Rendszerváltás és az MTI

	A hét két kérdése 1.
Miért lőtték le a líbiai gépeket? Szakértők valószínüleg végtelen vitákat folytathatnának arról, hogy valóban fenyegetően lépett-e fel az a két MIG-23-as líbiai repülőgép, amelyeket nem messze Líbia partjaitól, nemzetközi vizek felett lőttek le a Kennedy anyahajóról felszálló amerikai vadászrepülők, s még az is vitatott, hogy fel volt-e fegyverezve a két líbiai gép. Az ügy katonai vonatkozásai azonban mindenképp másodlagosak. Általános megitélés szerint hasonló légi manőverek a világ számos más pontján számtalanszor előfordulnak, s mégse vezetnek ilyen súlyos összetűzéshez, amelyet világszerte elitéltek, s amelyet még Washington legszorosabb szövetségesei se igen tartanak indokoltnak. Az Egyesült Államok - ezúttal Líbia állítólagos vegyifegyver-gyártására hivatkozva - már hosszabb ideje fenyegetőleg lépett fel Líbiával szemben. A CBS amerikai televíziós társaság közvetlenül az incidens előtti napon még azt jelentette, hogy az Egyesült Államok támadást tervez a Tripolitól ötven kilométerre fekvő vegyiüzem ellen, amelyben Washington szerint vegyifegyvereket állítanak elő. A Pentagon felmérte még a várható szélerőt és szélirányt is, hogy kiszámíthassa, milyen irányba terjednének az üzemből kiszabaduló vegyianyagok egy esetleges bombatámadás után. A CBS akkor úgy értesült, hogy a támadást január 11-20. között hajtják végre, miután véget ér a Párizsban a hétvégén összeülő nemzetközi konferencia, amelyen a vegyifegyverek gyártásának tilalmáról tárgyalnak. Az Egyesült Államok ezen a konferencián is érvként akarja felhasználni Líbia állítólagos vegyifegyver-gyártását, amelyet Tripoli egyébként határozottan cáfol. Washington ugyanakkor maga is kénytelen szembenézni számos bírálattal, mivel tavaly, az év végén kezdték el az Egyesült Államokban a legkorszerűbb és nehezen ellenőrizhető vegyifegyver, a kétösszetevőjü bináris fegyverek gyártását. Washington és Tripoli feszült viszonya egyáltalán nem újkeletű. Emlékezetes, hogy két évvel ezelőtt, 1986 áprilisában amerikai repülőgépek rajtaütésszerű csapást mértek a líbiai fővárosra. Akkor azt hozták fel érvként a támadásra, hogy Kadhafi ,,támogatja a nemzetközi terrorizmust,,. Egyidejűleg különböző szankciókat is életbe léptettek, s az intézkedéseket a múlt héten meghosszabbítták, de a terrorizmus elleni vádakat most kiegészítették a vegyifegyverek gyártásával is. A további eseményeket most aligha lehet megjósolni: nem világos, hogy a repülőgépek lelövésével Washington ,,letudta-e,, az esedékes katonai akciót, vagy csupán egy nagyobb támadás előjátékáról volt szó. (folyt) 1989. január 6., péntek 14:01
Vissza »

	A hét két kérdése 2.
Miért maradt kormány nélkül Jugoszlávia? A gazdasági gondoktól és nemzetiségi feszültségektől gyötört jugoszláv belpolitikai élet már eddig is számtalan váratlan eseményt hozott, de a múlt hét végén még a legedzettebb megfigyelőket is meglepte a legujabb fordulat. Testületileg lemondott ugyanis a jugoszláv kormány, amire egyébként a világháború óta nem volt példa. Branko Mikulics miniszterelnök azzal magyarázta lépését, hogy a parlament nem szavazta meg a költségvetést, amelynek elfogadását a Nemzetközi Valutaalap a további támogatás feltételeként szabta meg. A lemondás mindenképp meglepetés, annak ellenére, hogy a kormányt szüntelenül támadták, s teljesen tehetetlennek nevezték. Az elemzők a hevesebb kirohanásokat azonban többé-kevésbé parlamenti retorikájának tartották, s úgy vélték, hogy igazán nem kívánja egyik vezető sem eltávolítani a kormányt. A bársonyszék aligha vonzó hely manapság Jugoszláviában: az infláció, a termelési visszaesés, a munkanélküliség, az áruhiány és az energiahiány olyan évek óta hurcolt és szinte megoldhatatlna nehézséget jelent. A lemondást közvetlenül megelőző KB-ülésen főként a sikertelen antiinflációs politikát támadták, s felrótták, hogy a kabinet stabilizációs intézkedései sorra csődöt mondtak. A kormányválságtól függetlenül a többség feltétlenül végre akarja hajtani a piacgazdaság bevezetésére vonatkozó reformot. Ez a törekvés nagyon régi, de most az ilyen gazdaságpolitikára még a korábbinál is nagyobb szükség van, mivel épp ennek révén kerülhetne Jugoszlávia közelebb Nyugat-Európához. Belgrádban most főként az EGK-hoz való csatlakozás kérdését vizsgálják, s többen úgy foglaltak állást, hogy mindenképp szükség van a közeledésre. Stipe Suvar, a JKSZ elnökségének elnöke azonban leszögezte, hogy a csatlakozást úgy kell végrehajtani, hogy ne veszélyeztessék Jugoszlávia pozicióját az el nem kötelezettek mozgalmában, s hogy ne kössék azt politikai engedményekhez . A gazdasági reformok esélyeit azonban Jugoszláviában is a politikai reformokkal összefüggésben vizsgálják. Nyugati elemzők megkérdőjelezik, hogy valóban van-e őszinte törekvés a belgrádi vezetés körében egy plurális politikai modell bevezetésére, s valóban hajlandó lesz-e a hatalom megosztására a párt. Stipe Suvar nyiltan leszögezte, hogy erre nem készültek fel, Brüsszelben viszont azt hangsúlyozzák, hogy a csatlakozás enélkül elképzelhetetlen. Az EGK-t illetően ezért egyelőre csak a korábbi együttműködési formák szélesítése várható, s hasonló kényszerhelyzettel kell szembenéznie Mikulics utódjának más téren is. +++ B. Walkó György MTI-PRESS 1989. január 6., péntek 14:04
Vissza »