Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a hallgatóknak
München, 1989. január 14. (SZER, Hallgatók fóruma) - Üdvözöljük a hallgatókat. A mikrofonnál Láng Júlia, Kalló Zsuzsa, Bazilides Barna. Régi tartozással kezdjük a mai adást. Még tavaly, bár ez nem is volt olyan nagyon régen, érdeklődött egy hallgatónk, és a válasz egész biztosan egynél többet is érdekel: milyen a magyar anyanyelvi oktatás helyzete a Vajdaságban? Újvidéki tudósítónk, Szász Katalin válaszát olvassuk fel. Ha a Jugoszláviában élő nemzeti kisebbségekről van szó, egy dolgot mindenképpen előre kell bocsátani: ebben az országban hat nemzet és még ennél is több nemzetiség él, és van nemzetiségi csoport, amelyik népesebb egyik-másik nemzetnél. Mindez meghatározóan hat a nemzetiségek jogaira. A magyar nemzetiség túlnyomó többsége a vajdasági autonóm tartományban él, amely nemzetiségileg a legvegyesebb terület: 23 nyelven beszélnek itt. A szerbek és a magyarok mellett a szlovákok, a ruszinok, a románok alkotják a népesebb csoportokat. Furcsa módon az országnak ez nemzetiségileg legtarkább része volt nemzeti szempontból a legstabilabb. Múlt időt kell itt használnunk, mert az országban végigsöprő nacionalista hullám nem kerülte el a Vajdaságot sem. A vajdasági magyarok körében is volt és van a nemzeti identitást féltő aggodalom, és csak az idő mondja majd meg, hogy indokolt-e. A nemzetiségi oktatás kérdésében az elv világos: minden nemzetnek és nemzetiségnek joga van anyanyelvén tanulni. Most nézzük a gyakorlatot. Egy jugoszláviai magyar diák ideális esetben az általános iskolától az egyetemig magyarul tanulhat. Vannak magyar óvodák is. Az általános iskolákban az a helyzet, hogy ahol 14 magyar tanuló van, ott magyar tagozatot nyitnak. Újvidéken például öt általános iskolában vannak magyar tagozatok. Az iskolák neve is sok mindent elárul. Az egyiket például Petőfi Sándorról, a másikat József Attiláról nevezték el. A Petőfi Sándor iskolának öt szerbhorvát és csak egy magyar tagozata van, az iskola neve mégis Petőfi Sándor. A vajdasági magyarlakta helységekben magyar általános iskola van, és ha vannak a helységben szerb gyermekek,, azok vagy utazni kénytelenek, vagy magyar iskolába járnak. A középiskolákkal az oktatási reform óta nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az úgynevezett szakirányú képzés nagy csapást jelentett az anyanyelvű oktatásra. A túlontúl szakosított középiskolák tagozataira természetesen nem jelentkezhetett annyi magyar tanuló, hogy osztályt nyissanak számukra. Csak azokon a szakokon nyílt magyar tagozat, ahol volt 12 magyar tanuló. A gimnáziumok megszüntetésével sok magyar gyermek szerbül végzi el a középiskolát. És mi a helyzet az egyetemekkel? Újvidéken működik a bölcsészettudományi kar magyar nyelvi és irodalmi tanszéke. A többi karon a hallgatók az előadásokat nem anyanyelvükön hallgatják. Több helyen azonban lehetővé tették, hogy a magyar diákok különórán megismerkedjenek a szakterminológiával, sőt magyarul is vizsgázhatnak, ha a szaktanár magyar, vagy tud magyarul. Az pedig, hogy sok magyar gyermeket, ha teheti sem iratnak magyar iskolába, az egészen más és más megközelítést igénylő téma. Egy kolozsvári nyugdíjas fizikatanártól kapott hosszú levelet nyugat-németországi tartózkodási idején írta: Elég sok román barátom, ismerősöm van, vagy csak volt, és sokan közülük őszintén beszélnek velem, esetleg két-három pohár borral oldom meg nyelvüket. Az egyik ilyen barátom fontos pozícióban van a megyei pártnál, ráadásul a felsőbb vezetésben is vannak kapcsolatai. Jól beszél magyarul, így magyarul beszélgettünk. Miután elmondtam neki, hogy utazni készülök, azt mondta nekem: ne gyere vissza! Miért? - kérdeztem. Ő erre hosszú előadást tartott arról, hegy az erdélyi magyarságnak el kell tűnnie Romániából. Előhozta a dákó román elméletet, a kontinuitást, és arról beszélt, hogy a magyarok az őslakó román népet 1000 éven keresztül elnyomták, gyilkolták, beolvasztották a magyarságba és ezt a folyamatot most vissza kell fordítani. A mostani román vezetés és sajnos a romám értelmiség körében is az a vélemény alakult ki, hogy a II. világháború után Romániának azt kellett volna csinálnia, amit a csehek tettek a szudéta németekkel és részben a magyarokkal: kitelepíteni őket az országból. Ezt Románia most akarja véghezvinni, csak természetesen rafináltabb eszközökkel. Az erdélyi magyarok önként kitelepedjenek az országból, mindegy, hogy hová, csak ki. Az se baj, ha átszöknek a határon Magyarországra. Akit elfognak, vagy lelövik, vagy úgy megverik, hogy alig lesz belőle ember, mert azért rendnek kell lenni, és néha úgy kell csinálni, mintha ragaszkodnának az itteni magyarokhoz. Az erdélyi magyarság száma így egyre fogy és az itthon maradottak teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Sokat beszélnek az utóbbi hónapokban a falurendezésről, falurombolásról is, ami valóban reális veszély, mert a magyarság széttelepítése, összekeverése a románokkal biztos asszimilációhoz vezet. Talán mégsem ez most a fő veszély, hanem a magyar iskolarendszer szétzúzása a fő probléma. Ma már nincs Erdélyben önálló magyar líceum, szakiskola, és a román iskolákban lévő magyar osztályok száma évről évre fogy. És mivel egyetemi oktatás nincs magyar nyelven, megszűnik a tanári utánpótlás. Ha végez is egy pár magyar nemzetiségű tanár Kolozsvárott, biztos román vidékre helyezik. Minket meg elengednek nyugdíjba, és a mi helyünkre már románokat hoznak tanítani, még az úgynevezett magyar osztályokba is. Az egyik legújabb rafinált rendelkezés, hogy az erdélyi városokból teljes osztályokat helyeznek az óromán megyékbe, akik ha végeznek, csak ott kapnak munkát. Helyükbe pedig hoznak az óromán városokból szintén teljes osztályokat fajtiszta román gyerekekből, akik ha végeznek a szakiskolában, természetesen az erdélyi magyar városokban fognak munkát kapni. Jól ki van ez találva, és ez is természetesen román belügy. Kolozsvári levélírónk a továbbiakban szított magyarellenes hangulatról számol be, majd a határon elkobzott magyar könyvek és újságok sorsáról, végül így folytatja: A román vezetés jó érzékkel kiválasztja azokat a magyar nevű embereket, akik hajlandók híven szolgálni a rendszert, s a magyarellenes intézkedéseket és törvényeket néha ezekkel szavaztatják meg. Van, aki félelemből, van, aki karrierizmusból csinálja, és ezen árulókat küldik el más országokba is, hogy beszéljenek a romániai nemzetiségi kérdés teljes megoldásáról. Lehet, hogy vannak olyan emberek a világon, akik ezeknek hisznek. A román vezetés nem sajnálja erre a pénzt, a valutát sem. Sokat költ propagandára és könyvekre, amelyeket világszerte terjesztenek. Így akadnak kormányok, amelyek Románia aktív támogatói. Közben pedig jönnek a menekülők és ismeretes azoknak a sorsa, akiket a magyar hatóságok visszatoloncolnak. Linzből kaptuk a következő levelet: Hallottam a Hallgatók Fórumát, ahol egy fiatalember elpanaszolta, hogy a magyar hatóságok elfogták és visszaadták a románoknak, akik úgy megverték, hogy azóta sincs a vállperece a helyén. Engem is elfogtak a magyar határvadászok még 85 tavaszán a soproni erdőben, ahol szétvágtam a jelzőberendezést - sajnos rosszul. 23 napi fogva tartás után a budapesti Gyorskocsi utcából átadtak a román hatóságoknak. Gondolom, tudják, mi következett. Azóta nem látok a jobb szememmel, azaz duplán látok mindent, hacsak nem csukom le a jobb szemem. Azóta állandóan fej- és szemfájásom van. Itt Linzben meg azt mondják az orvosok, ha megvakulok a jobb szememre teljesen, akkor nem lesz több fejfájásom és szédülni sem fogok többet. Én magyar vagyok. Kihez forduljak jóvátételért? Romániához? Van egy orvosi egyesület Franciaországban, amelynek tagjai kizárólag a kínzások és a fizikai terror áldozatainak a gyógyításával foglalkoznak. Ha írna nekik levelet - esetleg kérjen meg valakit, hogy fordítsa le franciára vagy angolra -, biztosan válaszolnak. Tanácsot adnak, hová forduljon, mit tegyen, természetesen csak a gyógykezelés kérdésében. Címük: AVRE. 125. Rue Ruben D,Avron 75020. Párizs. "Főhadnagy úr" aláírással kaptunk levet egy nemrégiben az NSZK-ba menekült volt magyarországi rendőr főhadnagytól. A Magyarország című hetilap egyik cikke késztette írásra. A Magyarország átvett a Spiegelből Szégyenkező hallgatás címmel egy írást, egy nyugat- németországi rendőrfelügyelőről, aki botrányokat okoz azzal, hogy megpróbálja leleplezni a rendőrök korruptságát. A volt magyar rendőr főhadnagy, aki azt írja, és 15 évig volt hivatásos szolgálatban a rendőrség állományában, így reagál: Magyarországon is volt egy-két kolléga, aki megpróbálta ezeket a korrupt dolgokat felfedni, de ez csak szűk kollégái körben sikerült, mivel a belső elhárítás azonnal lecsapott rá. Majd jött a súlyos büntetés, leszerelés és a polgári életben is teljes megtorlás, mivel olyan emberekről próbálta lerántani a leplet, akik régi kipróbált szocialista harcosok, a párt lelkes hívei, és csukott szemmel tapossák az emberi jogokat. Rövid példákat írok, de erről könyvet lehetne írni erről a magyar korrupcióról és az általános erkölcsi helyzetről: Egy kerületi kapitány 30 napból 28-at részeg. Ittas vezetés már említésre se méltó. A kerület gyáraitól ingyenes üdülést, gépkocsi használatot kap. A vállalat üdülőjében szobát biztosítanak részére, hogy legyen hová elbújnia a barátnőjével. Meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb ilyen makulátlan harcos a pártbizottságtól került a rendőrségre, és még ők ítélnek emberek felett, és szocialista erkölcsről prédikálnak. És hol kap lehetőséget egy lelkes újságíró, hogy kipellengérezze ezeket a visszásságokat? A cikket már megírásakor elkobozzák, elsüllyesztik, megakadályozzák. Ennek nincs nyilvánossági fóruma, ezt higgyék el nekem. Az egyik műsorukban önök azt ajánlották: amikor valaki visszásságról telefonál önöknek, forduljon egy bátor, nyílt újságíróhoz. Lehet, hogy bátor és nyílt újságíró van, de hogy az általa megírt cikk nem kap fórumot, az biztos. Azonnal állami, illetve szolgálati titok megsértésével vádolják, és jön katonai ügyészség zárt tárgyalása. De azért higgyék el, a testületen belül sok rendes, becsületes tiszt van, aki nem elvakult, nem korrupt, és ezek az emberek az adott időben tudnák is, hogyan kell viselkedni. Nekem is sok ilyen barátom volt, magam is ilyen voltam, de a mi dossziénkon az állt: "Ellenőrizni! Megbízhatatlan." Volt rendőr főhadnagy levélírónk ezután a Magyarországon megjelentetett Spiegel-cikk névtelen fordítóját támadja, amiben talán túloz, mert miért éppen egy bérfordítóé lenne a legfőbb felelősség, de idézem, amit mond, mert egy 15 éven át hivatásos rendőr szavai ezek: Ha a fordító aláírta volna a nevét, akkor talán meglepődött volna, ha a postás egy tükröt kézbesít a számára azzal, hogy először ebbe nézzen bele, látja-e a magyar korrupt rendőrséget, annak túlkapásait; a véreinkért tüntető szimpatizánsok gumibotázását a Dózsa György úton; az aternatív katonai szolgálatot vállalók börtönbe zárását; az útlevélrendelet önkényes kiaknázását és ezzel az emberi jogok meggyalázását, a rehabilitációk elmaradását és a spiclihálózat állandó fejlesztését, a pártfunkcionáriusok kiváltságait. Ami még jellemző a belügyre: a sógor-komaság, a rokoni kapcsolatok. Berkeken belül nyílt titok, hogy ki kinek a keresztgyereke vagy kegyelt barátnőjének rokona, ismerőse. A munkás-, a parasztgyerekek bármennyire szakemberek voltak, nem léphettek előbbre, mivel a gyengébb szakmai képességgel rendelkezők, de támogatást élvezők lekörözték őket. Vajon ez is látszana abban a bizonyos tükörben? Köszönjük főhadnagy úr levelét, amennyiben őszinte volt. Ha az volt és azt hiszem, az volt, akkor ön is megérti, éppen tapasztalatai révén azt az ösztönös bizalmatlanságot, amit minden állampolgár érez, aki saját és közvetlen barátai életéből tudja, hogy a magyar rendőrség milyen mennyiségű pénzt és energiát pazarol a közrend védelme helyett az emberi jogok eltiprására. És még valamit a témához. Önt az a felháborodás késztette levélírásra, hogy a magyar sajtó, adott esetben a Magyarország című hetilap miért éppen a nyugatnémet rendőrség sötét ügyeivel foglakozik, miért nem néz körül a saját háza táján. Önnek igaza van és itt megragadnám az alkalmat, hogy válaszoljak arra a több helyről is elhangzott vádra, hogy a Szabad Európa Rádió nem kezeli egyenrangúan a világ összes országának rendőrségeit. Miért részletezzük annyira, ha egy vagy néhány embert megvernek a magyar rendőrök, és miért nem háborodunk fel, ha netán egy nyugat-európai tüntetést ver szét egy nyugat-európai rendőrség. Dehogynem, felháborodunk! Jó érzésű ember minden verést és minden fajta rendőri brutalitást botrányosnak és megengedhetetlennek tart. De mi magyar nyelven sugárzunk, magyarországi és szomszédos államokbeli magyar közösségek számára, és ez elkötelezettséget jelent. Ha az angol, francia vagy a nyugatnémet rendőrség brutális, az erkölcsi, emberi, civil polgári szempontból ugyanúgy felháborító, de ezt az angol, a francia és a nyugatnémet média kellőképpen el is mondja. Arról viszont, hogy csak egyetlen példát említsek, a november 7-i Vörösmarty téri söprögetés után megvert Kiss Tamás hiába emelt vádat, az őt megverő rendőrt úgymond bűncselekmény hiányában felmentették. Arról a hazai nyilvánosság előtt eddig még nem hallottunk. A hazai rendőrdurvasághoz mégiscsak több köze van, test közeli köze a hazai közönségnek, mint a nyugat-európaihoz. Nem igaz? Sok levelet és telefonhívást kaptunk ezen a héten. Idézzük köszönettel egy telefonálónak az egyik közérdekű hívást: A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt XIII. kerületi szervezete január 9-én a Rajk László utca és a Dráva utca sarkán lévő Junior étteremben a fővárosban elsőként mondta ki megalakulását. Oláh Elemér titkár hangsúlyozta a kisgazdapárti mozgalom folytonosságát, kiemelvén, hogy mint politikai párt kívánnak működni. Tevékenységükkel mindenekelőtt az ország nehéz gazdasági helyzetéből való kilábalást kívánják elősegíteni. Hirdetik és terjesztik a társadalmi megújuláshoz szükséges gondolatmenetet. Felvállalják a kisvállalkozók és a magánegzisztenciák politikai védelmét. Igyekeznek jó mederbe terelni a magyar társadalom gazdasági és morális problémáit. Az Angyalföldet és Lipótvárost egyesítő helyi szervezet összejöveteleit a jövőben vasárnap délelőttönként a Béke téri cukrászdában, hétfőn esténként pedig a Junior étteremben tartják. Az alakuló ülésen jelen volt dr. Boros Imre országos vezetőségi tag, valamint az újjászervező munkában kezdettől részt vevő Dragon Pál. Kedves hallgatóink, a hét folyamán a Magyar Híradó műsorában megígértük, hogy megismételjük azt a Krassó György által közölt címet, ahová a Jurta Színházat támogatni kívánók küldhetik adományaikat. A cím: Jurta Deffence Hond 84. North Stanford Road, Stanford, Conecticut. 06905. Egyesült Államok. Megkaptuk a híreket a Magyar Rádió és Televízió zártkörű szilveszter estéjének kabaréjáról. Köszönet az ígéretért, hogy megkapjuk az egész kazettát. Reméljük, meg is érkezik, érdeklődéssel várjuk. De jó élet lehet ott Pesten, hogy ráérnek rólunk kabarézni +++ 1989. január 14., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »