|
|
 |
|
 |
A nyomozás után: együtt a Bush-kormány (2. rész)
|
A külügyminiszter - James Baker - Bush régi, közeli barátja;
ezért is őt tartják a kabinet legbefolyásosabb tagjának. Reagan
idejében Baker a fehér házi politikai apparátus főnöke és
pénzügyminiszter volt. Nicolas Brady, a jelenlegi pénzügyminiszter a
helyén marad, akárcsak Richard Thornburgh igazságügyi- és Lauro
Cavazos oktatásügyi miniszter, valamint William Webster, a CIA
igazgatója. Az ,,újak,, közül John Tower a washingtoni politika
egyik közismert alakja, hosszú évekig volt a szenátus katonai
bizottságának vezetője.
Bushnak, ellentétben a rendkívül népszerű Ronald Reagannal,
létfontosságú a jó munkakapcsolat a törvényhozással és saját
pártjának embereivel. Alighanem ennek tudható be több miniszteri
jelölés, elsősorban Elisabeth Dole-é, a munkaügyi tárca élére. Dole
történetesen annak a befolyásos republikánus szenátornak a felesége,
aki Bush egyik legkeményebb vetélytársa volt az elnökjelöltségért
vívott harcban. Szintén a törvényhozásnak szóló gesztus Jack Kemp
jobboldali konzervatív volt képviselő kinevezése lakásügyi
miniszterré vagy egy másik volt képviselő - Manuel Lujan - jelölése
belügyminiszternek. Lujan egyébként - Cavazos-szal együtt - latin
származású politikus, ami azért fontos, mert a latin-amerikai
eredetű választók tábora mindegyre növekszik. Hasonló meggondolások
játszottak szerepet abban, hogy egy feketét jelöltek egészségügyi
miniszternek, dr. Luis Sullivant.
A konzervatívok jobbszárnyán elhelyezkedő politikusok közül Kemp
mellett csak még egy került a 17 tagú vezető csoportba: John Sununu,
New Hampshire állam volt kormányzója, aki a Fehér Ház politikai
apparátusának a vezetője lesz. A Bush-kormányból így jószerével
hiányoznak azok a szélsőségesen konzervatív ideológusok, akik az
első Reagan-kormányban megadták a hangot. Ez viszont még nem jelenti
azt, hogy Bush és munkatársai máris gyors ütemben törnének előre a
nemzetközi enyhülési politikában. Jelszavuk az óvatosság, a helyzet
tanulmányozása, átfogó külpolitika kialakítása, majd a megfontolt
haladás. Ami a fegyverzetkorlátozásban nem ígér további gyors
sikereket, ám a régi-új washingtoni gárda szakmailag jól felkészült,
tapasztalt, s az előjelek szerint reálisan, gyakorlatiasan közelíti
meg a világ dolgait. S ez hosszabb távon mégiscsak jó reményt jelent
a korábbinál gyorsabb enyhülésre. +++
Heltai András (Washington), MTI-Panoráma
1989. január 1., vasárnap 10:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|