|
|
|
|
Hanzlik: doppingmentes sulyemelést (1. rész)
|
1989. január 3. kedd (MTI) - Ha Bicskei Bertalant kevesen irigyelték amiatt, hogy ő lett a labdarugók uj szakvezetője, akkor Hanzlik Jánosról még kevésbé mondható el, hogy ybiztos sikerrel kecsegtető vállalkozásba kezdett, amikor amikor elfogadta a sulyemelő szövetségi kapitányi tisztet. Az ÁISH jóváhagyása után január 1-jétől négy évre szóló megbizatással lépett hivatalba a mesteredző, akitől Jancsó Kornél, az MTI munkatársa kért programnyilatkozatot. A doppingügy nyomán lemondott Ambrus László utódjaként nem kis nehézségeknek néz elébe, már csak azért is, mert a szöuli olimpia magyar esetei miatt a sportág sokak szemében hitelét vesztette. Ilyen körülmények között mit tehet az uj kapitány azért, hogy a hazai sulyemelésből számüzze a tiltott teljesitménynövelő szereket, miáltal persze erőteljesen meg fog inogni a nemzetközi élvonalban évtizedek óta betöltött előkelő magyar pozició? - Természetesen tisztában vagyok vele, hogy roppant nehéz feladatot vállaltam. Mégis, egyetlen percig sem ingadoztam, amikor felkértek, mert ugy gondolom, kemény akarattal még ebben az uj, minden korábbinál borusabb időszakban is érdemben tudok tenni a magyar sulyemelésért. Okulva a szöuli eseményekből, elköteleztem magam a mindenfajta doppingtól mentes, legális ut mellett. Jól tudom persze, hogy ha csak a megengedett módszerekhez és gyógyszerekhez nyúlunk, óhatatlanul vissza fogunk esni. Jelenleg ott vagyunk a világ elitcsoportjában, az első hat között, mig a teljesen tiszta felkészülés esetén elkerülhetetlenül lejjebb zuhanunk. Ám ezt is vállalnunk kell a jövő érdekében, azért, hogy emelt fővel járhassunk. Akkor is, ha ezáltal a középmezőnyhöz szürkülünk vissza? - Igen, bár azt sem szabad elfeledni, hogy egyelőre nem tudni, miként reagálnak legfőbb riválisaink. Köztük azok a sulyemelő hatalmak, amelyek éppenséggel lebukás nélkül meguszták az olimpiai szereplést, de a jövőt illetően ők sem hagyhatják figyelmen kivül a szöuli doppingbotrányból adódó következtetéseket. Lehet-e mégis valamit tenni a szinten tartás érdekében, tehát azért, hogy csak átmeneti legyen a visszaesés és belátható időn belül a megtisztult magyar sulyemelés ujra felzárkózzék a legjobbakhoz? - Ugy vélem, nagyon is sokat tehetünk. A még ezután kijelölendő szakembergárdával, amelynek tagjai - edzők, orvosok - a válogatott munkáját segitik majd, képesek leszünk kidolgozni olyan dopping- mentes programot, amely igenis perspektivát ad a versenyzőkneke, a a sportágért itthon tenni akaróknak. (folyt.köv.)
1989. január 3., kedd 12:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|