Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 01.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Legitimáció (Kemény István, SZER)

A legitimáció problémájáról és a demokratikus legitimáció magyarországi lehetőségeiről tett közzé alapvető tanulmányt Szabó Miklós a Medvetánc új számában. A cikk első fele a legitimáció fogalmát tisztázza. Elutasítja azt az elterjedt szóhasználatot, amelyben a legitimáció az ideológia szinonimája. Vagyis olyan érvrendszer, amely egy politikai álláspont, gyakorlat vagy rendszer igazolására szolgál.

Egyházak helyzete

Vatikán, 1989. január 26. (Vatikáni Rádió) - Reményből élünk -
ezzel a jelszóval jellemezhetnénk a mai magyarországi egyházak
helyzetét. A Moszkvából elindult peresztrojka és glasznoszty
hullámai egyre szélesebben terjednek. Túlhaladva az európai
szocialista államokon is, elhatnak egészen Kubáig.
    
    Maga a szentatya is kiemelte január 9-én a Szentszéknél akkreditált
diplomáciai testülethez szólva a közép-kelet-európai országokban
történt változásokat, amelyek az emberi jogok - így a
vallásszabadság - fokozottabb biztosítását teszik lehetővé.
    
    A nemzetközi sajtó naponta hoz valamilyen érdekes hírt az újabb
fejleményekről. Például a Szovjetunióban is újabban számos tény
jelzi, hogy a vallásszabadságnak nagyobb teret engednek.
    
    Magyarországot pedig a külföldi sajtó csaknem mindig az első helyen
emlegeti, amikor liberalizálódásról, demokratikus fejlődésről van
szó. A hazai magyarok azonban pesszimistábbak. Nemcsak a
katasztrofális gazdasági helyzet - például az újabb áremelések -
miatt, hanem éppen a peresztrojka és a glasznoszty jövőjét
illetően.
    
    Ami pedig az egyházi helyzetet illeti: állami és egyházi képviselők
több megnyilatkozását olvastuk a közelmúltban az állami és a
katolikus sajtóban a készülő vallási törvénytervezetről, a múlt
hibáiról, az újabb jó viszonyról, partneri kapcsolatokról, a
dialógus és az együttműködés elmélyítéséről, főleg a magyarországi
erkölcsi állapotok megjavítása, az ifjúság nevelése és humanitárius
karitatív célok érdekében.
    
    Az egyházi vezetők joggal hangoztatják: az évtizedekig
megnyomorított, szabadságaiban korlátozott, az úgynevezett
adminisztratív eszközök durvább vagy finomabb alkalmazásával szinte
megbénított egyház kész az erkölcsi segítésre, az ifjúság
nevelésére, a betegek, fogyatékosok, öregek felkarolására, de
engedjék élni, szabadon működni. Szűnjön meg végre a gyámkodás, a
sokat emlegetett jozefinizmus, a különféle szintű hátrányos
megkülönböztetés, adják meg a jogokat és a kellő anyagi támogatást
is - például az adókedvezményt a katolikus iskoláknak, amelyek
állami köznevelési feladatot teljesítenek, a magyar társadalom
adófizető polgárai javára működnek.
    
    De hogy ne maradjunk az általánosságoknál, lássunk néhány újabb
cikket, interjút, lássuk a konkrét tényeket.
    
    Röviden már hírt adtunk arról, hogy a Népszabadság december 24-i
száma közli Miklós Imre államtitkár és Paskai László bíboros prímás
válaszait a lap kérdéseire. A hét kérdésre adott párhuzamos
válaszok egy teljes oldalt töltenek ki, ezekből válogatást közöl az
Új Ember január 8-i száma.
    
    Itt is szó esik az egyházak és az állam, a hívők és a marxisták
partneri viszonyáról. Miklós Imre államtitkár ezt legalább
háromszor ismétli. Hozzáfűzi ezt is: legfontosabb feladataink közé
tartozik, hogy jól előkészítsük a lelkiismereti és
vallásszabadságról szóló törvényt. Hogy aztán mit jelent ez a
törvény - a szocialista építés perspektívájába helyezve hazai és
nemzetközi dimenziókba illesztve -, az a válaszaiból nem derül ki.
    
    Valamivel többet mégiscsak mond később ez a kitétel: olyan
törvényekre van szükség, amelyek a vallásszabadság garantálása
mellett az állam és az egyházak közötti egyenrangú, partneri
viszony jogi feltételeit is megteremti. Ezt például így is
érthetjük: törvényesen kizárják az úgynevezett adminisztratív
intézkedések alkalmazását, illetve jóváteszik a törvénysértéseket,
helyrehozzák az ilyen túlkapásokat.
    
    Paskai László bíboros érsek válaszaiból is idézünk néhány mondatot:
A megújulás megkívánja az egyházra vonatkozó törvények
újrarendezését. Előkészületben van az új egyházügyi törvény, amely
remélhetően megnyugtatóan rendezi az állam és az egyház közti
kapcsolatot, és ezzel hatályon kívül kerülnek a ma már meghaladott
törvények és rendelkezések. A megújuláshoz tartozik továbbá az
egyház működési szabadságának a biztosítása is. Csak ilyen módon
tudja hatékonyan munkálni azokat az értékeket, amelyek segítik a
magyar társadalom fejlődését, és amelyeket a társadalmi közvélemény
igényel az egyháztól.
    
    Paskai László bíboros később még megjegyzi: az egyház alapvető
feladatához tartozik az emberekkel való foglalkozás, a hit tanítása
és a hit szerinti életre történő nevelés, igehirdetés és a
rászorulókkal való foglalkozás, karitatív tevékenység. A
lehetőségek most nagyobbak és a jövőben remélhetőleg még inkább
megnövekednek. Az is igaz, hogy ezeknek a lehetőségeknek a
betöltésére áldozatra van szükség.
    
    Intézményeink nagy része megszűnt, és ezeket most kell újra
építenünk. Az egyház számára súlyos időszakban igen sokan
emigrálásra kényszerültek. Ha ez nem történt volna meg, személyi
adottságaink most kedvezőbbek volnának. Elveszítettük intézményeink
folyamatosságát is. Egyházunk az egyházpolitikától azt várja, hogy
alapfeladatainak teljesítésében, intézményeink újraszervezésében
segítsen, főleg a szerzetesrendek működésének a visszaállításával.
    
    Ugyanakkor szociális és oktatási téren, ahol az egyház
társadalmilag hasznos feladatot lát el, kapja meg azt az anyagi^
támogatást, amelyben más hasonló intézmények is részesülnek - így
Paskai László bíboros.
    
    Pontosan ez utóbbi kívánalomhoz kapcsolódik az a konkrét kérelem,
amelyet a katolikus gimnáziumok ügyében terjesztettek be a
művelődési miniszternek a két-két gimnáziummal rendelkező
magyarországi szerzetesrendek tartományfőnökei.
    
    A levélváltást Megszűnik-e az egyházi iskolák hátrányos helyzete
címmel a Magyar Nemzet január 14-i száma tette közzé. Lehangoló a
Művelődési és Pénzügyminisztérium hozzáállása. A tartományfőnökök
az 1950-es egyházügyi megállapodásokat felülvizsgáló
törvénytervezet előkészítésére hivatkozva írják: fontosnak tartjuk,
hogy már az előkészítő munka során és később, magában az új vallási
törvényben érvényre jussanak az általunk fenntartott katolikus
iskolák és az iskolafenntartó rendek sajátos szempontjai.
    
    A beadvány tehát a készülő törvényre céloz. A válasz viszont a most
meglévő törvény paragrafusait idézve lényegében határozott nemet
mond. A válaszból nem az a benyomásunk, hogy változtatni akarnak a
jelenlegi törvényen, tudniillik a forgalmi adómentességet,
visszatérítést, az egyházi iskolák tanárainak átlagfizetését,
illetve az iskolákat támogatók jövedelmi adóalapjából való
levonásokat illetően.
    
    A rendfőnökök pedig hangsúlyozták: alapvetően annak a ténynek a
megfontolását és érvényre juttatását sürgetjük, hogy a rendek által
fenntartott iskolák állami köznevelési feladatot látnak el, hiszen
államérvényes végbizonyítványt adnak növendékeinknek. Ez minden más
egyházi intézménytől megkülönbözteti őket.
    
    Az egyházi gimnáziumok és diákotthonok fenntartása, továbbá a
tanítórendek fenntartása, utánpótlásuk felnevelése nagyrészt a
hívek adományaiból történik. Vagyis olyan anyagi alapon, amelyet az
általános közoktatásügyet munkájukkal, adójukkal amúgy is fenntartó
és finanszírozó keresztények biztosítanak. Így ezek valójában
kétszeresen járulnak hozzá a közoktatás költségeihez.
    
    Miután dr. Czibere Tibor továbbította a pénzügyminiszter-helyettes
lényegében nemleges válaszát, amely - mint mondtuk - a jelenlegi
jogszabályi korlátokra hivatkozik, hozzáfűzi: "Remélem, hogy az
elkövetkező években az ország gazdasági gondjai csökkennek, s mód
lesz méltányosabb szabályok alkotására". Majd további sikereket
kívánt áldozatvállaló munkájukhoz.
    
    Tehát ismét csak reméljük. Ám nem reménykedésről van szó, nemcsak
arról, hogy az illetékesek, az új vallási törvényt előkészítők
ténylegesen vizsgálják felül és rendezzék, hanem változtassák meg
az 1950-es megegyezés idevonatkozó paragrafusait, továbbá - még
alapvetőbben - a szerzetesek működési engedélyét betiltó
kormányrendeletet vonják vissza. Mert mit sem ér annak
hangoztatása, hogy a Rákosi-időkben sajnos voltak adminisztratív
intézkedések, kirakatperek, az egyház felszámolását célzó
intézkedések, ha most, amikor új törvényeket készítenek elő,
lényegében csupán az úgynevezett kis lépésekkel elért mini
eredményeket akarják kodifikálni.
    
    Gyökeres orvoslásra, változtatásokra van szükség, éspedig az
egyházon belül is, amint ezt Szennai András pannonhalmi főapát
hangoztatta december 8-án Budapesten, az osztrák-magyar
szimpóziumon. A főapát előadásának néhány gondolatát már
ismertettük külföldi sajtóügynökségek jelentése alapján. Az Új
Ember január 8-i száma hoz néhány részletet az előadásból, de mi
most a bencés főapát megfontolásaiból inkább más részleteket
emelünk ki:
Kétségtelen, hogy a több évtizedes elnyomás, a megalázó
intézkedések fájó emlékeket ébresztenek bennünk. Reméljük azonban,
hogy egy olyan társadalmi közegben, amely önmagát akarja
megújítani, s lassan arra a meggyőződésre jut, hogy a hívők
erkölcsi támogatása nélkül ez lehetetlen, a katolikus egyház
élenjárhat az erkölcsi megújulásban, és a hívek hitükből fakadó
törekvéseit nem korlátozzák.
    
    A magyar katolikus egyház - mondta Szennai főapát - elsősorban
önmagának tartozik azzal, hogy egyre határozottabb és célratörőbb
lépésekkel újítsa meg önmagát. Megújításra szorul
egyházszemléletünk és egyházi berendezkedésünk, teológiai és
szemináriumi képzésünk, papságunk továbbképzése, a hitoktatás
megújítása, a világiak intenzívebb bekapcsolása. E téren még alig
történt nálunk valami, és még hosszan sorolhatnám, hogy mit kellene
tennünk az egyház belső megújulása érdekében. S mivel lemaradásunk
nagy, a kis és bizonytalankodó lépéseket nagyobbakká és
határozottabbakká kell tennünk.
    
    A zsinat máig is kihívás, feladatokra szólít - így Szennai főapát.
    
    Természetesen mindehhez szükségesek a keretek, a szabadság és az
anyagi feltételek is, amelyeket remélhetőleg a jövőben egyre jobban
biztosítanak.
    
    Szennai András főapát joggal teszi fel a kérdést: ha az elkövetkező
években fel nem készülünk lelkileg a tervezett pápai látogatásra,
akkor annak értékjelző és értéktartósító szerepe valóban jelentős
lesz-e? A lelkesedés szalmalángja mindig hamar lelohad. A
diplomáciai siker sehol a világon nem hagy tartós nyomokat sem az
egyházi, sem az állami előkészítők gondolat- és lelkivilágában, még
kevésbé akciókészségében.
    
    Később Szennai András főapát még ezeket hangsúlyozza: sokkal több
aktív kezdeményezésre van szükségünk, mint amennyit eddig
felmutattunk. Különösen áll ez a fiatalokkal való foglalkozásra,
akik között egyértelműen megnövekedett az igény a közösségi, de
egyben bensőséges vallásosságra. A lelki megújulási igényből fakad
nyomatékos kívánságunk, hogy állítsák vissza és rehabilitálják a
feloszlatott szerzetesrendeket. Az igazságtalan intézkedést, a
jogtalanságot csak igazságossággal és jogtisztelettel lehet
jóvátenni.
    
    A magyar katolikus egyház funkciókész egyház kíván lenni a mai
hazai változások közepette. Az sem kétséges, hogy a készséghez
államunknak is mindent meg kell adnia, hogy egyben funkcióképesek
lehessünk, s elsősorban nem financiális támogatásra gondolok - bár
ez is nélkülözhetetlen -, hanem jelen akarunk lenni a társadalmi
megújulást, az erkölcsi felemelkedést elősegítő (...) munkában. +++


1989. január 26., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Jóestét kivánok RÓZSAFA jelige vagyok.A rádió valamennyi kedves dolgozójának és munkatársának nagyon boldog újévet kivánok, jó erőt és egészséget.Szeretném egy kérdéssel kezdeni a beszélgetésemet, és pedig,hogy tessenek szívesek választ adni arra,hogy a székely himnusz kinek a szerzeménye, és mikor keletkezett a verse, illetve a szövege. És a Himnusz körülményeiről is nagyon szeretnék valamit hallani a Hallgatók Fóruma című műsorban."
III/III jelentés BOROS IMRE/FKgp-ról egy oldal

890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD