Rendszerváltás és az MTI

	felc: Adószámításunk első éve főc: Láthatatlan jövedelmek
A személyi jövedelemadó rendszerének alapelve, lényege, hogy az állampolgárok valamennyi jövedelmét összavontan, együttesen vizsgálja, hogy az adó mértéke, s ezen keresztül a köz terheiből vállalt részesedés a tényleges keresettel legyen arányban. A törvény egyértelműen ezt a célt szolgálja: ebben az esetben viszont a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy ne csak a hivatalos szerződések, és munkaviszony alapján kifizetett, számlával, nyugtával, papírral-pecséttel szentesített összegek szerepeljenek az adóalapban, hanem kézből-kézbe, zsebből-zsebbe csordogáló, úgynevezett "láthatatlan" pénzek is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyes, "borravalós" területeken, mondjuk a vendéglátóiparban dolgozók papíron bizonyítható keresete - amely gyakorta a teljesen adómentes 48 ezer forintos összeget sem éri el - nem azonos a jövedelmükkel. Ez utóbbi eléri, sőt néha többszörösen meghaladja azoknak a dolgozóknak a keresetét, akik - mivel munkaviszonyból jutnak jövedelemhez, s minden felvett fillérük többszörösen dokumentálva van - jelentős adót fizetnek. alc.: Az önadóztatás gyakorlata Ha valóban meg akarjuk valósítani az igazi közteherviselést, tehát azt, hogy az állampolgárok bevételeik, keresetük arányában járuljanak hozzá a közös - kulturális, egészségügyi, infrastruktúrális - kiadásokhoz, ezeket a jövedelmeket is figyelembe kell venni az adóbevallás kitöltésekor. De ez nem úgy történik, ahogy azt a legtöbb érintett az adótörvény elfogadásának időszakában képzelte: nem az adóhatóság dönti el, afféle "hasraütéses" módszerrel, hogy kinek, mennyi láthatatlan jövedelme képződhet, és ez után mekkora adót kell fizetnie - mindenki maga tesz vallomást bevételeiről. Az új magyar adórendszer minden szempontból az önadóztatás elvei alapján működik. Jövedelméről - teljes jövedelméről - mindenkinek saját magának kell számot adnia: az úgynevezett láthatatlan jövedelmeket, a borravaló, illetve hálapénz címén kapott összegeket is az adófizető számolja össze, tartja nyilván, és ő tünteti fel adóbevallásában is. (folyt.) 1989. január 20., péntek 10:56
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Adóbevallásunk 2.
Fontos tudnivaló, hogy az összeg mellett az adóívre be kell írni azt a tevékenységet is, amelynek ellenszolgáltatása révén ilyen bevételhez jutott. Az adóhatóságnak, az önadóztatás rendszerében, csak akkor van joga kétségbevonni azoknak az adatoknak az igazságát, amelyeket az adóalanyok adóvallomásukban feltüntettek, ha hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az adóív kitöltésénél nem valós adatokat vettek figyelembe. Ebben az esetben viszont joga van a szankcionálásra is. alc. Ellenőrizhető-e az ellenőrizhetetlen? Azoknál, akik jövedelmeikhez hivatalos kifizetőhelyeken keresztül jutnak, nagyon egyszerű az esetleges tévedések, a fel nem tüntetett jövedelmek felkutatása: az adóbevallások és a kifizetőhelyek számadatai egy számítógép jóvoltából "találkoznak", ütköznek egymással, és így az esetleges feledékenység, tévedés azonnal kibukik. Természetesen, figyelembe véve az adatok tömegét, ez az "azonnal" is eltarthat egy-két hónapig. A láthatatlan jövedelmek esetében a bizonyítás már nem ilyen egyszerű... Abban az esetben, ha valaki "borravalós" szakmában tevékenykedik, és az adóbevallásban egyetlen fillér efféle jövedelmet sem tüntet fel, könnyen megfogható. Elég, ha egyetlen egyszer rábizonyítják, hogy elfogadott, bármilyen kis összegű "jattot", egyértelműen igazolást nyer, hogy az adóbevallása nem felel meg a valóságnak. Abban az esetben, ha valaki feltüntet egy bizonyos összeget az adóívnek ebben a rubrikájában - a nyomtatvány Jövedelmek című táblázatának 11. sorában kell feltüntetni az ilyen bevételeket -, de valós bevételei ennél lényegesen nagyobbak, az úgynevezett vagyonelszámoltatás eszközével élhet a hatóság. Ha valaki 1988-ban azt nyilatkozta, hogy vagyonának értéke egymillió forint, és egy, vagy két évvel később már húszmilliós vagyonnal rendelkezik, miközben csak párszázezer forintos jövedelem után adózott, nyilvánvaló hogy bevételei jelentős részét eltitkolta az adóhatóság elől. Ilyen "elszámoltatásokra" azonban csak ritkán, nagyon alapos gyanú esetén kerül majd sor. aalc. Az adó nem hivatkozási alap Az adóbevallásban tehát csak a ténylegesen megkapott borravalóval, hálapénzzel kell számolni, s nem kerülhet sor semmiféle, vélt bevételekre alapított adókivetésre. (folyt.) 1989. január 20., péntek 11:00
Vissza »

	Adóbevallásunk 3.
Az az indulat, amely a borravalós szakmában dolgozókat - pincéreket, fodrászokat, taxisokat, és így tovább - fűtötte, hogy "ezentúl megkövetelem a borravalót, ha már adót fizetek érte", teljességgel indokolatlan és alaptalan. Ugyancsak nélkülöz minden alapot az a felháborodás is, amely az orvosoknak odacsúsztatott hálapénz adóztatásának bejelentését követte. Nem az adó "legalizálta" az egészségügy áldatlan, hálapénzes gyakorlatát; az - mivel törvény nem tiltotta - eddig is legális volt, legfeljebb etikai kifogások lehettek ellene, azok pedig most is jogosak. Az adórendszer a tényleges helyzet realitásaiból indul ki, és - éppen a társadalmi igazságosság szellemében - rendelkezett úgy, hogy ha minden jövedelem adózik, akkor ez se maradjon ki az adóalapból; ne jussanak indokolatlan előnyhöz az orvostársadalom bizonyos rétegei, ne fizethessenek lényegesen kevesebb adót, mint azok a kollégáik - laboratóriumi, kutató orvosok, kórboncnokok - akiknek a fizetése talán éppen azért nagyobb, mert munkáltatójuk tisztában volt vele: ezekben a munkakörökben ritkán fordul elő, hogy diszkrét mozdulattal borítékot csúsztassanak a fehér köpeny zsebébe. Természetesen vannak olyan láthatatlan jövedelmek is, amelyek nem szerepelnek, nem szerepelhetnek az adóív rubrikáiban, hiszen elfogadásuk jogot sért, törvényellenes. A különböző kenőpénzek, jóindulat, vagy konkrét segítség megvásárlására kifizetett összegek, a megvesztegetések anyagi előnyei már büntetőjogászokra tartoznak akkor is, ha létükre, teszem azt, egy adóellenőrzés során derül fény. (MTI-Press) ág/pé 1989. január 20., péntek 11:03
Vissza »