|
|
 |
|
 |
Brazília az elnökválasztás évében (1.rész)
|
Rio de Janeiro, 1989. január 1. (MTI-Panoráma) - Dél-Amerika óriása, Brazília január elsejével az elnökválasztás évébe lépett. A demokratikus átmenet ötödik évében új államfő kerül a népszerűségének mélypontjára zuhant José Sarney elnök helyébe.
Az 1988. novemberében tartott helyhatósági választás -
szociáldemokrata-munkáspárti értelemben - balratolódást
eredményezett, de még nyitott a kérdés, vajon országos méretekben is
hasonlóképpen változnak-e meg az erőviszonyok. Annyi bizonyos, hogy
Sarney elnök kormányzó pártjának népszerűsége minden eddiginél
kisebb; a fennálló hatalom most óriási erőfeszítéseket tesz, hogy
feltartóztassa ezt a folyamatot, és olyan személyiségeket állítson
előtérbe, akik nem kompromittálták magukat túlságosan a hivatalos
politikával.
A bérből élők békés forradalma - ahogyan errefelé a novemberi
választást nevezik - Luis Inacio da Silva (,,Lula,,) baloldali
radikális Munkáspártjának (PT) és a Szocialista Internacionáléhoz
kötődő Leonel Brizola szociáldemokratáinak előretörését hozta; ők
szerezték meg a polgármesteri széket Brazília legnagyobb városaiban,
Sao Paulóban és Rio de Janeiróban is. A centrumtól történt tömeges
elfordulás oka, mondják a brazilok, az évi majdnem ezer százalékos
infláció, a vásárlóerő csökkenése, a létbizonytalanság.
Az ország gazdasága az idén nem növekedett, pang a beruházás, a
tőke spekulál. Jellemző, hogy míg az ország 140 milliárd dollárral
adós, 80 millárd dollár tőke vándorolt külföldi bankokba. A küszöbön
álló választási hadjárat egyik tétje éppen az, hogy az elnökjelöltek
közül ki tudja hazaédesgetni a kintlévőséget. Valójában persze a tét
ennél sokkal nagyobb. A nagytőke lényegében korlátlan haszonszerzési
lehetősége és egy igazságosabb elosztási rendszer közti választás. A
jövedelmek egyenlőtlensége tekintetében Brazília mindjárt Dél-Afrika
után kövezkezik. A Sao Paulo-i egyetemen a világbank adatai alapján
kiszámították, hogy a megtermelt új értek 50,6 százaléka felett a
lakosság tíz százaléka rendelkezik. Míg a legnagyobb brazil
kereskedelmi cégek 88-ban négy-ötszörösére növelték dollárban
számított üzleti forgalmukat, s ennek megfelelően hasznukat, addig a
bérminimum 60 dollár körül mozog. Ami az árak alakulását illeti, a
jelek szerint a Sarney-kormány e téren egyre kevésbé képes akaratát
érvényesíteni. A termelők gyakran ,,elibe vágnak,, az inflációnak,
azaz mégjobban rálapátolnak.(folyt.)
1989. január 1., vasárnap 10:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|