekezettel.
    
    Pécsi Vilmos:
- Az 1988-as hazai események hátterében természetesen ott van az a
nemzetközi politikai megfigyelés, amelyet egyik magyar író - egyébként
elnagyoltan, de azért a lényegre tapintva - úgy jellemzett egy sakk-
kifejezéssel: világos győzött, sötét feladta. A dolog azonban nem ilyen
egyszerű. Ugyanis világos még nem győzött - ahogy elnézem, nem is nagyon
akar győzni - sötét pedig egyáltalán nem adta fel. Viszont tény az, hogy a
bástyái vannak veszélyben, és talán elfogadna parasztveszteséget. Ennyit
képletesen a nemzetközi helyzetről, benne hazánkkal. De senki sem tudja
biztosan, hogy jövőre ki fog lépni sötéttel, és azt sem, hogy hogyan?
    
    1988-ban folytatódott pártunk rothadási folyamata. A népnek ez a párt sosem
    
kellett. Ennek a pártnak régóta csak tagjai voltak, de hívei, követői nem.
    
    Kivéve azokat, akik hasznot húztak belőle. A párt idén is fenntartotta
vezető szerepét, hatalmi monopóliumát, amelyet Moszkvától kapott, és nem a
magyar néptől. A magyar gazdasági berendezkedés már nem a merev sztálinista
modell. Politikailag azonban még mindig az, és ezen nem változtatott, hogy
a legmakacsabb neosztálinisták - Kádárral az élükön - eltűntek a történelem
süllyesztőjében. Ezeket az embereket mérhetetlen felelősség terheli.
    
    
Rákosi és elvbarátai pár éven keresztül ültek a nép nyakán - ezek harminc
évig, és úgy tönkretették az országot, hogy évtizedekbe telik majd talpra
állás. A párt 1988-ban utóvédharcokat folytatott. Engedményekre
kényszerült. A legfelső vezetők mentek - de az államigazgatás, a
pártbürokrácia tisztikara, a sajtó személyi állománya ugyanaz maradt. A
pártvezetés időt szeretne nyerni -, hátha csoda történik. Nem történik
csoda. Gazdaságilag Magyarország csődbe jutott. Benne vagyunk a KGST-ben,
és mindenki tudja, hogy ez katasztrofális számunkra gazdaságilag. A kormány
tehetetlen volt az erdélyi magyarok tragédiájával kapcsolatban, és a
vízlépcső ügye nemzeti botrány. Az életszínvonal esett. Az infláció
növekedett. Helyénvaló az ironikus vicc: közepes volt a helyzet 1988-ban.
    
    Rosszabb mint 1987-ben, de jobb mint 1989-ben lesz.
    
    Kit kell okolni? A pártot. Már Rákosi megmondta: mindenért, ami ebben az
országban történik - azért mi, kommunisták vagyunk a felelősek! Pontosan
így van. A párt most azzal próbálkozik, hogy a hatalmat látszatra megossza.
    
    Nem a tényleges hatalmat, a döntés jogát, hanem a hatalom - úgymond -,
végrehajtását. Megszületett a szocialista pluralizmus, a "szocplur."
Az alternatív csoportosulásoknak beszélni lehet - aztán majd a párt dönt.
    
    De a népnek nem "szocplur". kell, hanem parlamentáris demokrácia, általános
    
titkos választások, többpártrendszer, a demokratikus parlamentben
demokratikus pártokkal - a demokratikuson van a hangsúly!
    
    A párt - mint mondtuk - 1988-ban is időt húzott, és ezt szeretné tenni
1989-ben is. Majd 1990-re elkészülnek a tervek a többpártrendszerről, aztán
majd vitatják, csiszolgatják, latolgatják. Közben kiderül, hogy miként
alakul a helyzet a Kremlben. És közben egyre több a szöveg az új
közmegegyezésről. Ezt szeretné a párt. De már megvan: a párt ossza meg a
hatalmat a néppel Azokkal, akik a nép különféle osztályait, rétegeit
valóban képviselik. Amíg nem késő. Ez hozhat stabilitást, amelyre olyan
nagy szükség van.
    
    A párt elmúlt negyven esztendős tevékenységéről ne essék szó - a történelem
    
majd ítélni fog. A párt most tehet egy igazán nagy történelmi szolgálatot a
népnek: megválik a hatalom monopóliumától és megosztja azt más demokratikus
erőkkel.
    
    Ez a legfontosabb teendő, történelmi feladat. És ez az utolsó lehetőség.
    
    +++


1989. január 2., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER hallható telefonüzenete:

Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD