Rendszerváltás és az MTI

	Változó szövetkezeti elvek
Budapest, 1989. január 4. szerda (MTI-Press) - A parasztemberek többsége soha nem értett a szövetkezet-politikához, legtöbbjük mégis sokat hallott róla. A mezőgazdaság szövetkezetesítése idején szinte már unalomig ismételgették a szövetkezeti elvek között a fokozatosságot és az állami támogatást. Akkoriban politikai aktualitása volt ezen elveknek, ma viszont vitatják érvényességüket. Idősebb termelőszövetkezeti tagok az ötvenes évek elején az önkéntesség helyett megfélemlítésre alapozott kényszert tapasztalhattak. A hatvanas évek fordulóján az átfogó szövetkezeti szervezéskor már az önkéntesség dominált, helyenként a szelídebb kényszerrel ötvözve. Manapság a hagyományos értelemben alig értékelhető az önkéntesség elve, hiszen senkit nem kényszerítenek szövetkezeti tagságra. Éppen ellenkezőleg, a szövetkezeti közösségek mondanak esetenként nemet a belépni szándékozóknak. Semmi jelentősége nem lenne tehát ma az önkéntesség elvének? A belépésre, az egyénre vonatkoztatva alig, ám közösségi értelemben jelentősége már nem elhanyagolható. Nem a régmúlt példája, hogy szövetkezeteket egyesítettek a tagság formális egyetértésével. Ma is előfordul, hogy helyi - városi, községi - testületek nem szövetkezeti érdekek alapján késztetik a közösségeket a költségvetésből nem finanszírozható beruházásokban való részvételre. Mindezek az önkéntesség elve megsértésének tekinthetők, ha közvetlenül nem az egyént, hanem a közösséget érintik is. A fokozatosság a szocialista szövetkezetesítés "terméke". A mezőgazdaság átszervezésekor elvileg három fokozat között lehetett választani, ám a gyakorlatban a harmadik, a legfejlettebbnek tartott, az úgynevezett kolhoz-típus jött létre többségében. Politikai indíttatásból és ráhatással, éppen csak fennmaradtak a szakszövetkezetek, amelyek elsősorban a gyengébb termőhelyi adottságú földeken gazdálkodnak. Három évtized alatt bebizonyították, hogy természeti hátrányaik ellenére életképesek, hatékonyabban gazdálkodnak a korábban fejlettebbnek tartott termelőszövetkezeteknél. Ez egyszersmind azt jelzi, hogy a fejlettségi kategóriák és a gazdasági hatékonyság történelmileg nem találkoztak, s például Bács-Kiskun megye rossz termőképességű homoktalajain gazdálkodva éppen a szakszövetkezet lehet a fejlettebb forma. (folyt.) 1989. január 4., szerda 15:29
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »