Rendszerváltás és az MTI

	A Szovjetunió és Kelet-Európa kapcsolata - 1. folyt.
Az esszéista igyekszik megvilágítani az amerikai újságolvasók számára a kelet-európai népek múltját is, kezdve azon, hogy mikor vették fel a kereszténységet, hogy történelmük során mikor és kik nyomták el és uralták őket. A magyarokkal kapcsolatban külön hangsúllyal kiemeli az Aranybulla kiadását, és hogy a lengyelek már a XIV. század vége óta, a Jagellók alatt bevezették a kvázi-parlamentáris kormányformát - tehát előbb, mint az angolok. A magyarok komolyan veszik Európa fogalmát - írja, és említést tesz arról is, hogy 1956-ban, a forradalom leverésének idején egy magyar író telexen azt üzente nyugatra: Magyarországért halunk meg és Európáért. Az üzenetet egyébként Milán Kundéra csehszlovák író is idézte 1984-ben, a kelet-európai tudatról írott, sokat emlegetett esszéjében, hozzáfűzve: abban a pillanatban, amikor Magyarországtól megtagadják európaiságát, nyugati jellegét, rendeltetésétől térítik el, történelméből forgatják ki és azonosságának lényegétől fosztják meg. Pfaff így folytatja: - Jelenleg komoly félreértés áll fenn a szovjetek és a kelet-európaiak között, amikor reformról beszélnek. Gorbacsov és kollégái a leninizmushoz való visszatérést sürgetik, azaz a forradalmi idealizmushoz és azokhoz a demokratikus intézményekhez való visszakanyarodást, amelyeket Sztálin felszámolt. Moszkva szerint a leninizmus morális és politikai legitimitást biztosíthat a kommunista párt uralmához, míg a kelet-európaiak számára a leninizmus az elnyomáshoz, az ideológiai diktatúrához való visszatérést jelenti, és a Sztálin által emlegetett fegyelemhez, amellyel az 1950-es években a terrort indokolták. A Szovjetunióban a reform, a peresztrojka, a glasznoszty és az ügynevezett új gondolkodásmód a kommunista rezsim bűneivel és kudarcaival kapcsolatos régóta tagadott igazságok beismerését jelenti, kísérletet a leninista rendszer keretein belül a Szovjetunió megváltoztatására. A leninizmuson túl a szovjet vezetőség számára nincs más alternatíva. Amíg Kelet-Európában a marxista-leninista rendszer elutasítása nemcsak hogy elképzelhető, hanem az egyetlen megoldás «a problémák orvoslására, a kelet-európaiak saját történelmükből merítve és Nyugat-Európától kölcsönözve modellt tudnak felmutatni a változásra. Amíg a szovjet vezetőség saját történelmi tapasztalataiból kiindulva modellként nem lát mást, csak a leninista és-a cári rezsimet, Kelet-Európa dinamikusabb erőit a Nyugat pluralisztikus politikai rendszere vonzza, meg a nyílt gazdaság szociáldemokráciaként nyilvántartott formája, amely Nyugat-Európa jólétét biztosította. Ha az ember elbeszélget Magyarországon, vagy Lengyelországban közgazdászokkal, újságírókkal, tudományos intézetek alkalmazottaival, rendkívüli nyíltságban nyilatkoznak minderről. Legtöbbjük, sőt még a hivatalos közegek között is akadnak, akik nyíltan azt hangsúlyozzák: ha országuk nem lenne szovjet uralom alatt, ha Európa nem lenne katonailag és ideológiailag kettészakítva, nyomban behelyettesítenék a hitelét vesztett kommunista gazdasági, politikai és társadalmi rendszert a bizonyíthatóan működésképes nyugat-európai modellel. Az amerikai újságolvasó informálására az esszéista azt is kiemeli, hogy Magyarországon, ha nem hivatalos formában is, de máris alakultak nem kommunista pártok, és magas beosztású pártvezetők nyíltan célzásokat tettek a többpártrendszerű parlamentarizmus visszaállítására. Kelet-Németország köztudomásúan politikailag továbbra is az egyik legkonzervatívabb ország maradt, ahol novemberben a hatóságok annyira mentek, hogy Kelet-Berlinben betiltották a szovjet nagykövetség Szputnyik címmel megjelenő propaganda-folyóiratát, amely túl sokat cikkezett a szovjet reformokról és párhuzamot vont Hitler és Sztálin között. Ennek ellenére Kelet-Németországra - nem minden irónia nélkül - jó ideje úgy utalnak a két Németország között fennálló rendkívüli kapcsolatok miatt, mint a Közös Piac 13-ik tagjára. Kelet-Németország fő kereskedelmi volumenének mintegy 10 százalékát Nyugat-Németországgal bonyolítja le, ami a nyugatnémet külkereskedelemnek csak a 2 százalékát teszi ki. Pfaff megállapítja: - Nyugat-Németország hasonlóképpen kölcsönökkel látja el Magyarországot is, amely a szocialista tömb legeladósodottabb országa, és amelyet tavaly a nyugatnémetek mentettek ki a csődből. A kölcsönöket Magyarország olyan politikai engedményekkel viszonozza, mint gazdaságában a liberális reformok folytatása, és a magyar-nyugatnémet kapcsolatoknak olyan formákban való mélyítése, mint például a nyugatnémet kulturális központ megnyitása Budapesten. A nyugatnémet támogatás ellenére a magyar helyzet továbbra is kritikus. Az infláció fokozódik, a vásárlóerő csökken, növekedik a munkanélküliség, és aki teheti, pénzét befekteti ingatlanba, amelynek az 1988. májusát megelőző másfél évben Budapesten 30-tól 50 százalékig felment az ára. Magyarországon éppúgy, mint egyébként Lengyelországban, engedélyezetten, olyan javaslatokat terjesztettek elő, hogy a két ország próbáljon meg a Közös Piacot illetően valamiféle partneri státuszt biztosítani. A kelet-európaiakkal kapcsolatos szovjet álláspont jelenleg ügyetlennek és mentegetőzőnek tűnik. Gorbacsov a kelet-európai pártvezetők előtt következetesen azt hangsúlyozta: nekik kell találniok megoldást saját országuk problémáira. A szovjet vezető emellett a történelem úgynevezett fehér foltjainak felszámolását ígérte, tehát annak beismerését, hogy a Szovjetunió igazságtalanságokat követett el a kelet-európaiakkal szemben a múltban. (folyt.) 1989. január 3., kedd
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »