|
|
 |
|
 |
Politikai kultúra 3.
|
A politikai kultúra szempontjából a környezet, a
demokratizálódás, a nyíltság, a sokszínűség nagyon fontos. Változik
a társadalmi vélemény, például a szocialista demokráciáról, a
pártegységről, vagy azon belül a platformszabadságról is.
Korábbi időszakot elemezve a szociológusok azt is tapasztalták,
hogy nálunk a szabadság, egyenlőség eszméje - más polgári
demokratius államok kultúrájához viszonyítva -, kisebb értékkel
bírt, mint a nyugalom, a jólét, a biztonság. Ez nyilvánvalóan
összefüggésben volt az 1956-ot követő konszolidációs politikával,
amikor éppen ezek az értékek kerültek előtérbe, így a politikai
vezetés is a tartósításukra helyezte a hangsúlyt - még akkor is,
amikor az gazdaságilag nem volt alátámasztva.
A politikai rendszer megújításával, a demokrácia, a
véleménynyilvánítás és cselekvési szabadság szélesedésével
párhuzamosan fejlődik a politikai kultúra is. Ennek során alakulnak
ki, épülnek be az egyéni és társadalami tudatba azok az új értékek,
amelyek a mai követelményeknek leginkább megfelelnek.
- Az új értékek, magatartásminták kialakulása nem egyik napról a
másikra megy és nem zajlik viták, ideológiai, politikai küzdelmek
nélkül. Vitakultúránk mennyire teszi az egyént alkalmassá a
változásokban való részvételre?
- A párbeszéd, mint társasdalmi érintkezési forma, napjaink
politikai viszonyai között, szinte létkérdéssé vált. Ez
természetesen azt is feltételezi, hogy a párbeszéd résztvevői
partnernek fogadják el egymást. A kölcsönösség elve, a tolerancia,
az értelmes kompromisszumokra való készség a politikai élet
velejárója kell hogy legyen. 1956 után az ideológiai, napjainkban a
politikai pluralizmus megjelenése szükségszerűen feltételezi a más
nézetek és vélemények, ideológiák és mozgalmak iránti toleranciát.
Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a tolerancia a viták során nem
mindig, vagy csak különböző mértékben nyilvánult meg.
A viták másik szükségszerű követelménye a kompromisszumra, a
kölcsönös megegyezésre való hajlam. Korábban sajnos a kompromisszum
kifejezés - hazánkban, és más marxista gyakorlatban is - valamiféle
pejoratív, negatív kifejezést takart, aminek szem előtt tartásával
elvetettük az ésszerű, szükségszerű kompromisszumot is. Egyre
nyilvánvalóbb ma már, hogy csak a kultúrált vita, a reális politikai
értékelés teremtheti meg az ország kibontakozása érdekében való
társadalmi méretű, új stílusú együttműködést. (MTI-Press)
Pusztay Sándor
1989. január 2., hétfő 11:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|