|
|
|
|
Szerkesztők kívánságai
|
München, 1989. január 1. (SZER, Zene-szó) - Most pedig szerkesztő kollégáink újévi kívánságai következnek, a mikrofonnál Kézdi Pál: - Magyarország számtalan baja ellenére mégis cselekvést igénylő, izgalmas időkben élünk. A megfigyelőt is büszkeséggel tölti el, hogy a mai ifjak nemzedéke milyen hozzáértéssel és bátorsággal veszi ki részét az események formálásában. 1989 döntő jelentőségű fordulatot hozhat az egyre gyorsabban kibontakozó, túlzás nélkül forradalminak nevezhető változásokban. A ma ifjúsága a reformkor nagy nemzedékéhez hasonló, vagy még annál is nagyobb feladat megoldása előtt áll. Neki kell megmutatnia a világtörténelemben először, hogy sikerülhet egy kommunista diktatúrát visszavezetni Európába, az európai demokráciák sorába. Hogy 4 évtized válsága után helyreállíthatók Magyarországon mindazok az örök emberi értékek, amelyeket a kommunista diktatúra megtagadott. Csak azt sajnálom, hogy nem tartozom ehhez a végső nemzedékhez, amely ismét kézbe vette saját és nemzete sorsának alakítását. - Makvári György következik: - Azt kívánom a magyar fiataloknak 1989-re, hogy találják meg azokat a szervezeteket, egyleteket, csoportokat vagy gyülekezeteket, amelyekben valóban jól érzik magukat, és amelyekben tényleges eszmecserét folytathatnak hozzájuk hasonló fiatalokkal. Legyen ez a cserkészet, a Fidesz, vagy bármilyen más - nem kötelező jellegű - szervezet. És azt is kívánom, hogy ezek a szervezetek ne a fennmaradásért vagy az engedélyezésért vívott küzdelembe fektessék összes energiájukat, hanem a fiatalok helyes vezetésére is jusson erejükből, képességükből, mert az ország jövőjének az ifjúság a letéteményese. - SzamosiKároly: - A magyar fiataloknak boldog újévet kívánok. Ha lehet, tolják ki még egy esztendővel a felnőtté válás idejét, hallgassák meg az intő szót, de elsősorban önmagukat vegyék komolyan. Ne bízzanak a fényes jövőben, inkább vállalják a jelent. Nagy előny, hogy nem kell a múltjukkal mentegetőzniük. Óvják a szerelmet, élvezzék a munkát, és ne tapossanak egymás homokvárába, szőjék saját ábrándjaikat, tiszteljék saját példaképüket, és kövessék el saját hibáikat; ha megússzák, tudni fogják, hogy szükség van rájuk. És legyenek résen, ha tanácsokkal látják el őket. Ez ebben a pillanatban is érvény. Még egyszer boldog újévet kívánok. - Most pedig hallgassátok meg Rajki László üzenetét: - Az első független, 200 ezer példányban megjelenő magyarországi ifjúsági hetilap 1988. december 31-i számában összefoglalta 1988 hazai eseményeit. Ezekből idézek: Nyugdíjazták a 10 ezer alá csökkent taglétszámú KISZ végelgyengülésben szenvedő vezetőit. Az országgyűlési képviselők 99,8 százalékát visszahívták választóik. A párt-, állami, KISZ-, szakszervezeti és egyéb korrupt funkcionáriusoktól elkobzott 75 981 tanácsi lakást kivétel nélkül az igényjogosult fiatalok között osztották szét. A feleslegessé vált MSZMP-, KISZ- és egyéb székházakat, illetve a feloszlatott Munkásőrség létesítményeit szétosztották a független politikai, érdekvédelmi és ifjúsági szervezetek között. - Rajki László után Váradi Attiláé a szó: - Amikor Antal János kollégám néhány nappal ezelőtt előadta megtisztelő kérését, hogy tudniillik én is köszöntsem a Zene-szó hallgatóit újév alkalmából, elgondoltam, hogy többnyire fiatal hallgatóinknak annyira más és más a helyzete, a lelkiállapota, az életkörülményei, hogy újévi üdvözletemben nem tudnám személyre szabottan beleilleszteni jókívánságaimat. Meg aztán az úgy szokott lenni, hogy az ünnepek, a nagy újévi újrakezdések után az következik ránk, amit előtte magunk mögött hagytunk: az iskola, a hivatal, a gyár, a hétköznapok sok-sok gondja, a "mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk?" problémája. Ha ezektől meg is szabadulunk néhány napra vagy hétre, nemsokára kezdődik újra minden. Időnként valamennyien elgondolkodunk azon, hogy akkor mi értelme van ennek az egésznek. Persze lehet, hogy sikerül valamit elérnünk, lakáshoz jutnunk, jobb álláshoz, fizetéshez, örömünket leljük a munkánkban, a családunkban. Én úgy gondolom, hogy ha a világ és ezen belül Magyarország jelenlegi állapotára tekintünk, nem elégedhetünk meg ennyivel. Kell, hogy jusson időnk, erőnk embertársainkra, a mások iránti jó cselekedetek gyakorlására is. Ezért 1989-re Assisi Ferenc szavaival valamennyiünknek azt kívánom, hogy szeretni tudjunk ott, ahol gyűlölet van, megbocsátani annak, aki megbántott, összekötni ott, ahol széthúzás van, reménységet terjeszteni ott, ahol kétségbeesés van, világosságot gyújtani ott, ahol sötétség terjeng, örömet vinni oda, ahol bánat lakozik. +++
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|