|
|
 |
|
 |
A győzelemhez egységes csapat kell
|
1989. január 2. hétfő (TASZSZ) - Nemcsak a magyar, hanem a
szovjet vizilabdázás is szebb napokat látott egykor. Legalábbis erre
utalnak a szovjet válogatott egyik edzőjének, Alekszandr Kabanovnak
a szavai, aki elégedetlen a válogatott 1988-as teljesitményével,
kevesli a Szöulban megszerzett bronzérmet.
- A jugoszláv és az amerikai válogatott elsajátitotta azt a
játékstilust, amely hosszu időn keresztül a szovjet csapat
jellemzője volt - kezdte Kabanov. - Sőt, el is hagytak minket. Ennek
bizonyitéka a szöuli olimpia sorrendje. Válogatottunk játékában az
utóbbi időben a középcsatár szerepe kapott tulzott hangsulyt. Aztán
a ,,leckét,, megtanulták mások is, igy játszottak, sőt a jugoszlávok
tul is tettek rajtunk, hiszen csapatukban három kitünő center is
szerepel.
- Még egy jellemzője van a mai vizilabdának, mégpedig a
csapatjáték, a teljes összhang. A szöuli szereplésről csak annyit
mondhatok, hogy csapatunkból elsősorban ez hiányzott, s a játékosok
nem segitették megfelelően egymást. Igy van ez akkor is, ha a
statisztikák nekünk kedveznek: a jugoszlávok 83 gólt lőttek és 55-öt
kaptak, az Egyesült Államok mérlege 71:56, a mienk pedig 84:51.
A még távoli barcelonai olimpia esélyeiről szólva Kabanov
megjegyezte, hogy csak az a válogatott szállhat vizbe győzelmi
eséllyel, amelyik nemcsak játéktudásban mulja felül a többieket,
hanem egységes csapatszellemet képvisel. Emellett a játékosokat ne
csak a kitünő fizikai felkészültség jellemezze, hanem az is, hogy
minden poszton megállják a helyüket. Azt sem szabad elfelejteni,
hogy vezéregyéniségekre is szükség van... - fejezte be Alekszandr
Kabanov.+++
1989. január 2., hétfő 09:40
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|