Rendszerváltás és az MTI

	Élő posta
München, 1989. január 1.(SZER, Élő egyház) - Miklós atya válaszol az utóbbi időben érkezett levelekre és üzenetekre. - Kedves hallgatóim! A kórházi tartózkodásom következtében beállott 6 hetes kiesés mindent egy kicsit összekuszált. Elmaradt a novemberi Élő posta-rovat, és - mivel karácsony ünnepe egyszersmind december utolsó vasárnapjára esett -, gyakorlatilag a decemberi is. Minthogy azonban időközben tömegesen érkeztek levelek és üzenetek, nem szeretném megválaszolásukat január végére halasztani. Ezért határoztam úgy, hogy az újesztendő első adását használom fel erre, már csak azért is, hogy így személyes hangon kívánhassak mindén kedves hallgatónak istenáldotta, békés újesztendőt. Ezzel együtt megköszönöm a temérdek ismerős és ismeretlen hallgatónak, akik a műtét sikeréért imádkoztak, akik népnapomra gratuláltak, akik karácsonyi és újévi jókívánságaikat fejezték ki szóban és írásban, szeretetüknek és ragaszkodásuknak ezt a spontán megnyilatkozását. Mondanom sem kell, mennyire jólesett. Ilyenkor tudja meg az ember, mennyien követik rádiónk vallásos jellegű adásait, és vesznek részt személyes érdeklődéssel is a szerkesztőjét érintő eseményekben. Mindannyiuknak szeretnénk külön-külön megszorítani a kezét. Most mindenekelőtt azokra a levelekre válaszolnék, amelyekben feladóik valamilyen kérést fogalmaztak meg. Mindenekelőtt - vecsési hallgatónk számára - megismétlem az októberi Élő postában küldött üzenetemet. Értekezése megérkezett, át is néztem, érdekesnek és egyéninek találtam, arra azonban sajnos nincs lehetőség, hogy ilyen természetű munkát nyugati magyar kiadóknál el lehessen helyezni. Sajnálatos tény, hogy ugyan kevés kivétellel, valamennyi fennmaradásáért küszködik. A könyvek eladásából a nyomtatás és kiadás költségeinek elenyésző töredéke térül csak meg. A küldött tanulmányt hamarosan visszaszármaztatom. Mindenesetre köszönöm hallgatónk bizalmát, és azt, hogy az emberiség, az egyház, és a világ problémáira személyes elkötelezettséggel keresi a választ. Jó lenne, ha többen vennék maguknak - hozzá hasonlóan - a fáradtságot, és el- elgondolkodnának az élet alapvető kérdésein. Nem tudtam teljesíteni zürichi hallgatóm kérését sem, hogy október 23- ikán mondjak el egy imát a hazáért a Magyarok Nagyasszonyához. Először is, mert levele későn érkezett, másodszor, mert amúgy sem fért volna be a műsorba. A fontos azonban az, hogy akkor is, ha nem tesszük meg nyilvánosan - ne feledkezzünk el hazánkról. És ugyanerre kérjük nagy pátrónánkat is. Szívből kívánok jó egészséget az újesztendőben. Ugyancsak imádságra buzdít egy érdi hallgató. Azt javasolja, legyen a Forgószínpad műsorában napi 1-2 perces imádság. A rádiónak ez a nagyon is népszerű műsorszáma talán nem éppen a legalkalmasabb erre. De ettől eltekintve a rádió lelkészének feladata inkább az, hogy hallgatóit rávezesse az egyéni imára. Ezt a célt szolgálják például a reggeli gondolatok. Az a véleményem, hogy aki figyelemmel hallgatja ezt a rovatot, találhat bennük egy-egy harapásra való lelki elemózsiát. Szívesen tolmácsolom azonban javaslatát: imádkozzunk együtt azért, hogy a nyugdíjasok, az anyák anyagi helyzete javuljon. Ami a Tetanusz-oltásra vonatkozó kérdését illeti, nem vagyok ugyan orvos, de annyit tudok, hogy akkor szokták adni, amikor valaki egy sebesüléskor a földdel, vagy olyan anyaggal került érintkezésbe, amelyben Tetanusz-bacilusok lehetnek. Ezek - ha az embert nem oltják be idejében - merevgörcsöt okozhatnak, és ez valóban halálos lehet. A Tetanusz-oltás épp ezt akadályozza meg. Hosszú és megható levél érkezett a jugoszláviai Svetozár Mileticből, magyarul: Nemesmiliticsből, a majdnem vak Kovács Sándortól - nevét saját kérésére közlöm. Már régebben ismertettem azt az ajánlatát, hogy teljesen ingyenesen hajlandó megtanítani vak honfitársait a magyar Braille-írásra, azaz a vakok által tapintással olvasható pontírásra. Most arról értesít, hogy Szlovákiából kapott ilyen értelmű kérést. Az illető hölgy számára a magyar Braille-íráson kívül átírta a szentmise magyar szövegét, magyar egyházi énekeket és imákat a Szent vagy Urami énekeskönyvből, és részleteket a Ben Hur meg a Szent Péter esernyője című regényből. Most arra kér: közöljem még egyszer címét, mert szívesen levezne társtalan vak embertársakkal, átírná számukra pontírással, amit csak óhajtanak, például részleteket a Bibliából, sőt még Braille-kottaírásra és olvasásra is megtaníthatná őket, úgyhogy az illetők képesek lehetnének annak alapján minden kis szájharmonikán lejátszani az énekeket. Ugyanez vonatkozik a horvát vagy bunyevác anyanyelvű vakokra is. Kovács Sándor címe: 25211. Svetozar Miletic, Csombori utca 14. Jugoszlávia. Ezzel mára búcsúzom is hallgatóimtól. A többi levélre - ha nem jön közbe semmi - jövő vasárnap válaszolok. Addig is kérem hallgatóim szíves türelmét. +++ 1989. január 1., vasárnap
Vissza »