Rendszerváltás és az MTI

	Laoszi helyzetkép: Másolás helyett nyitás (2. rész)
Laosz földrajzi elhelyezkedése kedvezőtlen, de földje gazdag, ám gyakorlatilag teljesen kiaknázatlan. Sem a francia gyarmati kormányzás idején, sem azt követően nem építettek ki megfelelő úthálózatot; igy az ország nagy része meglehetősen elszigetelt. Igaz, a négymilliós lakosságnak csak egynegyede él e területeken, de elmaradottságban, kezdetleges naturális gazdálkodás körülményei között. Igy elmondható, hogy az életszinvonal némi javulása az utóbbi egy-két évben kizárólag a főváros és vonzáskörében tapasztalható. A laoszi vezetés alig tudja bevonni a közéletbe az elszigetelt, elmaradott vidéki területeket, ahol ráadásul a legkülönbözőbb nemzeti kisebbségek élnek saját hagyományos törvénykezésük szerint. Viszont a lakosság fennmaradó többségének életét a párt és a kormány mindeddig meglehetősen mereven szabályozta, igaz lazábban, mint Vietnamban, amelynek politikai gyakorlatából azért bőségesen merítettek. A belpolitikai élet demokratizálása azonban napirenden van. Ennek egyik próbája az 1988 júniusi parlamenti választás volt, a többes jelölésekkel. A társadalmi és gazdasági élet rendkivül bürokratikus ellenőrzését csökkenteni szeretnék, de ez nehéz, mert az állami és párthivatalnokoknak nehezükre esik hatalmi jogköreik önkéntes megkurtítása. E kis országban a döntési jogkörök egyébként is nagyon koncentrálódtak. Mondják, hogy Kaysone Phomvihane pártfőtitkár, miniszterelnök külföldi útjainak idején szinte az egész döntési mechanizmus leáll. Egyébként viszonylag kisebb ügyekben is a legfelső vezetéstől várja mindenki a döntő szót. A laoszi vezetés rugalmassága mostanában leginkább a külpolitikában mutatkozik meg. Thaifölddel rohamosan javulnak a kapcsolatok, mindenekelőtt abban a reményben, hogy a thai cégek befektetései segíteni fogják a tőkeszegény gazdaság feltápászkodását. Laosz ügyesen úgy képes javítani kapcsolatait Kinával, hogy közben ne haragítsa magára Vietnamot. Fenntartják a szövetségesi kapcsolatot a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, de közben javítják a viszonyt a tőkés országokkal, mindenekelőtt Japánnal, Ausztráliával az NSZK-val, de az Egyesült Államokkal is. Egy helyi újságíró szerint a kormány jelszava a chin tanakan may, azaz magyarul az Új képzelőerő - az, ami a leginkább esélyt ad arra, hogy Laosz ne maradjon szegénységének örökös foglya. +++ Kurucz János (Vientiane), MTI-Panoráma 1989. január 2., hétfő 13:15
Vissza » Folytatásokkal »