|
|
 |
|
 |
Pakisztán - India: újévi ajándék 2.
|
Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Radzsiv Gandhi az átfogó
iszlámábádi tárgyalások után kijelentette: elég volt a múltban való
vájkálásból, itt az ideje, hogy felszámoljuk a lélektani
barikádokat. A két kormányfő pontosan ennek vágott neki. Az
istenségek bizonyosan nem fogják a fellegekből alászállva
harsonaszóval köszönteni a csúcstalálkozó erdeményeként aláírt három
egyezményt. Ám önmagában az a tény, hogy a két ország tizenhat év
elteltével kötött - Benazir Bhutto szavaival - jelentős és fontos
megállapodásokat, igenis jelez valamit: a kétoldalú viszony
szempontjából olyannyira szükséges bizalomépítés kezdetét, azt a
ritka pillanatot, hogy az új kapcsolatok alapjainak lerakásához
megvan a jószándék és a szellem.
Sok még a tennivaló. Megoldásra várnak a feszültségeket
leginkább növelő ügyek: a megosztott Kasmir kérdésének rendezése, a
pakisztáni atomprogram katonai jellegével kapcsolatos indiai gyanú,
a Sziacsin-gleccser környéki katonai konfliktus, a pandzsábi szikh
terroristáknak nyújtott pakisztáni támogatás, a nevetségesen
alacsony szintű gazadasági-kereskedelmi kapcsolatok. Igaza van
azonban Benazir Bhuttónak: a kibontakozás csak lépésről lépésre
valósulhat meg, először a kevésbé kényes dolgokat kell ,,tisztába
tenni,,. Az új szellemről tanúskodik Radzsiv Gandhinak hazatérésekor
tett kijelentése. Újságírók megkérdezték tőle: adott-e biztosítékot
Benazir Bhutto, hogy az iszlámábádi kormány nem támogatja a szikh
terroristákat? A válasz velős volt: ,,Igen, adott. És úgy vélem,
komolyan azt gondolja, amit mondott,,.
Elemzések szerint Indiának óvatosan és megfontoltan kell lépnie
a Pakisztán felé történő nyitásban: Benazir Bhuttónak odahaza még
meg kell erősítenie befolyását a hatalmat kézben tartó
katonai-polgári érdekcsoportokkal szemben, amelyeknek egyik
tartópillére éppen az India-ellenesség volt. Nem szabad megengedni
tehát, hogy az esetleg túlságosan is gyors kompromisszumokat
ürügyként kihasználva, Benazir Bhutto ellenségei rásüssék az
,,indiai ügynök,, bélyegét, megrendítve az iránta való bizalmat. Ha
szükséges, India kezdeményezéseiben menjen tovább a képzeletbeli
félútnál - de ne keltse azt a látszatot, hogy a ,,nagy testvér rá
akarja kényszeríteni akaratát a kis szomszédra,, - mondják.
Bizonyosan nem kerülte el a pakisztániak figyelmét az a biztosíték,
amit Radzsiv Gandhi az iszlámábádi dél-ázsiai csúcsértekezleten
fogalmazott meg: Indiától távol áll, hogy nagyságával, súlyával a
többiek kárára érvényesítse akaratát, s India tiszteletben tartja
Pakisztán egységét, függetlenségét. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap 11:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|