|
|
 |
|
 |
Devizás bankszámlák és a magyar bürokrácia
|
------------------------------------------
München, 1989. december 15. (SZER, Világgazdasági magazin) -
Hallgassák meg Gadó Györgyöt, aki arra a kérdésre keresi a választ:
nyithat-e magyar állampolgár bankszámlát Nyugaton?
- A Magyar Nemzeti Bank illetékesének nyilatkozatát olvasom a
minap a Magyar Nemzetben arról, nyithat-e a magyar állampolgár
Nyugaton bankszámlát. Amint ebből megtudom, csak azok tehetik ezt
meg, akik külföldön engedéllyel munkát vállalnak, kiküldetésben
vannak, vagy ösztöndíjasként tanulmányokat folytatnak. És még ők is
tartoznak megszüntetni nyugati bankszámlájukat, amikor hazatérnek.
Mindenki más köteles az államnak vételre felajánlani, magyarán
forintra átváltani minden külföldi fizetőeszközt, kivéve a 4000
forint értéket meg nem haladó devizát, ami otthon tartható, meg a
belföldiek devízaszámláján elhelyezhető pénzeket.
Csakhogy arra a devizaszámlára bármennyit be lehet fizetni, és
újabban mégcsak a deviza származását sem kell igazolni, továbbá
bármikor, bármennyit ki is lehet venni a devizaszámláról. A kivett
fizetőeszközök pedig igazoltan, tisztára mosva vihetők Nyugatra,
ahonnan jöttek.
A deviza tehát tesz egy tiszteletkört egy magyar pénzintézet
pénztárablakánál és már fordulhat is vissza. Ha pedig visszafordult
és kiérkezett Nyugatra, ki írhatja elő, hogy egy étterem, egy
áruház, egy ékszerüzlet pénztárába vándoroljon-e, vagy egy rokon,
jóbarát, esetleg üzleti partner pénztárcájába. És, ha üzleti célra
fordítják, miért ne lehetne az bármilyen törvényes üzlet, akár
banküzlet is?
A Nyugaton nyitott, majd törvénytisztelően megszüntetett
bankszámláról a hazavitt deviza tehát ugyanolyan tiszteletkört ír
le, mint a más származású fizetőeszközök, és máris visszatérhet egy
új bankszámlára? Ez kívánatos lenne, de nem logikus. Avagy mégsem
térhet vissza hazai jogszabályaink szerint? (folyt.)
1989. december 15., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|