|
|
|
|
Brazília az elnökválasztás évében (2.rész)
|
A társadalmi feszültség nemcsak a választási eredményekkel mérhető, hanem egyfajta erőszakosság kialakulásával is. Elharapóztak a vagyon elleni bűntettek, a rablások és a rablógyilkosságok; csökkent a közbiztonság. A feszültségből egyesek balra, mások jobbra keresnek kiutat. Vannak, akik ,,katonai megoldáson,, törik a fejüket. Szenátorok és képviselők egy csoportja Leonidas Pires Goncalves tabornokot, a hadseregügyi minisztert szeretné elnöknek jelölni, s a tábornok nem mondott nemet. Mások Jarbas Passarinho nyugalmazott tábornok személyében látnák a konzervatív érdekek érvényesítésének biztosítékát. Az egyszerű emberek között is akadnak olyanok, akik nosztalgiával gondolnak vissza a katonai rezsim éveire, mondván, hogy akkoriban nagyobb volt a rend és a létbiztonság. Az önkényuralmi és messianisztikus hajlamokból fakadó veszélyekre Luciano Mendes de Almeida, a brazil katolikus egyház püspöki konferenciájának elnöke is felhívta a figyelmet. Áldozatvállalást szorgalmazott a közjó érdekében, és javasolta, hogy a szembenálló felek üljenek tárgyalóasztalhoz. A szociális kérdésekről még nem jött létre megállapodás, s kétséges, hogy a választás előtt létre jönne. A helyzet inkább a feszültség tartósodását vetíti előre. Ebben a légkörben Sarney nemrég ,,szocialista forradalom,, veszélyéről beszélt. Még közvetlen munkatársai is bírálták elhamarkodott, megfontolatlannak ítélt nyilatkozatáért. Azzal viszont mindenki tisztában van, hogy ha ,,zűrzavar,, törne ki, akkor a hadsereg nem maradna tétlen. A fegyveres erők miniszterei már megfenyegették az aktivzálódó baloldalt. Bejelentették, hogy mindennemű forradalmi kísérletet készek meghiúsítani. +++ Simó Endre (Rio de Janeiro), MTI-Panoráma
1989. január 1., vasárnap 10:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|