Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 01.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Legitimáció (Kemény István, SZER)

A legitimáció problémájáról és a demokratikus legitimáció magyarországi lehetőségeiről tett közzé alapvető tanulmányt Szabó Miklós a Medvetánc új számában. A cikk első fele a legitimáció fogalmát tisztázza. Elutasítja azt az elterjedt szóhasználatot, amelyben a legitimáció az ideológia szinonimája. Vagyis olyan érvrendszer, amely egy politikai álláspont, gyakorlat vagy rendszer igazolására szolgál.

Legitimáció

(Kemény István)
München, 1988. január 1. (SZER, Párizsi magyar figyelő) - A legitimáció
problémájáról és a demokratikus legitimáció magyarországi lehetőségeiről
tett közzé alapvető tanulmányt Szabó Miklós a Medvetánc új számában. A cikk
első fele a legitimáció fogalmát tisztázza. Elutasítja azt az elterjedt
szóhasználatot, amelyben a legitimáció az ideológia szinonimája. Vagyis
olyan érvrendszer, amely egy politikai álláspont, gyakorlat vagy rendszer
igazolására szolgál.
    
    A legitim uralkodó ellentéte a bitorló volt, aki jogtalanul foglalta el a
trónt. Nem azért engedelmeskedtek az uralkodónak, mert jó uralkodó volt,
hanem azért, mert legitim uralkodó volt.
    
    A fogalom később átszármazott az abszolút monarchiákra, végül pedig a
parlamentális demokráciákra. Ezekben nem azért engedelmeskednek az emberek
a kormánynak, mert jól kormányoz, hanem azért, mert törvényes, legitim
kormány.
    
    A politikai rendszer legitimitását nemcsak a kormánypártiak fogadják el,
hanem az ellenzék is. Az emberek tudják, hogy a kormányt a polgárok
többségének szavazata juttatta hatalomra és bízta meg azzal, hogy jó vagy
rossz politikáját alkalmazza, s azt is tudják, az ellenzéknek megvan a
lehetősége arra, hogy a következő választáson hatalomra jusson.
    
    Szabó Miklós elutasítja azt a felfogást is, amely szerint a legitimáció nem
    
más, mint a konszolidált hatalomnak való engedelmeskedési készség. E
felfogásban a hangsúly a hatalom folyamatosságára és szilárdságára esik. Ha
tehát valakik törvénytelenül szerzik meg a hatalmat, de azt elég hosszú
időn át szilárdan gyakorolják, uralmuk legitimmé válik. Konszolidált
körülmények között valóban könnyű uralkodni.
    
    Egy rendszer valóságos legitimitására azonban akkor derül fény, amikor a
konszolidáció felborul, és a rendszer létezése kerül veszélybe. Az a
rendszer legitimált - írja Szabó -, amelynek a vereséghez is joga van,
amelynek a polgárok vereség idején is engedelmeskednek. Példának említi
Churchill beszédét a II. világháború első évében, amelyben azt mondta, hogy
csak vért és könnyeket ígérhet az angol népnek.
    
    A legitimitás tehát válság idején is biztosítja a polgárok engedelmességét.
    
    
    Sőt amint a II. világháborús angol vagy holland példa mutatja, a legitim
rendszerben élő társadalom a válságra maximális szolidaritással és
áldozatkészséggel reagál. Azonban ezen túlmenően a legitim rendszerekben
ritka a válság. E rendszereknek ugyanis nagy a konfliktustűrő-képességük.
    
    És a konfliktusok csak igen súlyos esetben fajulnak válsággá.
    
    A nem legitim rendszerek ezzel szemben válság-fogékonyak. A legitim
rendszerekben nagyok a feszültségek is. Gyakoriak a konfliktusok, melyek
általában megoldódnak, még mielőtt válság lenne belőlük.
    
    A nem legitim rendszerekben kisebbek a feszültségek és ritkán válnak
konfliktussá. Amikor azonban mégis jelentkeznek a konfliktusok, akkor máris
válság van. A legitim rendszerek rugalmasságát az is növeli, hogy a
vezetési válság nem föltétlenül válik rendszerválsággá. Mert rendszer és
tudomány nem azonos. A kormány bukása nemcsak hogy nem jelenti a rendszer
összeomlását, de még a stabilitását sem érinti. A nem legitim
konszolidációs rendszereket a kormányzati stabilitás, a legitim
rendszereket a rendszerstabilitás jellemzi.
    
    Teljes összhangban a Szabó Miklós által kifejtettekkel, hadd tegyem még
hozzá, hogy a parlamenti demokráciáknak nincsen szükségük propagandára.
    
    Legitim rendszer nem nyugtalankodik, ha bírálat éri, és az sem zavarja, ha
    
a bírálat túlzott vagy igazságtalan.
    
    
Az inlegitim hatalom sohasem nyugodt, és halálos veszélyt lát még a
mérsékelt bírálatban is.
    
    A felsorolt kritériumoknak a polgári korszakban két legitimációs fázis
felelt meg: a nemzeti legitimáció és a demokratikus legitimáció.
    
    Demokratikus legitimáció jutott érvényre az angolszász országokban:
Hollandiában, Belgiumban és Svájcban, de ezekben az országokban is jelen
van és együttműködik a demokratikus legitimációval a nemzeti legitimáció.
    
    Franciaországban hosszú időn át csak a nemzeti legitimáció volt érvényben.
    
    
    A forradalom is lehet legitimációs bázis - írja a továbbiakban Szabó
Miklós. A mondat igaz, de csak akkor, ha azt a kiegészítést fűzzük hozzá,
hogy kivételesen kedvező körülmények között. Ilyen körülmények között vált
máig érvényes legitimációs bázissá a XVIII. századvégi amerikai forradalom
a függetlenségi nyilatkozattal és az Egyesült Államok alkotmányával.
    
    Meggyőződésem, hogy az 1956-os forradalom is legitimációs bázist teremtett
    
egy később létrehozandó legitimitáshoz. El lehet azonban azon gondolkodni,
hogy a forradalomhoz mindkét esetben nemzeti szabadságharc párosult, vagyis
egyszerre jutott érvényre a demokratikus és a nemzeti legitimitás.
    
    A francia forradalom nem tudott legitimitást teremteni, hanem
polgárháborúba és totális terrorba torkollott. És általában erre a sorsra
jutottak az 1789-et követő két évszázad forradalmai is.
    
    Akárhogyan is, az 1947-ben Magyarországon bevezetett rendszernek nem volt
forradalmi legitimációja, és - magától értetődően - nem volt demokratikus
vagy nemzeti legitimitása sem. Ez a rendszer csak azok számára volt legitim
- írja Szabó -, akik haladéktalanul azonosultak vele. Legitimációról nem
lehetett szó, hanem csupán rendszert igazoló sugallatokról. A
leglehetetlenebb feladatnak az elnyomás igazolása bizonyult. Idézem Szabót:
A rendszer mindenek előtt proletárdiktatúraként jelent meg, olyan
eszmékért, amely jobban elnyomja ellenségeit, mint a polgári rendszerek.
    
    A rendszernek elsősorban ezt a sajátosságát kellett volna elfogadtatnia a
tartózkodó tömegekkel. Ehhez azonban forradalmi eredet lett volna
szükséges. Konszolidált viszonyok, a szocializmusba való békés átmenet nem
indokolta a polgárháborúban szokásos módszereket. Idézet vége.
    
    Az új rend a munkásosztály uralmának hirdette magát. A valóságban ez a
munkásokból lett vezető uralmát jelentette a társadalom és a munkások
fölött. Szabó elemzi az uralkodói fegyver árulkodó nyelvhasználatát.
    
    Idézem: Az új vezetőket kiemelték, az értelmiségivé válás lehetősége a
munkásság fölemelkedésének útja volt. Nem a munkásosztály fölemelkedéséről
volt tehát szó, hanem az ellenkezőjéről, a munkásosztályból való
fölemelkedésről. Idézet vége.
    
    Rendszerigazoló érv volt az iparosítás is. A magyar társadalom
modernizációt akart, de nem fejlett ipart, hanem fejlett mezőgazdaságot. A
nehézipar fejlesztése idegen gondolat volt. Az iparosítás szovjet
mintájának követése sem volt népszerű. A traktor és a gyár nem válhatott a
modernség és a civilizáció szimbólumává. Traktor és gyár azelőtt is volt
Magyarországon. A fejlettséget az emberek szemével a személyautó, a
televízió, a nejlonharisnya jelentette. Ehelyett statisztikát,
munkaversenyt, beszolgáltatást, békekölcsön-jegyzést kaptak. A rendszer
önreklámozásában pedig végképpen megnyilvánul a legitimáció hiánya.
    
    Elhangzott a Párizsi magyar figyelő műsora. Kemény István heti rovatát
hallották. +++


1989. január 1., vasárnap


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Jóestét kivánok RÓZSAFA jelige vagyok.A rádió valamennyi kedves dolgozójának és munkatársának nagyon boldog újévet kivánok, jó erőt és egészséget.Szeretném egy kérdéssel kezdeni a beszélgetésemet, és pedig,hogy tessenek szívesek választ adni arra,hogy a székely himnusz kinek a szerzeménye, és mikor keletkezett a verse, illetve a szövege. És a Himnusz körülményeiről is nagyon szeretnék valamit hallani a Hallgatók Fóruma című műsorban."
III/III jelentés BOROS IMRE/FKgp-ról egy oldal

890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD