|
|
|
|
Magyar vendégmunkások az NSZK-ban
|
(Váradi Attila) München, 1989. január 4. (SZER, Világhíradó) - Bányászok nem, fémipari munkások, elektrotechnikusok igen - ha korlátozott számban is, de lehetőségük van nyugatnémet munkavállalásra a most megkötött magyar- nyugatnémet kormányközi megállapodás értelmében. Legalábbis akkor, ha a munkavállalásban megegyezik a magyar és a külföldi cég. Váradi Attila interjút készített a nürnbergi Szövetségi Munkaügyi Hivatal illetékesével, aki részt vett az előkészítő tárgyalásokon is: - Linz úr, melyik fél kezdeményezte a most megkötött kormányközi megállapodást előkészítő tárgyalásokat? - A kezdeményezés tőlünk, németektől indult ki, de magyar részről is nagy volt az érdeklődés. Huzamosabb idő óta dolgoznak az országban magyar cégek, és ezek magyar alkalmazottai részére munkaügyi hivatalaink csak abban az esetben tudtak munkavállalási engedélyt kiállítani, miután esetről esetre meggyőződtek arról, hogy az adott munkahely betöltése német vagy európai közösségbeli szakemberek alkalmazása által nem lehetséges, azaz a munkaerő- kínálat nem elégíti ki a szükségleteket. Ennek kellemetlen következményei voltak mind a magyar, mind a német üzletfelekre nézve. A Szövetségi Munkaügyi Minisztérium és hivatalunk ezért javasolta kétoldalú megállapodás megkötését. A megállapodás szerint ezentúl 2500 magyar állampolgár jut munkaengedélyhez, függetlenül az itteni állástalanok számától. Ennek előnyeit magyar részről azonnal beismerték, így a megállapodás szövege is nagyon hamar elkészült. - Van-e esély arra, hogy a szerződéses alapon foglalkoztatottak számának felső határát később felemelik, tehát 2500-nál több magyar munkás dolgozhat nyugatnémet vállalatoknál? - Erről ma még korai volna beszélni, bár gondoltunk erre a lehetőségre. A megállapodást záradékkal egészítettük ki, amely leegyszerűsítve a következőket tartalmazza: ha Nyugat-Németországban a munkanélküliek száma több mint 1 százalékkal csökkenne, akkor a magyar kontingens létszámát automatikusan felemeljük 10 százalékkal. Az 1989-es évre vonatkozó prognózisaink szerint erre már akár jövőre is sor kerülhet. A szokásnak megfelelően természetesen mindkét kormány bármikor felmondhatja az egyezményt, mi azonban abból indulunk ki, hogy korlátlan ideig érvényes. - Melyek azok az ágazatok, amelyekben szükségük van a magyarok szaktudására és munkaerejére? - Rendszeresen tájékoztatjuk a magyar cégeket a német munkaerőpiac változásairól. Amikor az építőiparban stagnáció állt be, azt tanácsoltuk nekik, hogy különlegesen képzett, alagutak építésében jártas szakembereket küldjenek. A német bányaipar válsága miatt nincs szükségünk bányászokra, viszont tudunk alkalmazni fémipari munkásokat, elektrotechnikusokat. A müncheni BMW autógyárban is nagyobb számban dolgoznak magyarok. - A most megkötött egyezmény alapján mennyi időre állítanak ki munkavállalási engedélyeket, és ezt milyen feltételekhez kötik? - Az engedélyek kiadásának egyetlen feltétele, hogy a kérelmező érvényes nyugatnémet vízummal rendelkezzék. Az engedély általában két évre szól, kivéve, ha a magyar cég ragaszkodik ahhoz, hogy alkalmazottja az ennél rövidebb ideig tartó munka elvégzése után azonnal térjen haza és álljon a magyar munkáltató rendelkezésére. - Milyen tarifa alapján fizetik a magyar munkásokat, és hol kell nekik adózniuk? - A bérek nem lehetnek alacsonyabbak az azonos munkát végző belföldi munkavállalók bérénél. Ezt az összeget a német vállalkozó a magyar cégnek fizeti ki, amellyel szerződést kötött. A magyar munkavállalók bérük egy részét devizában, másik részét forintban kapják. Adót itt csak a magyar vállalatnak kell fizetnie. A magyarok ugyancsak menekülnek a társadalom- és betegbiztosítási díjak fizetésének kötelezettsége alól is, mert állandó lakhelyük Magyarország. - Hogyan fogadták az egyezménytervezetet a német szakszervezetek? Tanúsítottak-e valamilyen ellenállást, voltak-e ellenvetései? - Igen. Két-három évvel ezelőtt határozottan ellenezték. Elsősorban az építőipari szakszervezet ellenvetéseit kellett komolyan vennünk. Ehhez hozzá kell tennem, hogy annak idején a német építőipar a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetben volt. A meglévő kapacitás egy részét nem tudták kihasználni, magasra szökött a munkanélküliség. Ezért megértést kellett tanúsítanunk és az egyezményben külön fejezetet szenteltünk ennek a kérdésnek. Az volt a kikötésünk, hogy a német építőiparban elhelyezkedő magyar munkások száma nem haladhatja meg az 500-zat. Erre a feltételre ma már nincs szükség, mert idejét múlta, de tény, hogy benne van a szerződésben. Az idők változnak. Hasonló megállapodást tervezünk Csehszlovákiával, a jövő héten Prágában tárgyalunk. Nem akarok a dolgoknak elébe vágni, de azt hiszem, hogy a nagyvonalú magyarokkal ellentétben még mindig igen zárkózott csehek legfeljebb 500-700 szakmunkás küldéséhez járulnak majd hozzá az említett feltételek mellett. +++
1989. január 4., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|