|
|
|
|
Erdélyi menekültek között - Szófiában (1. rész)
|
Szófia, 1989. január 26. csütörtök (MTI-tud) - Immár négy és fél hónapja, hogy szófiai nagykövetségünkön menedéket kapott 12 erdélyi magyar menekült, akik - mint a BTA bolgár hírügynökség szeptember 24-én este kiadott négy soros hírében fogalmazott - ,,kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy Magyarországon éljenek,,. Az MTI tudósítójának ehhez akkor annyit tehetett hozzá, hogy ,,a 12 magyar között van - kiskorú gyermekével - egy fiatal anya, akinek a férje már Magyarországon él. Kívülük három házaspár tartozik a csoportba, összesen három gyerekkel, valamint egy felnőtt fiú. Valamennyiüknek rokonaik élnek Magyarországon,,.
Nos, ez most már kiegészíthető azzal, hogy egy gyermektelen házaspár Kovászna megyei; hogy a többiek Kolozs megyeiek, s a felnőtt fiú, az egyik fiatalasszony öccse; hogy az egyik kolozsi házaspárnak egy, a másiknak két gyermeke van; hogy az egész társaság életkora a 19 évet, ha eléri. Csak ketten vannak túl a harmincon és a négy gyerek közül kettő iskoláskorú. Úgy nyilatkoznak, hogy nem kalandvágyból menekültek el szülőföldjükről, ahol egyikük, másikuk sokszobás családi házat hagyott, de ahol mégis kilátástalannak érezték életüket. Mert a buldózerek a legnagyobb családi házakat is le tudják rombolni. Az asszonyok nem jutottak munkához. Emellett nem elég a 30 kilogramm személyenkénti búzaadag egy évre - már annak, aki a szövetkezetben dolgozik, ugyanis családtagra már nem adnak -, vagy a hetenkénti két kenyér. Nem elég a jegyes hús, amelyért este kell beállni a sorba, ha kapni akar reggel az ember; sem a fél vaj egy hónapra egy embernek. Nagyon elég volt viszont közben azt olvasni az újságokból, azt hallani a rádióból, televízióból, hogy Romániában milyen magas az életszínvonal, milyen csodálatosan is élnek a Ceausescu-korszakban az emberek. De a mindezeken túli, és mindezeknél nagyobb kilátástalanságot az jelentette, hogy úgy érezték, úgy tapasztalták: nem vállalhatják nyugodtan magyarságukat, nem nevelhetik magyarnak gyermekeiket - már ha azt akarják, hogy vigyék is valamire. Márpedig - mint az egyik fiatalasszony e sorok írójának dacosan mondta - előttük az élet, és kezdeni szeretnének vele valamit. (folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallható telefonüzenete:
Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|