|
|
 |
|
 |
Thaiföld: A sikernek nincs titka (1. rész)
|
1989. január 3. (MTI-Panoráma)
Köztudott, hogy Thaiföld egyike azoknak az ázsiai országoknak,
amelyek szédítő iramban képesek fejleszteni gazdaságukat. A
helyszíni tapasztalatok, beszélgetések alapján a látogató úgy véli,
hogy a siker receptje tulajdonképpen egyszerű, mindazonáltal nem
alkalmazható bárhol.
A főváros, Bangkok látványa meggyőző bizonyítéka az iparosodás,
a kereskedelem dinamizmusának. Leginkább az a lenyűgöző, hogy a
hatalmas fejlődés lényegében az utóbbi tíz évben következett be. Az
elöző időszak, a fejletlenség kora is jelen van, de az utazó ezt a
kontrasztot sajátos módon inkább a gyors siker illusztrációjáként
érzékeli.
Na de mi a recept? Mindenekelőtt az, hogy Thaiföld vonzóvá tudta
magát tenni a tőkefeleslegek nemzetközi piacán. Japán, Tajvan,
Szingapur, Dél-Korea, Hongkong, amelyek a saját gazdasági csodáikat
már korábban megcsinálták, töménytelen pénzt pumpálnak Thaiföldbe,
mert biznak stabilitásában, kedvelik a munkaerő olcsóságát, a
termelési fegyelmet és azt, hogy az 55 milliós ország maga is kellő
belső piacot kinál a termékeknek. A japán és tajvani tőke szívesen
vándorol külföldre, mert otthon egyre magasabbak a bérek,
munkaköltségek, az adók és egyre több teher nehezíti a haszon helyi
gyarapítását. Beszélnek a számok: Thaiföldön a külföldi befektetések
értéke 1988-ban az elöző évhez képest megduplázódott (900 millió
dollár) és az idei év első 10 hónapjában 400 millió dollár értékben
újabb beruházásokra jelentették be igyényüket.
A sikernek a ,,mennyei mannákon,, kívül van más vonatkozása is.
Az embernek Thaiföldön valahogy az az érzése, mintha itt az
átlagember mentalitása segítené a kormányzatot abban, hogy a jogosan
remélt jólét gyümölcseit ne habzsolják fel túl gyorsan. Például az
elképesztő mennyiségű kiskereskedő, kifözdetulajdonos meglepően
alacsony haszonkulccsal dolgozik és inkább több, szaporább munkával
gyűjtögeti össze szerény jövedelmét. Na ők is meg akarnak
gazdagodni, de türelmesebbek, kitartóbbak és mértéktartóbbak, mint
sok más országban. A dolgozók alacsony bérezése persze nem a
munkavállalók önmegtartóztatás eredménye, inkább az van, hogy óriási
a munkaerőfelesleg, igy mindenki féltve őrzi munkahelyét.
Olyannyira, hogy a munkásoknak alig tiz százaléka csatlakozik a
szakszervezetek valamelyikéhez. A külföldi befektetőknek tetszik az
engedelmes munkaerősereg, a sztrájkoktól mentes ipar. (folyt.)
1989. január 3., kedd 12:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|