Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 04.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Tulajdonosok a magyar gazdaságban SZER, Mérlegen)

Amikor a hatalom Magyarországon a piacgazdaság kialakításával kísérletezik - mert a kudarcok sorozata és a nyomukban fellépő válság erre kényszeríti - nem kerülheti meg az igazi, alapvető problémát. A piac létrejöttéhez a tulajdonviszonyokat kell gyökeresen megváltoztatni.

Tulajdonosok a magyar gazdaságban

München, 1989. január 4. (SZER, Mérlegen) - Amikor a hatalom
Magyarországon a piacgazdaság kialakításával kísérletezik - mert a
kudarcok sorozata és a nyomukban fellépő válság erre kényszeríti -
nem kerülheti meg az igazi, alapvető problémát. A piac
létrejöttéhez a tulajdonviszonyokat kell gyökeresen megváltoztatni.
    
    Minden normálisan működő piac alapfeltétele a tulajdon széleskörű
pluralizmusa, azaz a különböző tulajdonosok sokasága, amely az
ország erőforrásait birtokolja és működteti. Most arra van szükség,
hogy egy hatalmi csoport visszaadja a társadalomnak az ország
gazdasági erőforrásait, amelyeket 40 évvel ezelőtt erőszakkal
kisajátított.
    
    Ez a csoport, mármint a csoport reformista része, már eljutott
odáig, hogy úgymond a tulajdonviszonyok átalakítását napirendre
tűzte. De politikai hatalmát féltve még mindig fél megoldásokkal
próbálkozik.
    
    Hallgassák meg Vadász Jánost:
- A létező szocializmus úgymond legalapvetőbb vívmánya - ezt
harsogta a hatalom négy évtizedig - a termelőeszközök zömének
társadalmi tulajdona. A létrehozott hatalmi modell pedig azon a
feltételezésen nyugodott, hogy az állami tulajdon egyúttal magától
értetődően társadalmi tulajdonnak felel meg.
    
    Ez az alaptézis elméletileg is tarthatatlan volt kezdettől fogva.
    
    Hiszen a tulajdon konkrét tulajdonosokhoz kötődő konkrét kategória.
    
    A társadalmi tulajdon önellentmondás, legalábbis ha szó szerint
vesszük.
    
    A társadalom nem konkrét jogi személy, aki bármilyen tulajdonosi
funkciót gyakorolhat. Az viszont nagyon is fontos, hogy egy ország
erőforrásai, tőkéi milyen arányban, méretekben, mondhatni milyen
demokratikusan oszlanak meg, egymástól elkülönült, konkrét
tulajdonosok között. Vagyis minél több konkrét tulajdonos dönt az
erőforrásokról, annál indokoltabb demokratikus, az egész
társadalmat átszövő tulajdonviszonyokra, és így átvitt értelemben a
társadalmi tulajdon érvényesülésére hivatkozni.
    
    A piacgazdaság az a képlet, amely ezt az utóbbi állapotot leginkább
megközelíti. A piacnak nem is alapfeltétele, hogy elkülönült
tulajdonosok sokasága jöjjön létre. Minden tulajdonos egyrészt
szuverén a döntéseiben, rendelkezési jogaiban, hiszen ezért minősül
tulajdonosnak, másrészt alkalmazkodni kénytelen a többiekhez. Ezt a
két ellentmondó követelményt csak egy személytelen mechanizmus, a
piacképes összhangba hozni.
    
    A piac megléte persze önmagában még nem garantálja, hogy a
társadalom egésze rendelkezik a gazdasági erőforrásokkal. A XIX.
    
    századi kapitalizmusban az erőforrások zöme néhány ezer nagyiparos
kezében összpontosult, de azért ez is sokkal társadalmibbnak
bizonyult, mint a létező szocializmus gyakorlata, amikor néhány
tucat, legjobb esetben néhány száz ember gyakorolja a tulajdonosi
jogokat.
    
    És itt nemcsak a számokról van szó, hanem arról is, hogy annak a
néhány ezer kapitalistának egymáshoz, azaz a piachoz kellett
alkalmazkodnia, valamennyi hatékony tevékenységre kényszerült,
tehát ilyen értelemben általános társadalmi érdekeket szolgált.
    
    Napjainkban pedig összehasonlíthatatlanul szélesebb a
piacgazdaságokban működő tulajdonosok köre. És természetesen
nemcsak a vállalkozókat öleli fel, hanem részvények, kötvények,
értékpapírok vásárlásán keresztül a keresők tekintélyes részét is.
    
    Itt sem beszélhetünk arról, ami abszurdum, hogy a társadalmi
tulajdon szó szerint is teljes mértékben érvényesül. De azt joggal
lehet mondani, hogy a tulajdonosok sokasága társadalmi méretű és
működésük a társadalom alapvető érdekeinek megfelel.
    
    Visszatérve a létező szocializmusra. Az elmúlt négy évtized
gyakorlatában is bebizonyosodott, hogy mit jelent a társadalmi
tulajdon elvont fogalmának a konkrét állami tulajdonnal való
azonosítása. Egyszerűen az történt, hogy az ország erőforrásai
feletti tulajdonosi jogokat egy nevetségesen szűk csoport, végső
soron a párt Politikai Bizottságának 10-12 tagja, legjobb esetben
néhány száz ember gyakorolta, azzal az indokolással, hogy egyedül
ez a csoport képes megvalósítani azt az optimális, tudományos
igényű fejlődést, amely az egész társadalom érdekeit szolgálja.
    
    Így próbálták társadalmi jellegűnek feltüntetni egy szűk
embercsoport tulajdonosi jogainak érvényesítését az egész ország
erőforrásai fölött. A gyakorlat bebizonyította, hogy sem közvetlen
módszerrel - lásd 20 évig tartó parancsuralmi gazdálkodás során -
sem közvetett módszerrel - lásd további 20 év reformmechanizmus -
nem váltható be ez az ígéret.
    
    Az derült ki, hogy ez a csoport nem, hogy optimálisan, de még
elemileg elfogadhatóan sem képes tulajdonosként működni, hogy
működése nemcsak kizárja a társadalmat a tulajdonosi jogok
gyakorlásából, hanem ellentétes is a társadalom érdekeivel.
    
    Ennek a tanulságnak a végső betetőzése a jelenlegi gazdasági
válság, amelynek a társadalom viseli a terheit. De egyúttal
politikai válság is, mert a hatalmi csoport önbizalma végre és
indokoltan elenyészik. Ezeknek az embereknek jelentős része már
attól fél, hogy tulajdonosi funkcióik további gyakorlása még
súlyosabb bonyodalmakhoz vezet, amit nagyobb politikai kockázatnak
tekintenek, mint a változásokkal való kísérletezés rizikóját.
    
    Ezek az emberek már többé-kevésbé tudják, hogy a társadalom egyéni
és csoportos vállalkozói náluk sokkal eredményesebben tudnák a
tulajdonosi jogokat gyakorolni, és így az országot a válságból
kivezetni.
    
    Hajlandóak tehát valódi engedményeket tenni, de egyúttal riadoznak
is a valódi engedmények következményeitől. Valódi engedménynek
tehát mindig azt a lépést tekintik, amely az ő szemükben
gazdaságilag már hatásos lehet, de még lényegesen nem gyengíti
tulajdonosi szerepüket, azaz hatalmukat.
    
    Más szóval keserves, évekkel ezelőtt megindult és tavaly érezhetően
felgyorsult folyamatról van szó, amelyet elősegít a gazdasági
krízis szorítása, gátol a hatalomféltés szempontja, és amely
ellentéteket vált ki a hatalmi csoporton belül.
    
    Hat-hét évvel ezelőtt még a kisvállalkozások új formájának
engedélyezését tekintették jelentős lépésnek, később a vegyes
vállalkozások szorgalmazásával próbálták összeegyeztetni gazdasági
reményeiket és hatalmi aggodalmaikat, majd a tulajdonosi
funkcióknak a vállalati tanácsokra való átruházásával
kísérleteztek.
    
    Hatalmi félelmeiket minden alkalommal megbuktatták. De
természetesen azon az áron, hogy gazdasági reményeik nem
teljesültek. Az új kisvállalkozások kezdettől fogva kiszolgáltatott
helyzetben voltak, függtek az államhatalomtól. A vegyes vállalatok
csak nagyon szerény mértékben keltették fel a külföldi tőke
érdeklődését és így pozitív hatásuk is nagyon korlátozott maradt.
    
    Ami pedig a vállalati tanácsokat illeti: hamarosan kiderült, hogy
nem kivannak tulajdonosként fellépni, ami nem volt meglepő. Hiszen
a tanácsok tagjai nem viselik a felelősséget döntéseikért, és azok
esetleges anyagi előnyeit sem élvezhetik.
Ezekre a sikertelen kísérletezésekre tette fel a koronát 1987.
    
    őszén az úgynevezett vállalati vagyonjegyek kibocsátásról szóló
rendelet. Ennek értelmében a vagyonjegyeket csak az illető vállalat
dolgozói vásárolhatják meg, amelyek után osztalékot kaphatnak, de a
vagyonjegyeket nem adhatják el, sőt munkaviszonyuk megszűnésekor a
vállalat köteles tőlük a jegyeket visszavásárolni.
    
    Ez a szánalmas próbálkozás a részvénykibocsátás pótléka kívánt
lenni, de a felsorolt kikötések eleve garantálták, hogy a
vagyonjegyek birtokosa semmiképpen sem érezheti magát
tulajdonosnak. Mint előrelátható volt, a kísérlet teljes
érdektelenségbe fulladt.
    
    Az első komoly előrelépés ebben a vonatkozásban tavaly következett
be, illetve idén január 1-jén lépett életbe. Az Országgyűlés által
tavaly ősszel jóváhagyott társasági törvényről van szó.
    
    Mitől függ, hogy ennek nyomán létrejön-e Magyarországon a szuverén
tulajdonosok sokasága? Erre keresem a választ mához egy hétre. +++


1989. január 4., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefon:

Jó estét kivánok. Elnézésüket kérem. Hiányoljuk a reklám-műsorokat. Egyre kevesebb a reklám-müsor. A régi időben, ill. a múlt évben egyre több volt. Szeretnénk egy kicsit több reklámot látni. /Köszönjük szépen/ Köszönöm. Már elég régóta hivom. Nem tudtam, hogy ez a módszere. A Fő utcai Szociális Otthon-ból nagyon kérik a kisöregek, húzza már le ez a Berkes Zsuzsa arra a vékony lábacskáira a szoknyáját, mert olyan nagyon nem, olyan helyes pofa, de a lábai rettenetesek.Én egy nővér vagyok, akit megkértek. Ugyanigy az Ablak műsorban is egészen comb-középig fenn van. Hát mondjuk már nem az a komsztály, hát ügye a lábaival. Nagyon köszöntem, hogy meghallgattak.
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD