Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › február 04.
1989  1990
1989. december
HKSzeCsPSzoV
27282930123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
1234567
1990. január
HKSzeCsPSzoV
25262728293031
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. február
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627281234
567891011
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Kecskeméti független képviselőjelölt közleménye

"Pártonkívüli, független képviselőjelöltként kíván indulni a kecskeméti 2. számú országgyűlési választókerületben Velkei Árpád újságíró. Az őt támogató ajánlási szelvényt a lakására kéri eljuttatni postán vagy személyesen, címe: 6000 Kecskemét, Tinódi u.6., IV. em. 26. szám, vagy a segítői nevére és címére: Derdákné Harmatos Ibolya, 6000 Kecskemét, Daróczi köz 7. fszt. 1.; Tamás Katalin, 6000 Kecskemét, Batthyány u. 25., III. em. 13.; dr. Altorjai Balázs, 6000 Kecskemét, Pelikán u.22. (Alsószéktó); Gazdik István, 6000 Kecskemét, Kisfái 181.; Szabó István, 6000 Kecskemét, Móra Ferenc u. 5.; Mihályi Józsefné, 6000 Kecskemét, Tűzoltó u. 16., (Rendőrfalu)."
SZER, Világhíradó:

Mit csinálnak a volt Securitate-ügynökök?

"Egy brassói fiatalember ugyanabban az épületben dolgozik, mint az a szekus, aki decemberig minden hónapban kihallgatta, mert hangszalag bizonyította, hogy a fiatalember egy brit turistával beszélgetve katonai szolgálatának élményeire is kitért, tehát egyértelműen az imperialistáknak kémkedett. Egykori szekus vallatója most a román katonai hírszerzés szolgálatában áll. Andrei Plesura, az új művelődési miniszterre pedig ugyanaz a szekus vigyáz, aki a Ceausescu-rendszerben megfigyelés alatt tartotta. "

Országgyűlés - második munkanap (1. rész)


1990. január 24., szerda - A lelkiismereti és
vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű
törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját szerdán az
Országgyűlés januári ülésszaka. Az előző napi vitában elhangzottakra
Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszolt. Elöljáróban utalt
arra, hogy a módosító javaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság kedden este megtárgyalta, jelentését elkészítette.

    Kulcsár Kálmán elsőként azokra a felvetésekre reagált, amelyek
megkérdőjelezték annak szükségességét, hogy az alkotmányban
deklarált alapvető emberi jogokat kell-e még külön, részletes
jogszabályokban is rögzíteni. A miniszter ezzel összefüggésben
elmondta, hogy egyes országok törvénykezési gyakorlata egyenesen
tiltja ezeknek a jogoknak bármiféle, alkotmányon kívüli
szabályozását, de mint hangsúlyozta, hazánk jogrendszere
történelmünk során ezektől az államokétól eltérően alakult. A külön
törvényi szabályozást szükségessé teszi az is, hogy hazánk egy olyan
időszakot tudhat maga mögött, amelyben az alkotmányban deklarált
jogok távolról sem voltak maguktól érthetően végrehajthatók, s
amikor gyakorlatilag külön előírások jelentek meg szabályozásukra,
pontosabban akadályozásukra.

    A továbbiakban arról szólt, hogy a tárgyalt törvényjavaslat
garanciális jellegű, s egy új szemléletet tükröz. Világossá teszi,
hogy változás történt az emberi jogok és az állam viszonyában, s a
törvény a korábbiakkal ellentétben valójában az államhatalom
korlátait jelöli ki, s az állam számára olyan feladatokat határoz
meg, amelyek nem adódnak közvetlenül az alkotmány megfelelő
szakaszának értelmezéséből.

    A miniszter külön is hangsúlyozta: az emberi jogokkal összefüggő
jogszabályok, köztük a most tárgyalt törvényjavaslat is, távolról
sem valamiféle megengedő, paternalista szemléletben fogantak. A
vitában ugyanis többen úgy vélekedtek, hogy a jogszabályszerkesztők
nem tudnak elszakadni a régi mintáktól, a paternalista szemlélettől.
A miniszter szerint ennek nem mond ellent az, hogy a törvényben
olyan magától értetődő dolgokat is megfogalmaztak, amelyekre más
politikai és jogi kultúrával rendelkező országban semmi szükség nem
lenne. Mint megjegyezte: ezeknek az evidenciáknak ismétlése éppen az
elmúlt időszakkal szembeni garanciák hangsúlyát jelenti. Egyébként
ezek túlnyomó többségét az egyházak igényelték. Az evidenciák
szimbolikus jelentőségűek is, jelzik azt a fordulatot, amit az állam
az egyházak összefüggésében tett, s jelzik az egyházak
rehabilitálását is. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 11:15


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (2. rész)


Mindebből következően a törvényre szükség van, s nem átmeneti
jelleggel. Ez a törvény nagyon is történelmi jelentőségű a magyar
fejlődést tekintve, s hatása is az lesz - mondta Kulcsár Kálmán.

    A miniszter kitért azokra a felszólalásokra is, amelyek a
módosító javaslatok sokasága miatt megkérdőjelezték az előzetes
egyeztető tárgyalások alapossságát. Ezzel kapcsolatban megjegyezte:
a törvény vitája egy-másfél évvel ezelőtt megkezdődött, s annak
során mind az egyházakkal, mind pedig a politikai pártokkal
egyeztették elgondolásaikat. Az egyeztetés természetéből adódik,
hogy a felek nem minden esetben fogadják el egymás javaslatait, s
ezért kompromisszumra törekednek. Ilyen kompromisszumok találhatók e
törvény szövegében is. Az is természetes, hogy az érintettek azokat
a kérdéseket, amelyekben kívánságaikat az egyeztetés során nem
sikerült elfogadtatniuk, a parlament előtt ismételten kifejtik, s
azokban az Országgyűlésre bízzák a döntést.

    A miniszter ezt követően azokra a módosító indítványokra
reagált, amelyeket sem a jogi bizottság, sem pedig a kormány nem tud
elfogadni. Így nem jött létre megegyezés Roszik Gábornak arról a
javaslatáról, hogy a gyermek vallásos nevelése ügyében a szülő és a
gyám mellett a tényleges gondviselőnek is joga legyen dönteni, mert
a magyar jogrendszer nem ismeri a tényleges gondviselő fogalmát.
Ugyancsak nem értettek egyet több képviselőnek azzal az
indítványával, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot
teljesítők vallásukat ne csak egyénileg, hanem együttesen is
szabadon gyakorolhassák. A miniszter itt hivatkozott a katonai
intézmények sajátos belső rendjére, amely olyan kényszerítő
magatartásszabályokat is tartalmaz, amelyek bizonyos értelemben
valóban akadályozhatják az alkotmányban is rögzített jogokat. Ez
azonban nem minősíthető alkotmányellenesnek, mert a katonai
szolgálat teljesítése is alkotmányból következő kötelezettség, s
természetszerűleg magával hoz a polgári életben nem jelentkező
korlátozásokat.

    A bizottság a kormánnyal együtt nem javasolja elfogadni Tamás
Gáspár Miklósnak azt a szövegszerű módosítását, hogy a
vallásszabadság gyakorlásának törvényességi feltételeinél elegendő
csak a Büntető Törvénykönyv megfelelő szakaszára utalni az alkotmány
helyett. Mint Kulcsár Kálmán megjegyezte: a képviselőnek elviekben
igaza van, de a törvény sajátos arculata, stílusa miatt furcsán
hatna a vallás- és lelkiismereti szabadsággal összefüggésben a
bűncselekmény fogalmát emlegetni. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 11:39


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (3. rész)


A miniszter nem javasolta a témával összefüggésben külön is
meghatározni az állam és intézményei ideológiai semlegességét, mert
az alkotmány és a törvény következetes végrehajtásával ez a kitétel
üressé válik. Nem értett egyet azzal a javaslattal sem, hogy
helyezzék hatályon kívül a Vallásügyi Tanácsról szóló
jogszabályt, mert azzal megszüntetnék a Minisztertanács egyik
tanácsadó szervét. Kétségtelen, az Országos Vallásügyi Tanácsot
az emberek általában a korábbi szervezetek tevékenysége alapján
ítélik meg, s úgy vélik, hogy az az Állami Egyházügyi Hivatal
tevékenységének átmentését szolgálja. A miniszter szerint erről szó
sincs. A tanács semmiféle külső jogosultsággal nem rendelkezik,
viszont olyan demokratikus szervezet, amely megfelelőképpen
segítheti a kormány munkáját.

    Kulcsár Kálmán végezetül ismételten hangsúlyozta: ez a törvény
nemcsak állami, hanem társadalmi értelemben is elismeri az
egyházaknak azt a tevékenységét, amely végigkísérhető hazánk
történelmében, s amelynek révén a nép arculatát, kultúráját pozitív
módon formálták. Ezt az elismerést ezen a parlamenti ülésen is meg
kell fogalmazni. Hozzátette: kiküszöbölendő mindaz, ami ezzel
kapcsolatosan történt az utóbbi 40 évben egy rossz, téves vagy bűnös
politika következményeként; mind szellemi, mind pedig anyagi
értelemben szükség van a dolgok helyretételére. Ez igaz az egyház
különböző, éppen egyházi tevékenységük politikai értékelése miatt
elítélt személyiségeire is. Ezzel össszefüggésben kifejezte azt a
reményét, hogy az a törvény, amelyet a koncepciós perekkel
kapcsolatos ítéletek semmisségéről csaknem egy évvel ezelőtt mint
feladatot felvállalt a kormány, még ez elé a Parlament elé kerülhet,
s abban kiemelt helyen szerepelnek majd azok az egyházi személyek -
elsősorban Mindszenty József bíboros - akik ártatlanul szenvedtek
üldöztetést az elmúlt időszakban. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 12:40


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (4. rész)


A képviselők ezután egyenként szavaztak a beterjesztett módosító
indítványokról, amelyeket tételesen megvitatott előző napi ülésén a
jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. Szavazás előtt az elnök
bejelentette, hogy a javaslatok elfogadásához kétharmados többségre
van szükség, ugyanis alkotmányerejű törvényjavaslatról van szó. A
húsz módosító indítvány többségét az Országgyűlés elfogadta, közülük
mindössze ötöt utasított el, ezekkel egyébként a bizottság és a
kormány sem értett egyet. Mielőtt sor kerülhetett volna a
határozathozatalra, Tóth Károly (országos lista) református püspök
jelentkezett szólásra, aki nehezményezte, hogy módosító
indítványaival nem foglalkozott a jogi bizottság. Hangoztatta:
javaslatai közül egyet feltétlenül továbbra is fenntart, nevezetesen
azt, hogy egyházat ne a javaslatban foglalt tíz személy, hanem
legkevesebb százan alapíthassanak. Az elnök szünetet rendelt el,
hogy a jogi bizottság állást foglalhasson ebben a kérdésben.

    A szünetet követően Bölcsey György, a jogi bizottság elnöke
     --------------
ismertette a bizottság véleményét, előrebocsátva, hogy az előző napi
ülésen is megtárgyalták ezt a javaslatot, ám akkor az indítvány két
vitatott kitétele - így az, hogy az egyházat alapítók magyarok
legyenek és nagykorúak - miatt nem tudtak állást foglalni. Az
alapítók számának kérdésével akkor a bizottság külön nem
foglalkozott. Újból áttekintve az indítványt, s figyelembe véve Tóth
Károly püspök érvelését, a bizottság úgy foglalt állást, hogy
indokolt százban megjelölni azok számát, akik egyházat alapíthatnak.
A bizottság állásfoglalásával a miniszter is egyetértett, s az
Országgyűlés is elfogadta azt.

    Határozathozatal következett: az Országgyűlés a már elfogadott
módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a
törvényjavaslatot; egy ellenvélemény volt, 11-en tartózkodtak.

    Ezután az állam és az egyházak közötti megállapodás
felülvizsgálatáról szóló határozattervezetről szavaztak a
képviselők, s nagy többséggel elfogadták azt. Eszerint az
Országgyűlés megbízza a Minisztertanácsot, hogy mindazokat a
megállapodásokat, amelyeket az állam a lelkiismereti és
vallásszabadságról szóló törvény hatályba lépése előtt az
egyházakkal kötött, velük együttműködve 1990. december 31-ig
vizsgálja felül. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 12:42


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (5. rész)


Hálátlan feladat jutott osztályrészül Gál Zoltán belügyminisztériumi
     -----------
államtitkárnak, aki a következő napirendi pont előadójaként arra
vállalkozott, hogy tájékoztatja a Tisztelt Házat a Duna-gate néven
ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve
előterjeszti a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek
engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet.
(Gál Zoltán a törvénytervezetet ismertetve a Belügyminisztérium
második embereként lépett a Parlament elé, felváltva az előző nap
lemondott Horváth István belügyminisztert, aki az eredeti tervek
szerint maga tartotta volna meg az expozét.)

    Az általánosságok szintjén mozgó elemzésében - az államtitkár a
hivatalos vizsgálatok előtt nem kívánt a részletekbe bocsátkozni - a
Duna-gate ügy kapcsán mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy az
egész állambiztonság, ezen belül a belső biztonsági szolgálat
tevékenységét olyan titkos rendelkezések szabták meg, amelyek
összhangban voltak Magyarország akkori politikai, gazdasági
berendezkedésével, az uralkodó ideológiai felfogással. Ennek
megfelelően a belső biztonsági szolgálat feladata az volt, hogy
információkat gyűjtsön mindazon csoportokról, személyekről, akik,
amelyek tevékenységét, világnézetét az akkori politika
nemkívánatosnak minősítette. Ez a felfogás egy meglehetősen széles
körű, totális szűrő-kutató munkát követelt meg ettől a szervezettől.
A többpártrendszerre épülő társadalmi berendezkedésre áttérve a
helyzet alapvetően megváltozott; a szolgálat tevékenységének
módosítása a pártállam lebontásának első lépéseivel együtt
megkezdődött. Gál Zoltán értékelése szerint a szolgálat munkája a
,,direktívák szintjén,, a megváltozott körülményekhez igazodott,
de az új követelmények érvényesítése - jórészt a titkos eszközök és
módszerek természetéből adódóan - a felgyorsult folyamatokat csak
bizonyos fáziseltolódással követte. Az államtitkár ezzel magyarázta,
hogy miközben a szolgálat tevékenységének iránya alapvetően
megváltozott, az alacsonyabb szinteken olyan információgyűjtés is
fennmaradt, ami nem felelt meg az új direktíváknak. Ennek az
anomáliának oka volt az is, hogy a szolgálat munkáját meghatározó
jogszabályok, előírások nem változtak.

    Az állambiztonság funkcióit egy 1974-ben kelt törvényerejű
rendelet határozta meg. Ez keret jellegű jogszabály, amelynek
tartalmát alsóbb szintű normák határozták meg. Ilyenfajta normák
létrehozására a tvr. felhatalmazást adott a belügyminiszternek.
(folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 13:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (6. rész)


A problémát bonyolította, hogy a titkosszolgálati eszközök és
módszerek körére és alkalmazására vonatkozó szabályokat
államtitoknak minősített kormányhatározatok, illetve azokra épülő
miniszterelnök-helyettesi utasítás szabályozta. Jellemző, hogy az
említett kormányhatározat teljes tartalmát és szövegét még a
Minisztertanács tagjai közül sem ismerte mindenki.

    Az állambiztonsági szervek ilyen titkosított normák tucatjait
szem előtt tartva hajtották végre feladataikat. Különösen
tarthatatlanná tette a helyzetet az, hogy időközben megszületett az
új alkotmány, amelynek előírásaival ezek a normák ellentétbe
kerültek. Gál Zoltán ennek kapcsán kiemelte, hogy ezért a jogi
tisztázatlanságért a szolgálat munkatársai nem felelősek, annál
kevésbé, mivel még a titkos normák közül is jobbára csak azokat
ismerték, amelyek közvetlenül munkájukra vonatkoztak. Így aztán
joggal vélhették, hogy feladataikat a törvényes követelményeknek
megfelelően teljesítik.

    A törvényes alapok tisztázásában nagy lépés volt, hogy a
Minisztertanács vasárnapi ülésén az említett kormányzati normákat
hatályon kívül helyezte, s ugyanígy járt el a belügyminiszter az
ezekre épülő belső szabályokkal. Jelenleg az állambiztonsági
szervezetnek nem állnak rendelkezésére olyan normák, amelyek alapján
tevékenységét végezhetné. Ebből a szempontból különleges jelentősége
van a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely a különleges
titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti
szabályairól szól. Ez az alkotmányerejű törvény - átmeneti jellege
ellenére - megvetheti a törvényes alapokat a nemzet biztonságának,
az állam alkotmányos rendjének biztosítása érdekében oly fontos
titkosszolgálati módszerek alkalmazásához. Egyben megteremti a
szükséges garanciákat is. A törvény addig lesz hatályban, amíg az
átfogó nemzetbiztonsági jogszabályokat meg nem alkotják. Az erről
szóló törvénytervezet lényegében már elkészült, a kormány néhány
napon belül konzultációt folytat arról a pártokkal, majd beterjeszti
az Országgyűlés elé.

    A törvénytervezet főbb garanciális előírásait ismertetve az
államtitkár kiemelte, hogy a titkosszolgálati eszközök
engedélyezésének jogát a tervezet a szolgálattól független személyre
kívánja bízni. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezet körülhatárolja
azokat a feladatokat, amelyeknél egyáltalán titkosszolgálati
módszerek igénybe vehetők. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 13:24


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (7. rész)


Gál Zoltán utalt arra, hogy a tervezet bizottsági vitái alkalmával
némi nézeteltérés merült fel azzal kapcsolatban, alkalmazhatnak-e a
bűnüldöző szervek titkos módszereket. A Belügyminisztérium
álláspontja szerint a kialakult helyzetben a bűnügyi szervek sem
mondhatnak le arról, hogy a bűnözéssel szemben a megelőzés és a
felderítés érdekében különleges eszközöket és módszereket is
alkalmazzanak. Erre szorítja egyébként a magyar bűnüldöző szerveket
a különféle nemzetközi egyezményekben - például a kábítószerellenes
megállapodásokban - vállalt kötelezettsége is.

    A tervezet fontos eleme az is, hogy az állambiztonsági
szolgálatokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből, és a
Minisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli.

    Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat elnevezése
is: a javaslat értelmében az állambiztonsági szolgálat helyébe
nemzetbiztonsági szolgálat lépne. Ezzel is azt kívánják kifejezni,
hogy a jövőben a titkosszolgálati szervezetek nem az állami
berendezkedés védelmét szolgálnák, hanem az egész nemzet, az
alkotmányos rend biztonságát tekintik elsődleges feladatuknak -
mondotta egyebek között az államtitkár. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 13:27


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (8. rész)


Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a jogi, igazgatási
és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság is elfogadásra
ajánlja a törvényjavaslatot, ám a napirendhez nem állítanak előadót.
Mivel több képviselő nyújtott be módosító javaslatot, ezért
elrendelte a törvényjavaslat feletti általános és részletes vita
megtartását.

    Elsőként dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb
     -------------------
ügyésze kért szót. Részletesen beszámolt a lehallgatási botránnyal
kapcsolatos vizsgálat eddigi eredményeiről. Elmondotta, hogy 1990.
január 5-én a Fidesz és az SZDSZ feljelentést tett a
Belügyminisztérium III/3 csoportfőnökségének alkotmányellenes
tevékenysége miatt a fővárosi főügyésznél, aki azt még ugyanazon a
napon a Katonai Főügyészséghez továbbította. A feljelentéshez
mellékelt 219. számú napijelentés - amelyet a Belügyminisztérium
III/3/7 osztálya készített - fénymásolt, csonkított példány volt.
Ezért a hitelessége nem volt egyértelmű. A katonai főügyész azonnal
intézkedett a feljelentés kiegészítése érdekében, levélben kereste
meg a belügyminisztert. A Katonai Főügyészség főosztályvezetője még
ugyanezen a napon személyesen felkereste a BM III/3
csoportfőnökségének vezetőjét, és intézkedett annak érdekében, hogy
ne kerülhessen sor további iratmegsemmisítésre. Miután nyilvánvalóvá
vált, hogy a feljelentéshez csatolt napijelentés valóban a
Belügyminisztériumban készült, hivatali visszaélés bűntette miatt
ismeretlen tettes ellen a Katonai Főügyészség január 8-án nyomozást
rendelt el. Még azon a napon lefoglalták a BM III/3 csoportfőnökség
Néphadsereg utcai irodájában található nyilvántartásokat és más
adatokat. A Katonai Főügyészség munkáját azonban nagyban nehezíti
az, hogy az állambiztonsági szervek tevékenységéről korábban
semmilyen információval nem rendelkezett, sőt nem ismerte azokat a
jogszabályokat sem, amelyek alapján munkájukat végezték. A nyomozás
során derült ki, hogy a csoportfőnökségen 1989 decemberében
nagyarányú iratmegsemmisítés folyt. A vallomások szerint erre az
alkotmány és a Büntető Törvénykönyvnek a politikai jellegű
bűncselekményekre vonatkozó változtatása szolgált alapul.

    A rendelkezésre álló adatok szerint a csoportfőnökségnél
korábban is rendszeresen semmisítettek meg iratokat az érvényes
belső utasításoknak megfelelően. Amikor a Budapesti
Rendőr-főkapitányság III/3 osztályának hasonló tevékenységével
kapcsolatban január 11-én bejelentés érkezett, a Katonai Főügyészség
haladéktalanul elrendelte az erre vonatkozó iratok lefoglalását az
ország valamennyi rendőr-főkapitányságán . (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 13:29


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (9. rész)


Ugyancsak lefoglaltak olyan nyilvántartásokat és dokumentumokat,
amelyek alapján a csoportfőnökség és a belső biztonsággal
kapcsolatos belügyi tevékenység megítélhető.

    A továbbiakban Szíjártó Károly elmondotta, hogy a BM III/3
csoportfőnökségének napijelentéseit megkapták a csoportfőnökség
vezető munkatársai, s annak egy példányát megküldték a
belügyminiszter állambiztonsági helyettese titkárságának. A
titkárságon a többi csoportfőnökség által küldött jelentéseket is
felhasználva összesítő jelentést készítettek. Ezeket a
Belügyminisztérium egyes vezetőin kívül a vonatkozó terület
irányításával foglalkozó más állami vezetők is megkapták. A
jelentésekből kitűnik, hogy az állambiztonsági főcsoportfőnökség
nemcsak a Fidesz-szel, az SZDSZ-szel, illetve ezek egyes vezetőivel
kapcsolatos információkat gyűjtöttek, hanem az MSZP, az MSZMP, a
Kádár János Társaság és más politikai szervezetekkel kapcsolatban is
gyűjtöttek adatokat. A BM politikai főcsoportfőnökségén 1989.
október 23-a után levélellenőrzést már nem rendeltek el. A korábban
elrendelt ellenőrzéseket január 11-e után már nem folytatták.

    A nyomozás elrendelésének időpontjában két telefonlehallgatással
foglalkoztak, mégpedig szélsőséges, alkotmányellenes tevékenység
gyanúja miatt. A feljelentést tevő szervezeteket január 17-én
levélben arra kérték, hogy a BM III/3 csoportfőnökség
tevékenységével kapcsolatos náluk lévő dokumentumokat bocsássák az
ügyészség rendelkezésére. Ezek e kérésre mind ez idáig nem
reagáltak. Az állambiztonsági főcsoportfőnökségen uralkodó rendkívül
kusza belső szabályozás feltérképezése, a dokumentumok rendszerezése
és értékelése folyamatban van. Amint megállapították: a
főcsoportfőnökség munkáját több mint száz belső utasítás
szabályozta. Az ügyben már több tanút meghallgattak a vizsgálat
során, választott ügyvédje útján szerdára idézést kapott
tanúkihallgatásra Végvári József rendőrőrnagy is, aki a BM III/3
főcsoportfőnökségének dolgozójaként szigorúan titkos dokumentumokat
szolgáltatott ki, amelyek a Fidesz és az SZDSZ egyes tagjaihoz is
eljutottak. Megkezdődött a gyanúsítottak kihallgatása, és Szíjártó
Károly szerint szükség lesz szakértők igénybevételére is. Az eddigi
vizsgálatok alapján ma még nem lehet választ adni arra: terhel-e és
kiket büntetőjogi felelősség, az adott magatartás a Büntető
Törvénykönyv melyik pontjába ütközik. A politikai felelősség
tisztázása viszont nem a vizsgálat feladata. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 13:37


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (10. rész)


Az ügy napvilágra kerülése óta több szervezet folytatott egy-egy
meghatározott célra orientálva vizsgálatot. Ugyanakkor olyan átfogó
elemzésre, amely az összefüggéseket is feltárná, mind ez idáig nem
került sor. Erre elsősorban egy országgyűlési bizottság lenne képes.
Ugyanakkor szükség van az átmeneti kérdéseket szabályozó törvény
elfogadására is. Ennek rendelkezései ugyanis elősegítik a végleges
törvény megalkotását is.

    Az elmúlt évtizedekben az államvezetés elvei elzárták a
törvényhozást is attól, hogy a Belügyminisztérium keretében folyó
állambiztonsági munkát ellenőrizze. Ezért nem kapott az egyébként
széles hatáskörrel rendelkező ügyészség sem törvényi felhatalmazást
arra, hogy ezt a területet felügyelje. Szíjártó Károly elmondotta,
hogy a helyzet megváltoztatását már az elmúlt évben hivatalosan
kezdeményezte a belügyminiszternél: az általuk végzett operatív
munkával összefüggő kérdések törvényben történő szabályozására tegye
meg a szükséges intézkedéseket. Ugyanezt javasolta az
igazságügyminiszternek is. A miniszterek kedvezően fogadták a
javaslatot, mert a régi célokat és érdekeket szolgáló, belső
rendelkezések alapján folyó állambiztonsági munka nem illeszthető az
1989. október 23-tól érvényes alkotmányos elvekbe, azokkal nincs
összhangban, sőt sérti az alkotmány konkrét rendelkezéseit.

    Az ügyben a Katonai Főügyészség nyomozást folytat. Munkáját
azonban meglehetősen kedvezőtlen légkörben végzi, mivel a
közvéleményben hangot kaptak olyan vélemények is, amelyek kétségbe
vonták a szervezet, illetve vezetőjének elfogulatlanságát. Mindezek
ellenére a nyomozás azt igyekszik felderíteni, hogy a BM vezetői,
beosztottai követtek-e el bűncselekményt, illetve a törvénysértő
gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. A hivatali
visszaélésen túl vizsgálják az államtitok-sértés gyanúját is. Az
eljárás során nemcsak a gyanúsítottak terhére írható tényeket, hanem
a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan felderítik. Arra
törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejezzék, s azt követően a
nyilvánosságot tájékoztatni fogják a vizsgálat eredményéről.
(folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 13:38


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (11. rész)


Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke emlékeztette
--------------
a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási
botránnyal. Hivatalból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a
jogával, hogy megvizsgálja: a belső utasítások összhangban állnak-e
a nemzetközi szerződésekkel, a belső jog megfelel-e a Magyarország
által aláírt emberi jogi szerződéseknek. Szólt arról, hogy a
Belügyminisztériumtól 84 titkos jogszabályt kapott meg az
Alkotmánybíróság, közülük három minisztertanácsi határozat, a többi
miniszteri utasítás, illetve parancs volt. E dokumentumokat az
elmúlt héten átvizsgálták, mint utóbb kiderült, jószerivel
feleslegesen, mert Horváth István, az akkor még hivatalban lévő
belügyminiszter értesítést küldött: az összes vonatkozó jogszabályt
hatályon kívül helyezte.

    Az Alkotmánybíróság mégsem dolgozott feleslegesen, mert a
testület nemcsak azt tartja alapvető feladatának, hogy megállapítsa
egyes jogszabályok alkotmányellenességét - jelentette ki Sólyom
László. A határozat indoklásában az Alkotmánybíróság szándékában
állt annak kifejtése is, hogy mikor, milyen körülmények között
tartaná alkotmányosnak a titkosszolgálatok tevékenységét. A testület
nemcsak a belügyi utasításokat nézte át, a külföldi jogállamok
gyakorlatát is tanulmányozta, így meglehetősen pontos képet kapott
az állampolgári jogok védelme, illetve a titkosszolgálat közérdekű
működőképessége közötti kényes egyensúlyról. Ezek ismeretében, és az
ország stabilitásának érdekében is kívánatosnak tartaná, hogy az
ezen ülésszakra beterjesztett törvényjavaslat elfogadása után a
miniszterelnök - előzetes norma-kontroll érdekében - az
Alkotmánybírósághoz fordulna, s a testület megvizsgálhatná, hogy a
törvénytervezet megfelel-e a jogállamiság követelményeinek. Sólyom
László felkérte Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy az
összes vonatkozó, s a végrehajtás részét képező miniszteri utasítást
és parancsot - tájékoztatásul - küldje meg az Alkotmánybíróságnak,
mert e nélkül a törvény nem értelmezhető. Egyébiránt a minisztérium
amúgy is köteles a végrehajtási szabályokat a törvénnyel együtt
megalkotni. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:02


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (12. rész)


Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) kritikus hangvételű
-------------------

és heves ellenérzésekkel is fogadott hozzászólásában - mint mondotta
- a lehallgatási botrány körüli félreértéseket kívánta tisztázni. A
pártállam és a szabadelvű demokráciák szellemtörténeti
összehasonlítását követően konkrétan kitért azokra a beszédekre,
amelyek az üggyel összefüggésben már elhangzottak. Kijelentette:
mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter beszéde,
mert nem tartotta szükségesnek, hogy a sajnálkozásnak akárcsak
egyetlen szavát is intézze azokhoz, akiknek emberi, személyiségi
jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatársai folyamatosan
megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, hanem a
magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak
egyetlen mondat volt számára elfogadható, az, amely a lemondásáról
szólt.

    Ugyancsak nagy csalódást keltett benne Németh Miklós
miniszterelnök beszéde is, mert - emlékezete szerint - arról
beszélt: ma Magyarországon az a fő veszély, hogy a főbb politikai
mozgalmak, illetve a közvélemény egyes részei anarchiába kívánják
sodorni az országot, félelmet keltenek, és ,,ködgéppel ködöt fújnak,
és mérges gázokat szivattyúznak a légtérbe,,. Tamás Gáspár Miklós
véleménye szerint ez a helyzetkép elfogadhatatlan, annak ellenére,
hogy mint a politikában tevékenykedő ember, maga is gyakran
találkozik elfogadhatatlan, brutális és alacsony rendű
megnyilvánulásokkal. Az újonnan megválasztott képviselő annak a
meggyőződésének adott hangot, hogy a miniszterelnök a beszédében
maga keltett félelmet, amikor azt mondta: ma Magyarországon a pártok
nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel
versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni
kíméletlen támadásokkal. Ez tévedés - jelentette ki Tamás Gáspár
Miklós. Megerősítette a Szabad Demokraták Szövetségének
kongresszusán elmondott szavait, amelyek szerint a szabad demokraták
nem kívánják a jelenlegi kormány távozását, sőt a békés átmenet
érdekében feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ez a kormány a
helyén maradjon. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:04


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (13. rész)


Visszatérve a lehallgatási botrányra, a képviselő leszögezte,
hogy a szabad demokraták az ügy kirobbanása óta annak lokalizálására
törekedtek, de ez azért nem sikerült, mert Horváth István nem
mondott le idejében. Miután ez most megtörtént - mondotta -, itt az
ideje ennek a valóban a politikai egyensúlyt és a békés átmenetet
veszélyeztető helyzetnek véget vetni. Hozzáfűzte: ha az ellenzéki
pártok számára nincs parancsoló ok arra, hogy politikailag támadják
a kormányzatot, akkor ezt nem is fogják megtenni. Ma itt a lehetőség
arra, hogy a Parlament és a kormány lezárja ezt az ügyet, de a
botrány kitöréséért nem lehet áthárítani azokra az állampolgárokra a
felelősséget, akik felelősségtudatból, törvénytiszteletből egy
törvénysértést, alkotmánysértést tártak fel.

    Visszautasította, hogy a szabad demokraták ne ismernék el a
kommunista vagy ma már szocialistának nevezett reformpolitikusok
érdemeit. Leszögezte: az állampárton belüli reformerőknek jelentős
szerepük volt abban, hogy lesz demokrácia Magyarországon.

    Végezetül Tamás Gáspár Miklós röviden ismertette két
törvénymódosító javaslatát, amelyek közül az egyik azt szolgálja,
hogy ez a törvény valóban megnyugtassa a közvéleményt, míg a másik
az úgynevezett különleges eszközök alkalmazási körének szűkítését
szorgalmazza. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:20


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (14. rész)


Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő azzal
------------
kezdte az előző felszólalással vitázó mondanivalóját, hogy ő személy
szerint a miniszterelnök szavaival ért egyet. Úgy vélte:
belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához
értünk, s nem túlzás megállapítani, hogy kormányzati, sőt
belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek
látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és
módszereit elvetve a létező konfliktusokat ütközésig vigye. Ezért
nemcsak felelősség terheli őket, hanem kétségbevonható az eddig
hangosan hirdetett nézeteik őszintesége is. Szándékaik igazi célját
a Belügyminisztérium, az államminiszter és más szocialista párttag
miniszterek ellen indított politikai kampány tette nyilvánvalóvá. A
békés átmenet szabályait felrúgva - mivel számukra kevés amit eddig
elérhettek -, radikális hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra
rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétverése céljából
szervezett akciók mellett megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné
tétele is. Erre példaként azt hozta fel, hogy néhány hónappal
ezelőtt Gödöllőn az ellenzék vezetői is marasztalták a távozni
készülő tanácselnököt, s miután az maradt, most, a választási
kampány indulásakor kezdeményezték visszahívását. Mondanivalójának
további alátámasztásaként idézett Tamás Gáspár Miklós választási
röplapjából, miszerint ,,az 1985-ben csalással, erőszak
alkalmazásával megválasztott Parlament össze-vissza szavazgat, és
csak növeli a zűrzavart; éppen ideje, hogy körmére nézzenek ennek a
Parlamentnek,,,. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (15. rész)


Majd aggodalmát fejezte ki azért, hogy az Országgyűlés az Országos
Választási Bizottság tagjává nevezte ki Torgyán Józsefet, ,,az egyik
kisgazdapárt vezetőjét,,, akinek azt a kijelentést tulajdonította:
,,aki nem szakít 180 fokosan a bolsevik elvekkel, az fasiszta
elveket vall. Ez jelenleg érvényes a Magyar Szocialista
Munkáspártra, amely nem szakított korábbi bolsevik politikájával, de
a Magyar Szocialista Pártra is.,, Feltette a kérdést: ilyen
nézetekkel hogyan tudja majd Torgyán József biztosítani a
választások tisztaságát?

    Hámori Csaba a továbbiakban arról szólt: a demokratikus erők
érdekeltek abban, hogy az ország sorsának meghatározásában
elszigetelődjenek a szélsőséges nézetek. ,,Mi a múlt év nyarán a
demokratikus átalakulás érdekében ültünk le tárgyalni a háromoldalú
nemzeti asztalhoz. Mindent megtettünk azért, hogy a szeptember 18-án
aláírt megállapodás törvénnyé váljon. Sajnos akadtak
tárgyalópartnereink között olyanok, akik a nemzeti konszenzus
alapjául szolgáló megállapodást nyomban megtorpedózták, s azóta is
egyfolytában azon fáradoznak, hogy minél több zavart okozzanak a
megállapodás megtartásában, vagy éppen hátráltassák annak
végrehajtását,, - mondta. Majd így folytatta: az átalakuló
társadalom távlatokban is gondolkodó politikai erőinek az a
véleménye, hogy jelenleg mindennél fontosabb az ország
kormányozhatósága, a stabilitás, a kormányzati feladatok zavartalan
ellátása. Legyen a nemzeti és a társadalmi felelősség próbatétele,
hogy minden demokratikus politikai erő együttműködik a közösen
elhatározott és elfogadott békés átmenet feltételeinek
biztosításában, olyan légkör kialakításában, hogy az emberek valóban
szabadon, félelem nélkül dönthessenek a márciusi választásokon. Ez
az állásfoglalása a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportjának,
amely ezért felhívja az ország demokratikus erőit a szélsőséges, a
tisztességtelen eszközök elleni harcra. Az MSZP képviselőjeként
Hámori Csaba felhívással fordult a politikai egyeztető tárgyalások
résztvevőihez, hogy járuljanak hozzá a tárgyalások dokumentumainak
nyilvánosságra hozatalához, az Országgyűlés és a kormány elnökéhez
pedig azért, hogy hozzák nyilvánosságra a múlt év decemberében a
különböző politikai erőkkel és társadalmi szervekkel folytatott
tárgyalások jegyzőkönyvét. Felhívta a köztársaság ideiglenes
elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az
érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztal mellé, s újra
tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért.
(folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (16. rész)


Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) személyeskedésektől szintén nem
------------
mentes felszólalásában kijelentette, hogy Tamás Gáspár Miklós
mondanivalóját sokkal inkább felelősségteljesnek érezte, mint Hámori
Csabáét. A Tiszelt Ház felzúdulását hallván hozzáfűzte: ennek a
Parlamentnek a nemtetszése valójában kedvezőnek ítélhető. Véleménye
szerint Hámori Csaba több állítása nem felel meg a valóságnak. Így
például nem igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete
kezdeményezte volna a tanácselnök visszahívását. Erre csak akkor
került sor, amikor a tanácselnök határozatlan magatartásával,
bizonytalan helyzetet idézett elő a városban.

    A belügyminiszter lemondásával a Magyar Demokrata Fórum
parlamenti csoportja egyetért - mondotta Roszik Gábor. Erre nemcsak
a nyilvánosságra került törvénytelenségek miatt volt szükség, hanem
azért is, mert időközben kiderült, hogy nem felelt meg a valóságnak
az a válasz, amelyet a belügyminiszter 1989. december 21-én adott
Raffay Ernőnek, aki a belügyminisztériumi iratok és dokumentumok
megsemmisítése ellen tiltakozott. A képviselő szükségesnek tartotta
megerősíteni: bizalommal van a miniszterelnök iránt, és nem kívánja,
hogy ő vagy a kormány lemondjon, sőt kéri és támogatja, hogy a
következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. Ennek
szükségszerűségét nem kérdőjelezik meg a nyilvánosságra került
törvénytelenségek, amelyeket Végvári József fedett fel. Kívánatos
lett volna azonban, hogy a miniszterelnök legutóbbi beszédében
kijelentse: súlyos törvénytelenségeket követtek el az egyik
minisztériumban. Végül Roszik Gábor az MDF parlamenti csoportja
nevében újfent hangoztatta: továbbra sem szándékuk aláásni a
kormányt, ám ennek nem mond ellent, hogy a belügyminisztériumi
botrány felfedezéséhez hasonló módon járnának el, ha esetleg
tudomásukra jutna, hogy egy miniszter korrupcióval vádolható.
(folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 15:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűléés - második munkanapa (17. rész)


Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) hangoztatta: az országgyűlési
-------------
képviselő legfontosabb feladata a törvénytelenségek feltárása. Tamás
Gáspár Miklós módosító javaslatát illetően viszont nem értett
egyet azzal, hogy a rendőrség a bűnügyi-felderítő munkában ne
alkalmazhassa a különleges technikai eszközöket. Álláspontjának
támogatására azt a három évvel ezelőtti gyermekrablást idézte fel,
amelynek során a budapesti Halló étterem elől sokáig ismeretlen
tettesek elvitték Horváth Renátát. E bűncselekményt a rendőrségnek
különlegs technikai eszközökkell sikerült felderítenie, ezek nélkül
nem lehetett volna sikeres a nyomozás.

    Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) a helyenként indulatos
    ------------
felszólalásokra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a
Tisztelt Ház falain belül megindult a választási propaganda. A vita
hangnemével - sem az SZDSZ, sem az MSZP részéről - nem tudott
egyetérteni, mert érzékelhető volt, hogy egyes személyek
lejáratására, sárba tiprására törekedtek a képviselők. Ezzel
összefüggésben leszögezte: olyan Országgyűlésnek nem kíván tagja
lenni, ahol ilyesmi előfordulhat. A tisztességes parlamentarizmushoz
az is hozzátartozik, hogy a képviselők fegyelmezetten
végighallgassák egymást, ne ,,ordítsanak,,, ha nem értenek egyet
egyes megfogalmazásokkal.

    A képviselő vitába szállt azzal a megfogalmazással, amely
szerint egyes agresszív pártok szét akarják verni az
államapparátust, ha kell erőszakkal is. A Magyar Demokrata Fórum
nem törekszik erre, csupán másikat, jobbat akar állítani. Békés
körülmények között. Az MDF egyébiránt fenntartja azt a javaslatát,
hogy a lehallgatási botrány kivizsgálására parlamenti bizottság
jöjjön létre, s e bizottság a Parlamentben képviselt pártok
egy-egy képviselőjéből alakuljon meg. A képviselő szerint a
bizottságnak foglalkoznia kellene a már kikerült dokumentumok
sorsával, mert - alkotmányellenesen - illetéktelenek kezébe
juthatnak fontos, sok esetben döntő ismeretek politikai
szervezetekről, személyekről. Végezetül arról tudakozódott, hogy a
belső elhárítás milyen kapcsolatban áll a szovjet belügyi
szervekkel. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 15:43


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (18. rész)


Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) arról szólt,
-----------------
hogy Bács-Kiskun megyében tovább folytatódik a helyi MSZP-szervezet
tulajdonában lévő iratok megsemmisítése. A Bács-Kiskun megyei
levéltár illetékesei tudomására hozták a képviselőnek, hogy két
teherautónyi iratot szállítottak a közelmúltban a Szolnoki
Papírgyárba megsemmisítésre, a volt kecskeméti MSZMP megyei
székházból. Az iratok selejtezése jegyzőkönyv nélkül történt, s az
érintettek elismerték, hogy már korábban is sor került hasonló
dokumentumok megsemmisítésére. A képviselő levéllel fordult a
Bács-Kiskun megyei főügyészhez, indítson vizsgálatot az ügyben.
Meglepődve olvasta a választ, amelyben azt közölték vele: a megyei
levéltárak nem gyakorolhattak felügyeletet az MSZMP-dokumentumok
felett a selejtezési és megsemmisítési eljárások során. A
pártdokumentumok sorsával kapcsolatban az ügyészségnek pedig nincs
jogosultsága arra, hogy vizsgálatot folytasson.

    A képviselő szerint az MSZP folytatja az iratmegsemmisítési
akciókat, s nincs olyan törvény, nincs olyan hatóság, amely ez
ügyben beavatkozhatna. Debreczeni József ezért felkérte a
miniszterelnököt, hogy sürgősen hozzon intézkedést.

    E konkrét ügyről, illetve az ülésteremben kifejtett
pártpropaganda megkérdőjelezhető voltáról kisebb vita alakult ki,
amelynek során szót kért Csipkó Sándor, Debreceni József és Reidl
János képviselő.

    Horváth Lajos az általános, majd újabb hozzászólók hiányában a
részletes vitát lezárva, szünetet rendelt el, mert több képviselő
nyújtott be a törvénytervezethez módosító indítványt. Ezek
megvitatására, véleményezésére az ebédszünetben összehívták az
Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint honvédelmi
bizottságát. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 15:45


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (19. rész)


A szünet után Gál Zoltán röviden válaszolt a törvényjavaslat
     ----------
vitájában elhangzott észrevételekre. A vélemények tanúsága szerint
nem folyik támadás az államapparátus ellen, nincsenek próbálkozások
annak szétzilálására - összegezte a felszólalásokat az államtitkár,
hangoztatván, hogy saját tapasztalatai szerint ennek éppen az
ellenkezője az igaz. A tanácsi apparátusra hivatkozva Gál Zoltán úgy
vélte, igenis folyik ilyen próbálkozás. Hangoztatta: az
államapparátus fél, s emiatt nem képes tisztességesen elvégezni
feladatait, ami a választások szempontjából rendkívül kedvezőtlen.

    A vitában szó esett arról is, hogy az ellenzék támogatja a
kormányt, támogatja a még működő kormányzati intézményeket. Gál
Zoltán ezt a véleményt is kétkedéssel fogadta. Ennek alátámasztására
kifogásolta a Duna-gate botránynak azt a momentumát, hogy az
Országgyűlés egyik - Gál Zoltán felszólalásában meg nem nevezett -
képviselője, miután tudomást szerzett az ügyről, nem a Parlament elé
hozta a problémát, hanem a Fekete doboz munkatársait kereste meg.
Gál Zoltán mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az
állami intézmények normális működése sokak számára ma már nem érdek.
Márpedig a nemzetnek az lenne az érdeke, hogy ezek az intézmények
rendeltetésszerűen működjenek.

    Az államtitkár kifogásolta azt is, hogy az eset kapcsán egyesek
prejudikálnak bizonyos tényeket, törvénysértésről beszélnek akkor,
amikor az erre hivatott szervek azt még nem állapították meg. Gál
Zoltán arra kért mindenkit, hogy az ártatlanság vélelmét - amely
minden magyar állampolgárt megillet - adják meg az államapparátusban
dolgozók számára is.

    Az elhangzott konkrét módosító javaslatokra reflektálva Gál
Zoltán ismételten hangoztatta azt a meggyőződését: a bűnözés
jelenlegi helyzetéből adódóan feltétlenül szükség van arra, hogy a
rendőrség is alkalmazhasson bizonyos titkos módszereket.

    Végezetül felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a most
beterjesztett törvényjavaslattal újabb jelentős lépést hajtanak
végre a jogállamiság kiépítésének irányába. Jelentőségét növeli,
hogy olyan területet érint, amely eddig rejtve volt a társadalom
szélesebb körei elől. Ez a titkosítás is oka volt annak, hogy a
társadalom szembenállt ezzel a szervezettel. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 16:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (20. rész)


Két bizottság véleményét Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar m., 4. vk.)
     --------------
terjesztette elő. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a
honvédelmi bizottság Tamás Gáspár Miklós egyik javaslatát sem
támogatta. Ezután arra emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság
elnökhelyettese a Parlament ülésén felajánlotta: a meghozott
törvényt a Minisztertanács elnöke terjessze az Alkotmánybíróság elé,
amelyet a testület - előzetes normakontroll keretében -
véleményezne. Kereszti Csaba ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az
Alkotmánybíróságot előzetes normakontrollra az Országgyűlés, annak
állandó bizottságai, illetve ötven képviselő kérheti fel, illetve a
testület csak a törvény aggályosnak tartott rendelkezését
vizsgálhatja felül. Egy teljes jogszabályt felülvizsgálni tehát ily
módon az Alkotmánybíróságnak nem áll módjában.

    Ezután következett a határozathozatal. Az Országgyűlés Tamás
Gáspár Miklós mindkét javaslatát elvetette. Ezt követően kellett
volna dönteni a harmadik paragrafusról, ugyanis a törvényjavaslat
,,A,, és ,,B,, változatot tartalmazott. (Eszerint az egyes
különleges eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy
országgyűlési biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem
kapta meg az alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges
minősített többséget, 252 igenlő szavazatot, az elnöklő Horváth
Lajos ismét szünetet rendelt el.

    A két illetékes bizottság - háromnegyed órás szünet után - úgy
foglalt állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerüljön
sor. Ezért Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta.

    Az ülésszak ezután az állami vállalatokra bízott vagyon
védelméről szóló, illetve a Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá
tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat
megtárgyalásával folytatódott. Elsőként Martonyi János kormánybiztos
előterjesztése hangzott el. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 16:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (21. rész)


Martonyi János elmondotta: a két törvényjavaslat a tulajdon
--------------
államtalanításának nagyon fontos állomását jelenti. A
tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása alapfeltétele a gazdasági
reform továbbvitelének, a valóságos politikai demokrácia
kialakításának. Magyarországon hosszabb távon a gazdaság
versenyszférájában az egyéni és a társult magántulajdont meghatározó
szerephez kell juttatni. A hosszabb távú privatizációs folyamat
feltételei és keretei azonban nem hozhatók létre egy lépésben. A
jelenlegi kormány és törvényhozás nincs abban a helyzetben, hogy
ilyen jellegű átfogó döntéseket hozzon, ám a jövő érdekében
mindenképpen szükséges, hogy megtegyék a tulajdonreform
megindításához és sikeres továbbviteléhez nélkülözhetetlen,
erőteljes lépéseket. Mindezek célja: a veszélyeztetett állami
vagyon megóvása, a hosszú távú államtalanítási politika
minimális szervezeti feltételeinek kialakítása. Ez szükséges ahhoz,
hogy az általános választások után az új törvényhozás, az új kormány
sikerrel folytathassa a tulajdonviszonyok radikális átalakítását.

    Az állami vállalatokra bízott vagyon privatizálásának egyik fő
formája a spontán privatizáció, amelynek eredményeként a vállalatok
vagyonukat részben az általuk alapított társaságokba viszik át,
részben értékesítik vagy használatba adják azt. Ezekre az ügyletekre
az átalakulási törvény nem alkalmazható, mivel ezek a vállalatok nem
alakulnak át egészükben társasággá. E spontán privatizáció
erőteljesen folyik, ami jelentős veszélyekkel is jár. Fennáll a
vagyon alulértékelésének, áron aluli értékesítésének vagy más,
előnytelen feltételek elfogadásának a veszélye, hiányzik a
versenyeztetés, a tárgyalások a legtöbb esetben a nyilvánosság
kizárásával folynak. Jelenleg az állam, mint tulajdonos e
műveletekkel kapcsolatban semmiféle ellenőrzési, beleszólási joggal
nem rendelkezik. A spontán privatizációnak azonban előnyei is
vannak: jelenleg ez a forma kapcsolódik össze a leggyakrabban a
külföldi tőkebefektetésekkel; e részleges átalakulások - ha
következetlenül is, ellentmondásosan - oldják az elavult vállalati
szerkezeteket, valóságos tulajdonost teremtenek a vállalati vagyon
számára. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 17:52


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Javítás az mtib2022. sz. hírrre


A mai mtibb2022 sz. Országgyűlés - második munkanap (20. rész)
című hírünk 4. bekezdés 2. sorábaa név helyesen:
    ...illetve az Állami Vagyonügynökségről és a ....
     ----------

(MTI)



1990. január 24., szerda 17:57


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (22. rész)


Mindebből az következik, hogy a spontán privatizációt felszámolni
nem szabad, ám gondoskodni kell a veszélyek elhárításáról, vagyis
olyan rugalmas ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely a
tulajdonosi érdekek oltalmának biztosítása mellett nem állítja meg,
nem teszi lehetetlenné a részleges átalakulásokat, értékesítéseket.
Ezt a célt szolgálja az állam vállalatokra bízott vagyonának
védelméről szóló törvényjavaslat. Ez a javaslat olyan rugalmas
ellenőrzési rendszert hoz létre, amely meghatározott értékhatár
feletti szerződéseknél kötelezővé teszi a vagyonértékelést, az
ügylet előzetes bejelentését, a nyilvánosság biztosítását, a
versenyeztetést. Kivételes esetben az ügylet megtiltásával
biztosítja a spontán privatizációs folyamat tisztaságát. Az állami
ellenőrzés egyben megfelelő jogi és erkölcsi oltalmat jelent a
részleges átalakulások és értékesítések szereplőinek is.

    A törvényjavaslatok kidolgozása a politikai pártok
kezdeményezése nyomán kezdődött meg. A munkában a pártok szakértői
aktívan részt vettek. A kormány az elkészült
törvényjavaslat-tervezeteket is egyeztette a pártokkal, az érintett
érdekképviseleti szervezetekkel. Ezek túlnyomó többsége egyetértett
a javaslatok fő elemeivel, a nemzeti vagyon védelmét olyan fontos és
sürgős rendezést igénylő kérdésnek tartják, amely nem tűr további
halasztást. Ezért nem lett volna helyes, ha a Parlament erről a
kérdésről a döntéshozatalt utódjára hagyta volna azzal az indokkal:
a tulajdonreform alapkérdéseiről egységes egészként az új
törvényhozásnak kell döntenie.

    Ezután Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes részletesen
     ------------
ismertette az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatot.
Elmondotta, hogy az ügynökség fő célja a rosszul kezelt állami
vagyonnak valódi tulajdonosokhoz való eljuttatása, mégpedig
társadalmi kontroll mellett. A vagyonügynökség működése során az
állami tulajdonban lévő vagyonnak azzal a részével foglalkozik,
amely már vagy társasági formában működik, vagy átalakulás révén
társasággá válik. Ezért az állami vagyon túlnyomó hányadára
vonatkozóan a törvénytervezet nem tartalmaz előírásokat. Ennek
az az oka, hogy az állami vállalatok szerepének, jogi formáinak
áttekintésére és módosítására egy átfogó tulajdonreform
kidolgozásakor kerülhet sor. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 18:12


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (23. rész)


A legsürgetőbb tennivalók - az eddigi tapasztalatok szerint - a
vagyonvédelemben jelentkeznek. Ez természetesen nem jelenti az
üzleti önállóság megakadályozását, a társasággá alakítások
indokolatlan megfékezését, az államigazgatás újbóli térnyerését az
üzleti közösség térnyerésével szemben. Szükség van viszont ilyen
ügyleteknél a társadalmi kontrollra. Lényeges, hogy ez a társadalom
számára számottevő jövedelmeket is eredményezzen, különben a
gazdaság aligha fog kikerülni az állami adósság szorításából. A
sikeres privatizációs politika hatékony szervezetet kíván, ezért van
szükség az Állami Vagyonügynökség létrehozására. Ez a szervezet nem
üzletellenes céllal jön létre - hangsúlyozta ismételten a
pénzügyminiszter-helyettes -, ám tény, hogy a zártkörű, a
társadalmat kizáró alkudozásokat mindenképpen meg kell szüntetni.

    A kormány szerint az Állami Vagyonügynökség szervezetét úgy kell
kialakítani, hogy az meglehetősen kicsi, ám mégis ütőképes legyen,
így csakis a szükséges ellenőrzési pontokon avatkozhasson be a
privatizációs folyamatba. A vagyonügynökség elsősorban külső
szakértőkkel, szakmai szervezetekkel dolgoztat.

    Tömpe István elmondotta, hogy a törvényjavaslat vitája során
felmerült gondok jó részét sikerült megoldaniuk, ennek ellenére
számos nyitott kérdés maradt. Ezek többsége a szervezet jövendő
működésére vonatkozik. A nyitott kérdések többségére csak a
gyakorlat adhatja meg a választ, ezért nem javasolják az ezzel
kapcsolatos elképzeléseket törvénybe foglalni. A törvényalkotók
igyekeztek elkerülni minden olyan paragrafus beiktatását, amelyek
kidolgozása mögött még hiányozna a tényleges tapasztalat. A kormány
ezért azt javasolja, hogy a szakértők, a leendő vagyonügynökség csak
átmeneti vagyonpolitikai irányelveket dolgozzon ki, s az 1990-91-re
szóló irányelveket az új Parlament az őszi idényben fogadja el, a
tulajdonváltási reformmal.

    Lényeges kérdés a vagyonalap felügyelete. A kormány azt
javasolja, hogy az Állami Vagyonügynökség a Minisztertanács
felügyelete alá tartozzon. Ennek egyik oka, hogy az államtalanítás a
kormány gazdaságpolitikájához sokrétűen kapcsolódó elem. A
privatizáció fontos része a kormány struktúrapolitikájának, a
külföldi tőke bevonására irányuló törekvéseknek. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 18:15


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (24. rész)


A kormány egyetért azzal, hogy az Országgyűlésnek meghatározó,
ellenőrző szerepet kell betöltenie. A törvénytervezet szerint ennek
megfelelően az Állami Vagyonügynökséget az Országgyűlés által
megbízott Állami Számvevőszék ellenőrzi; az Országgyűlés fogadja el
a vagyonügynökség működését szabályozó vagyonpolitikai irányelveket.
Ugyancsak a Parlament fogadja el ezt követően a vagyonpolitikai
irányelvek teljesítéséről szóló jelentést; a vagyonügynökség
igazgatótanácsát, az ügyvezető igazgatót is az Országgyűlés
választja meg.

    A viták során több alkalommal felmerült az: a vagyonügynökséget
közvetlenül az Országgyűlés ellenőrzése alá kell helyezni. Ebben az
esetben azonban az Országgyűlésnek vagy közvetlenül be kellene
kapcsolódnia az operatív ellenőrzés folyamatába - ez a kormány
szerint semmiképpen sem kívánatos -, vagy az Állami Vagyonügynökség
tényleges ellenőrzés nélkül maradna. Ebben az esetben az
államszervezeten belül koordinációs zavarok is fellépnének, a
Minisztertanács által folytatott gazdaságpolitikai és privatizációs
politika elkülönülne. Az a furcsa helyzet állna elő, hogy míg az
Országgyűlés felügyelete alá - a vagyonügynökség közvetítésével - az
állam társasággá szervezett vagyona tartozna, addig a mozdulatlan,
vitatható hatékonyságú, nem társasági vagyon felügyelete a
Minisztertanácsnál maradna. Mindezek alapján a kormány azt
javasolja, hogy az állami vagyonalap a Minisztertanács felügyelete
alá kerüljön.

    Ugyancsak vitatott kérdés volt a vállalatok átsorolása
államigazgatási irányítás alá. A kormány szerint a
Minisztertanácsnak kell rendelkezni ezzel a joggal. Nagyon sokan
tévesen úgy értelmezték a viták során, hogy az átsorolás egyfajta
államosítást jelent. A helyzet ezzel szemben az, hogy az átsorolás
államigazgatási irányítás alá egyes esetekben a szükséges
kiindulópont az államnak a maga által elhatározott
privatizációjához. A cél azonban itt is az államtalanítás - mondotta
befejezésül Tömpe István, s arra kérte a képviselőket, hogy a
beterjesztett törvényjavaslatokat fogadják el. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 18:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (25. rész)


A terv- és költségvetési bizottság álláspontját a
törvényjavaslatokkal kapcsolatban Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.)
     ------------
képviselő ismertette. Mint mondta: az állami vagyon védelméről szóló
törvény életbe lépését a bizottság inkább elkésettnek, mintsem
elsietettnek tartja, s helyesli annak fő rendeltetését.

    A törvénytervezet vitájában felmerült képviselői felvetésekről
szólva hangsúlyozta: többen javasolták biztosítékok beépítését arra
nézve, nehogy a dolgozók és a kollektívák a felhalmozott múltbeli
munkájukat tartalmazó tőkevagyon értékesítésének puszta tárgyai,
kirekesztett és szenvedő alanyai legyenek. Ezzel egyetértve
egészítették ki az eredeti törvénytervezetet azzal, hogy a
vállalatukat érintő pályázat kiírásával egyidejűleg a dolgozókat
részletesen tájékoztatni kell a pályázat feltételeiről, köztük az
abban való részvételi lehetőségeikről, formáiról. Ezzel
összefüggésben utalt Filló Pál (Budapest, 18. vk.) indítványára, aki
különféle módosításokat kezdeményezett a dolgozó közösségek
egyetértési szerepére, illetve pályázatuk preferálására vonatkozóan.
A bizottsági tagok többségének az volt a véleménye, hogy az állami
vagyon védelméről szóló jogszabálytervezet kiegészítésével a
dolgozók pályázata - helyesen - előnyhöz juthat másokéhoz
viszonyítva, többek között az adott technológiában, tevékenységi
körben való jártasság révén. Egyébiránt pedig a bizottságban az a
nézet kerekedett felül, hogy az egyenértékű feltételek esetén
érvényesítendő preferenciaskálát a vagyonpolitikai irányelvekben,
majd véglegesen a tulajdontörvényben kell meghatározni, illetve az
ezeket megelőző politikai vitáknak kell az alkotmány szellemében
kialakítania. Mindezek alapján a bizottság támogatja az állami
vagyon védelméről szóló jogszabálytervezet törvényerőre emelését.

    A vagyonügynökségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban Szabó
Kálmán főként azokat a kérdéseket említette, amelyekben érdemi az
eltérés a kormány eredeti javaslata, illetve a bizottság
állásfoglalása között. Kitért arra is, hogy a bizottság miért
tartotta szükségesnek a Nemzeti Vagyonügynökség elnevezését Állami
Vagyonügynökségre változtatni. A bizottság érve: a törvényjavaslat
hatálya és az ügynökség tevékenységi köre tartalmilag csak az állami
tulajdon formájában testet öltött tőkevagyonra vonatkozik, ami a
nemzeti vagyonnak csak egy része. Mint az előterjesztők expozéjából
kitűnt, a kormányzat egyetért e módosító javaslattal. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:09


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (26. rész)


A bizottság nem ért egyet azzal a kormányzati elképzeléssel,
hogy a vagyonügynökséget a Minisztertanács felügyelje, hanem azt az
Országgyűlésre javasolja bízni. Indokuk - mint mondta - nem a
kormány iránti bizalmatlanságból fakad, hanem abból a
meggondolásból, hogy a vagyonügynökség státusa így egyértelműen
kifejezné: a szervezet végképp nem közigazgatási tulajdonos.
Emellett szól az is, hogy az Országgyűlés felügyelete alatt a
vagyonügynökség semmiképpen sem válhatna a gazdasági kormányzat, s
azon belül a rövid távú költségvetési szempontokra hajlamos valamely
minisztérium részévé, ahol másféle funkciók és más szerepű
apparátusok törekvései akadályozhatnák fő feladatainak
gyakorlásában. A bizottság nem ért egyet azokkal az aggályokkal sem,
amelyek szerint az ügynökség parlamenti felügyelete vontatottá tenné
a társasággá alakulás folyamatát. A garantált nyilvánosság és a
Parlament felelőssége kétségtelenül időt igénylő alaposságot
kívánna, viszont hátrább szorulna az elhamarkodottság, a hibákhoz
vezető szubjektivizmus is. A törvényjavaslatokban foglalt korlátok
mellett a parlamentáris demokrácia nyilvánossága egyben
megkérdőjelezné annak a véleménynek az igazolhatóságát is, hogy a
vagyonügynökségnél a tőkevagyon feletti hatalom rendkívül nagy
centralizálása a mai monopóliumok új monopóliumokká való
alakulásához vezethetne.

    Kitért azokra a félelmekre is, miszerint a vagyonügynökség a
törvénytervezetben biztosítani kívánt jogkörénél fogva túltenghet,
például tetszés szerint kezdeményezhetné az önkormányzati irányítású
állami vállalatok államigazgatási felügyelet alá helyezését. Erre
gondolva javasolja a bizottság Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.)
indítványának elfogadását, hogy addig is, amíg az államigazgatási
felügyelet alá vonás kezdeményezéseinek feltételei
megfogalmazódnának a vagyonpolitikai irányelvekben, azokkal
egészítsék ki a jogszabály ide vonatkozó paragrafusának indoklását.

    A bizottság határozott álláspontja, hogy a törvényjavaslatoknak
az eredetileg tervezett április 1-je helyett már március 1-jén
hatályba kellene lépniük, mert a feltételek meglétében ez nem
jelentene lényeges különbséget, viszont, ha az új Parlament, az új
kormányzat működésbe lépésére várnak, akkor hónapokig is tovább
folytatódhat a jelenlegi spontán privatizáció. A bizottság azt
indítványozza, hogy az Országgyűlés hozzon létre egy
jelölőbizottságot, amely már a februári ülésszakon javaslatokat
terjeszthetne elő az ügyvezető igazgató személyére, aki március 1-je
után azonnal hozzákezdhetne a vagyonügynökség felépítéséhez és
feladatának gyakorlásához. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:20


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (27. rész)


A vagyonügynökség igazgatótanácsát viszont már az áprilisban
megalakuló Országgyűlés választaná meg. Javasolják továbbá, hogy még
ezen az ülésszakon alakítsanak egy március 1-jéig működő ideiglenes
bizottságot a gazdasági jellegű állandó bizottságok és a frakciók
által küldött képviselőkből a privatizáció egyes nyilvánvalóan
törvénysértő eseteinek felülvizsgálatára.

    A törvénytervezeteket a módosító javaslatokkal együtt a
bizottság nevében az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta.

    Végezetül azt indítványozta, hogy az új Parlament számára
hagyományozzák jogörökségként a tulajdontörvény őszi megalkotását.
(folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (28. rész) - Vita


Miután a törvényjavaslatokhoz számos módosító javaslat érkezett,
megkezdődött az általános és részletes vita.

    Elsőként Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén 23. vk.) kapott
     ---------------
szót. Utalt az átalakulási törvény múlt évi vitájára, s
megállapította, hogy az átalakulások döntő többsége nem a törvény
szerint történt, lehetőség nyílt az állami vagyon alulértékelésére,
nem érvényesült a nyilvánosság, az állami, társadalmi kontroll, nem
indult el az ország konszolidálódásának egyik feltétele, a
tulajdonreform. Véleménye szerint a most napirenden lévő két
törvényjavaslatot is az átalakulási törvénnyel együtt kellett volna
megtárgyalni. Ám mindkét törvény - ha megkésve is alkotják meg
azokat- szükséges, hiszen a megindult spontán privatizációs folyamat
egyik nagy veszélye, hogy a hazai működő tőke nagy része külföldi
tulajdonba kerül úgy, hogy az nem csökkenti az ország
adósságállományát, így annak terheit továbbra is a lakosságnak kell
megfizetnie, magas adók formájában - mondotta, majd utalt azokra a
becslésekre, miszerint az elmúlt évben több mint 50 milliárd forint
állami vagyon cserélt gazdát úgy, hogy abból semmit nem látott az
állam.

    A képviselő véleménye szerint nincs esélyegyenlőség a
tulajdonlásra a potenciális, a társadalom számára kívánatos
tulajdonosok között. A tényleges privatizáció azt jelenti, hogy
magánemberek vagy társulásaik kezébe kerül az állami vagyon egy
része, és az ellenértéket az államkincstár kapja meg. Ehhez azonban
jelentős tőke, hitelforrás kell, ami a hazai magánszektorban nincs,
így sokaknak egyszerűen nem áll módjukban vállalkozni, nem jutnak
üzleti lehetőséghez. A kormány eddig - szándéknyilatkozatokon kívül
- nem adott érdemi adókedvezményeket és hiteleket a leendő új
tulajdonosoknak.

    Az Állami Vagyonügynökség kapcsán a kételyekről szólt, miszerint
a szervezet képes lesz-e hatékonyan képviselni a társadalom
tőketulajdonosi érdekeit, s nem valami bürokratikus, túlcentralizált
hivatalként működik majd. Úgy vélte: a félelem jogos, hiszen a
vagyonügynökség nem természetes tulajdonos, hiányzik tulajdonosi
érdekeltsége, viszont jobb megoldás jelenleg nincs.

    Kiemelte: mielőbb szükség van egy, a dolgozói, alkalmazotti
tulajdonlás feltételeit meghatározó törvényre, ami lehetővé teszi
azt, hogy a dolgozók is vállalatuk résztulajdonosai lehessenek,
elővásárlási joguk legyen a részvények felvásárlásában. Ezzel
összefüggésben sürgette az önkormányzati törvény megalkotását, amely
az önkormányzatoknak is lehetővé teszi, hogy tulajdoni részt
szerezzenek a területükön működő vállalatok tulajdonából.(folyt.)



1990. január 24., szerda 19:25


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (29. rész) - Vita


Simon Péter Pálsajnálattal állapította meg, hogy nincs hosszú
távú kormányzati privatizációs koncepció, amely meghatározná a
gazdaság egyes ágazataiban a magán- és az állami tulajdon kívánatos
arányát, és azt is, milyen ágazatokban, milyen mértékben szerezhet
tulajdont a külföldi tőke.

    Végezetül, utalva arra, hogy a vállalati vezetők jelentős része
élesen bírálja a törvénytervezeteket - ezt tükrözi a Gazdasági
Kamara állásfoglalása is -, elfogadásra ajánlotta azokat.

    Juratovics Aladár (Csongrád megye 7. vk.) a maga és az MSZMP nevében
    -----------------
bizonyos fenntartásokkal támogatta a törvényjavaslat elfogadását.
Aggályait, kérdéseit és javaslatait sorolva elmondta: a
törvényjavaslat az állami vagyonnak csak egy szeletével foglalkozik,
így teljeskörűen nem alkalmazható. Egységes vagyonszemlélet
kialakítását sürgette azzal, hogy meg kell határozni a
vagyonértékelés egzakt módját, s vagyonértékelő szerveknek kell
alakulniuk külföldi szakintézetek ellenőrzésével. A
jövedelemtermelő-képességnek az érték az alapja - mondotta -, de a
vagyoni érték és a piaci érték eltér egymástól. Hogyan lehet tehát a
különbséget megállapítani és figyelembe venni - tette fel a kérdést.
Mint már annyiszor mások más esetekben, Juratovics Aladár is a
helyzet paradox voltát érzékeltette, kifejtve: a vagyonügynökség
létrehozása a teljes tulajdonreform törvényi szabályozása után lenne
célszerű és egyben átfogóan alkalmazható, s ez az új Parlamentre
várna. Viszont az idő szorításában, a folyamatok előrehaladtával
mielőbb hatályba kell léptetni a törvényt.

    A képviselő ismertette az MSZMP parlamenti csoportjának
álláspontját is, amely szerint a magyar gazdaság és a társadalom
gondjainak megoldását a közösségi tulajdon hatékony kihasználása, és
a magántulajdon ésszerű bővítése jelenti. Ezért a csoport egyetért a
törvényjavaslattal úgy, hogy az segítse a közösségi tulajdon
egyértelmű számbavételét, a tulajdonosi intézmény világos
rögzítését, és a sokszínű közösségi tulajdonformák racionális
hasznosítását. Ellenez viszont minden olyan törekvést, amely a
közösségi tulajdon kiárusítására, az erőltetett privatizációra
irányul; minden olyan intézkedést, amely a magyar nemzeti vagyon
külföldieknek történő megalapozatlan eladását segíti. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:28


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (30. rész) - Vita


Juratovics Aladár konkrét észrevételeket is fűzött a különböző
módosító indítványokhoz és az expozéhoz. Támogatta, hogy a
vagyonügynökség ne a Minisztertanács, hanem az Országgyűlés
felügyelete alá tartozzon. Egyetértett azzal, hogy a zártkörű
pályázat kiírására ne adjanak jogot az igazgatótanácsnak, hiszen ez
kiskapu lenne a protekció különböző formáinak, az egyéni érdekeknek
az érvényesítéséhez.

    Indítványozta azt is, hogy ne a vagyonügynökségnek, hanem a
felügyeleti szervnek legyen vállalatalapítási joga, ugyanakkor
szabályozni kell az alapító és a vagyonügynökség kapcsolatát.
Javaslatainak lényege az volt, hogy a vagyonügynökség ne váljék, ne
válhassék bürokratikus, mindenek felett álló csúcsszervvé. Végezetül
támogatta, hogy a törvény hatályba lépésének ideje március 1.
legyen.

    Antal Imre (Pest m., 19. vk.) csatlakozott azok véleményéhez,
    ----------
akik szerint már jóval korábban kellett volna törvényt alkotni a
vagyonügynökségről, így ugyanis elkerülhetők lettek volna azok a
vélt vagy valós sérelmek, amelyeket a privatizációs ügyek keltettek.
Mindenesetre szükség van arra, hogy kivizsgálják ezeket az ügyeket,
és ha történtek visszaélések, a vétkesek nyerjék el büntetésüket. A
felelősségre vonás azért sem maradhat el - húzta alá a képviselő
-, hogy senki ne gondolhassa: ezt a kicsire szűkített országot
tovább lehet zsugorítani.

    A továbbiakban annak a véleményének adott hangot: a törvény
gyakorlati alkalmazásában ügyelni kell arra, hogy az Állami
Vagyonügynökség ne lehessen a gazdasági fejlődést fékező
bürokratikus ,,vízfej,,, és ne váljon minisztériummá. Talán egyfajta
garancia lehet erre, ha a vagyonügynökség a számvevőszék felügyelete
alatt működik, s egyetlen feladata a gazdaságilag ésszerű és
társadalmilag elfogadható vagyonhasznosítás lesz, és nem válik rövid
távú gazdaságpolitikai kényszerintézkedések eszközévé. Antal Imre
úgy vélte, hogy ez a törvény csak akkor tud megfelelni feladatának,
ha a Parlament még a jövő hónapban jóváhagyja az úgynevezett
versenytörvényt, amely sok ponton összefügg az Állami
Vagyonügynökség intézményével. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:31


Vissza »


Országgyűlés - második munkanap (31. rész)


Boros László (Budapest 26. vk.) egyebek között
------------

felhívta a figyelmet: eddig meghirdetett elv volt, hogy a
gazdaságban mérséklődnek az erőltetett kényszerintézkedések, ezeket
felváltja a természetes fejlődés és a hozzá alkalmazkodó
szabályozás. Sajnos, a mostani tervezet ennek ellenkezőjét
bizonyítja. A pénzügyi vezetés ismét olyan pozíciót nyerne, hogy -
mint egyfajta gazdasági szuperhatalom - személytelen döntésével
vállalatokat tehetne tönkre. A törvénytervezet szándéka, hogy a
vállalati bürokráciától a központi bürokrácia kezébe helyezze az
állami érdekeltségek érdekeltségi jogát. Pedig a központi bürokrácia
szakmailag feltehetően sokkal tájékozatlanabb, mint a vállalati -
tette szóvá a képviselő. Egyébként az érdekhelyzetek sem olyanok,
hogy erre komolyan számítani lehetne.

    Boros László úgy is mint a Független Szociáldemokrata Párt által
támogatott képviselő, javasolta, hogy az állami vagyon lebontására
első lépésben a községekben, a városokban kerüljön sor: a
juttatott vagyon jövedelme az állami költségvetési támogatásokat
váltsa ki. Szerinte a vagyonügynökség lehetőségeit korlátozni kell,
a belföldi magánszemélyeknek és külföldieknek csak akkor adhasson
el, ha erre külön felhatalmazást kapott az Országgyűléstől. Ezt
viszont nem listákkal, hanem tételes, komoly előkészítő munkával
kell megoldani. Rámutatott arra, hogy amennyiben a jelenlegi
előterjesztést fogadja el a parlament, az az ország kiárusításának
törvényes támogatásához vezet, amelyben még csak mód sincs a
visszaélések felderítésére, megakadályozására. A vagyonügynökség
tevékenységének eredményességét ugyanis nem lehet mérni, mert csak a
vagyon nyilvántartásba vett értékével köteles elszámolni, ennek
pedig nincs sok köze a valós forgalmi értékhez. Félő, hogy a
vagyonügynökség ugyanolyan szervezet lesz, mint az állami vállalat,
talán még felelőtlenebb.

    Az sem világos, hogy a vagyonpolitikai irányelvek hiányában -
amelyeket először az év végén hagy jóvá az Országgyűlés - miként fog
idén működni a vagyonügynökség. Felvetett indokai alapján arra kérte
képviselőtársait, hogy csak első olvasatnak tekintsék a javaslatot,
s arra később térjen vissza az Országgyűlés. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 19:47


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (32. rész)


Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) közölte, hogy a Magyar Gazdasági
-----------
Kamara egyetért az állami vagyon védelméről szóló törvény
megalkotásával, bár úgy ítéli meg, hogy azt a társasági, illetve az
átalakulási törvénnyel egy időben kellett volna létrehozni. A kamara
álláspontja szerint az Állami Vagyonügynökség létrehozásának
alapvető célja csak a tulajdonreform megvalósításának előmozdítása,
illetve a vállalatoknál működő vagyon jövedelemtermelő-képességének
fokozása lehet. Biacs Péter ezzel kapcsolatban arra hívta fel a
figyelmet: nem igazolható, hogy a törvénytervezetben szereplő
megoldás - amit a gyakorlat még sehol sem minősített - alkalmas-e
ennek a célnak a megvalósítására. A törvényjavaslat ugyanis -
vélekedett a képviselő - lényegében az állami vagyon körébe tartozó
tőkeelemekre vonatkozó tulajdonosi jogosítványok centralizálását
jelenti. Így a tervezet elfogadása esetén az állam közhatalmi és
tulajdonosi jogosultságának szétválasztása helyett óriási gazdasági
potenciállal rendelkező központi hatalom jöhet létre. Félő, hogy ez
az állami bürokrácia átmentését szolgálná. A képviselő kifogásolta
azt is, hogy a tervezet a vagyonügynökség számára - deklarált
szándékával ellentétben - számos fontos kérdésben közvetlen
gazdálkodási jogosítványokat ad.

    Az elmondottakat összegezve Biacs Péter - a kamara álláspontját
is tolmácsolva - leszögezte: az állami vagyon, az állami vállalatok
társasággá alakítása külföldi tőke bevonásával, vegyesvállalatok
létrehozásával a gazdálkodási szféra feladatába tartozik. A
vagyonügynökséggel kapcsolatban pedig a választópolgárok azt várták
volna el, hogy az állami vállalatok vagyonértékelését végezze el, s
ellenőrizze, nyugtassa meg az állampolgárokat: a nemzeti vagyont nem
fogják elkótyavetyélni. Ezzel szemben, a vagyonpolitikai irányelvek
hiányában, egyáltalán az is kétséges, hogy a vagyonügynökség miként
fog működni az idén.

    Biacs Péter felszólalását követően az elnöklő Horváth Lajos
berekesztette az ülésszak második napjának munkáját. A Parlament
csütörtökön 9 órakor folytatja a tanácskozást. (folyt.köv.)



1990. január 24., szerda 19:50


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés - második munkanap (33.rész)


Az Országgyűlés januári ülésszaka második munkanapjának
eseményei dióhéjban (1. rész)

    Szerdán reggel a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint
az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat vitája során
elhangzott javaslatokra, módosító indítványokra adott
igazságügyminiszteri válasszal folytatódott az Országgyűlés januári
ülésszaka.

    Kulcsár Kálmán meghallgatása után a képviselők egyenként
szavaztak a beterjesztett módosító indítványokról, amelyeket
tételesen megvitatott előző napi ülésén a jogi, igazgatási és
igazságügyi bizottság. A 20 módosító indítvány többségét az
Országyűlés elfogadta. Határozathozatal előtt még Tóth Károly
(országos lista) református püspök szólt, majd Bölcsey György, a
jogi bizottág elnöke ismertette a bizottság véleményét. Ezután
határozathozatal következett: az Országgyűlés a már elfogadott
módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a
törvényjavaslatot; egy ellenvélemény volt, 11-en tartózkodtak.
Ezután az állam és az egyházak közötti megállapodás
felülvizsgálatáról szóló határozattervezetről szavaztak a
képviselők, és nagy többséggel elfogadták azt.

    Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár a következő napirendi
pont előadójaként tájékoztatta a Tisztelt Házat a Duna-gate néven
ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve
előterjesztette a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek
engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet.
Az általános, illetve részletes vitában felszólalt:

    dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze,

    Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,

    Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.),

    Hámori Csaba (országos lista),

    Roszik Gábor (Pest megye 4. vk.),

    Dauda Sándor (Budapest 45. vk.),

    Raffay Ernő (Csongrád megye 1. vk.),

    Debreczeni József (Bács-Kiskun megye 3. vk.). E konkrét ügyről,
illetve az ülésteremben kifejtett pártpropaganda megkérdőjelezhető
voltáról kisebb vita alakult ki, amelynek során szót kért:

    Csipkó Sándor,

    Debreczeni József és

    Reidl János képviselő.

    Gál Zoltán válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzott
észrevételekre. Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar megye 4. vk.) a jogi,
igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság
véleményét terjesztette elő. (folyt. köv.)



1990. január 24., szerda 19:55


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második munkanap (34. rész) - Dió 2.


Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés Tamás
Gáspár Miklós mindkét javaslatát elvetette. Ezt követően kellett
volna dönteni a 3. paragrafusról, ugyanis a törvényjavaslat ,,A,, és
,,B,, változatot tartalmazott. (Eszerint az egyes különleges
eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy országgyűlési
biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem kapta meg az
alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges minősített többséget,
252 igenlő szavazatot, az elnöklő Horváth Lajos a két illetékes
bizottság hatáskörébe utalta megvitatásra. A bizottságok úgy
foglaltak állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerül
sor: Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta.

    Az ülésszak ezután az állami vállalatokra bízott vagyon
védelméről szóló, illetve az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá
tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat
megtárgyalásával folytatódott.

    A törvénytervezeteket Martonyi János kormánybiztos és Tömpe
István pénzügyminiszter-helyettes terjesztette elő.

    A vitában részt vett:

    Szabó Kálmán, a terv- és költségvetési bizottság előadója;

    Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.);

    Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.);

    Antal Imre (Pest m., 19. vk.);

    Boros László (Budapest, 26. vk.);

    Biacs Péter (Budapest, 30. vk.).

    Az Országgyűlés csütörtökön a két törvényjavaslat vitájával
folytatja munkáját. (MTI)



1990. január 24., szerda 19:57


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD