Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 13.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Pénzügymintérium MSZMP-tagjainak közleménye

"A Pénzügyminisztériumban dolgozó párttagok az MSZMP Központi Bizottsága szeptember elsejei állásfoglalását követően titkos pártszavazással a munkahelyi pártszervezet megszüntetése mellett foglaltak állást. Véleményük szerint a politikai munka színtere a lakóhely kell, hogy legyen. Döntésükkel azt kívánták elősegíteni, hogy ennek feltételei mielőbb kialakulhassanak."
BBC, Panoráma:

A keletnémet Új Fórum felhívása

"A keletnémet állampolgárok nyugatra özönlése közepette egy értelmiségeikből, diákokból és volt kommunista párttagokból álló új, nem hivatalos ellenzéki csoport felszólította az ország lakosait, hogy maradjanak Kelet-Németországban és munkálkodjanak ott a változás érdekében."

A játszma állása

Pezsgő politikai életünk már-már túlcsordul a "poháron". Az
állampárti szerepében megingott és új identitását tétován kereső
MSZMP a közelmúlban egy időben három helyszínen is megütközött
önmagával.

    A Központi Bizottság szeptember elsejei ülésén egy látszólag
szervezeti kérdésben a többség elutasította az MSZMP
tárgyalódelegációjának, személy szerint Pozsgay Imrének azt a
nemzeti kerekasztalnál fölvetett ajánlatát, hogy az MSZMP kivonul a
munkahelyekről. A párttagság véleménye érezhetően megoszlott a
kérdésben s a testület többsége amellett voksolt, hogy inkább
hozzájárul valamennyi politikai erő munkahelyi szerveződéséhez,
semmint, hogy biztos bázisát föladja. Ezt az álláspontott azzal az
érveléssel védik hívei, hogy a munkahelyekről a lakóhelyekre menet
"elvész" a tagság. Az üzemekből, hivatalokból, iskolákból,
kutatóhelyekről ugyan távozna, de lakóhelyére nem érkezne meg.
Tradícionális kötődése a munkahelyi közösséghez még a hatalmi
jogosítványok megvonása után is erősebb, mint a számára mindeddig
ismeretlen területi mozgalmi élethez. Riasztja a gondolat, hogy a
maguk belső életében elmerülő, formalitásokkal terhes "nyugdíjas"
alapszervezetekben politizáljon, az idős elvtársakkal előlről kezdje
rég lefolytatott vitáit.

    A másik nézőpont szerint a párt a lehető legrosszabb
kompromisszumot kötötte. Pillanatnyi előnyökért mond le elsőrendű
társadalmi és pártérdekekről. Ahelyett, hogy depolitizálná a
munkahelyeket és pártvitáktól mentes nyugodt munkakörülményeket
teremtene, politika csaták színterévé változatja a termelés
létfontosságú terepét. Egyúttal távolmarad a leendő oszággyűlési
választások politikai küzdelmeinek porondjától, s ezzel
nyilvánvalóan csökkenti saját győzelmi esélyeit. A választott
megoldás ellenzőinek végső aduja: jobb ma önként feladni védhetetlen
állásokat, mint holnap kényszerből. A közbeeső időben ugyanis tovább
apad a párt amúgy is megcsappant erkölcsi tőkéje.

    Ez utóbbi nézetet képviselték - ha kissé tétován is - a kétnapos
országos reformköri tanácskozás küldöttei. Az időpont politikai
pikantériája, hogy ugyanakkor ülésezett a Münnich Ferenc Társaság
népes közgyűlése. (folyt.)


1989. szeptember 13., szerda 12:42


Vissza »


A játszma állása 2.

S míg az előző összejövetelt szenvedélyes viták, ügyrendi
botladozások egyaránt
jellemezték, az utóbbi rendezvény a megfigyelők szerint példás
fegyelmével, dörgő vastapsokkal és az egyetértés demonstrálásával -
többek között Ribánszki Róbert felszólalásával is azonosulva -
letűnt idők hangulatát idézte. A közgyűlésről szóló híradások nem
tudatják, miként vélekednek az egybegyűltek a SZOT-nak a háromoldalú
tárgyaláson kinyilvánított "kivonulási" szándékáról.
Sajtónyilatkozatuk mindössze azt szögezi le, hogy ezt az álláspontot
a harmadik oldal saját térfelén nem egyeztette.

    Jóllehet a hétvége eseményeit rövid ideig uralni látszott a
bennmaradni vagy kivonulni dilemmája, a híradásokat hamarosan
háttérbe szorította az MSZMP reformkörök és reformalapszervezetek
második - Szeged után Budapesten rendezett - tanácskozása.
A találkozót
megelőzően a bennfentesek azt találgatták: pártszakadást
kezdeményeznek-e vagy sem a radikális reformok párthívei. Többször
kinyilvánították ugyan szándékukat, hogy eszméikkel meghódítani
kívánják az MSZMP-t s nem kiüríteni, a szavak hitelét mindinkább
megkérdőjelező tagság tegalábbis várakozó álláspontra helyezkedett.
Nem mintha egyértelműen helyeselné azt a már-már bűvészmutatványnak
ható kétségbeesett manőverezést, mellyel a pártvezetés egy része
igyekszik a kongresszusig egyben tartani a "varrások" mellett
foszló pártzászlót.

    Egyre többekben múlik a félelem egy pártszakadástól,
ahogy az egyes áramlatok összebékítésének lehetetlensége
nyilvánvalóvá válik. Megszokják az olyannyira eretnek gondolatot,
sőt a terminológiai viták merőben új szókészletét is. Ma már kevésbé
megbotránkoztató az a reformköri vélemény, hogy hazánkban az elmúlt
évtizedekben nem a szocializmus épült, hanem történelmi zsákutcába
tévedtünk; vagy hogy a piac és a többpártrendszerű jogállam révén
ezt a torz modellt félretéve rendszerváltást kell végrehajtani; hogy
gyökeréig új - nézetrendszerében, felépítésében, moráljában és
vezetésében egyaránt újjászülető - pártra van szükség. Lehet, hogy
ugyanazon órában hangzott el a Münnich Ferenc Társaság
összejövetelén: ragaszkodnak a létező szocializmushoz, hisznek
jobbított változatában. Sőt sajtóközleményük felszólít, hogy "akik a
munkás-paraszt hatalom védelmére keltek 1956-ban egy pillanatig se
inogjanak meg abban a hitükben, hogy helyesen cselekedtek, és
cselekszenek ma is", mármint akkor, ha határozottan lépnek fel a
szocialista rendszerrel szembenálló erőkkel... (folyt.)


1989. szeptember 13., szerda 12:43


Vissza »


A játszma állása 3.

Meddig lehet ennyire ellentétes álláspontok között
egyensúlyozni? Különösen akkor, ha a gólyavári közgyűléshez Grósz
Károly főtitkár intéz bíztató üzenetet, a Villányi úton pedig Németh
Miklós miniszterelnök kötelezi el magát, megingathatatlannak tetszőn
a reformköri eszmék mellett, míg Nyers Rezső pártelnök és Pozsgay
Imre immár visszatérő vendégszónokokként erősítik meg
idetartozásukat. Helyzet van - mondja erre a pesti polgár, és más
szavakkal de ugyanígy vélekedik az eseményekre figyelő állampolgár
országszerte. Azt hallja, hogy újra csak két lehetőség közül
választhat: vagy a visszarendeződés, vagy az anarchia. Mert a
"helyzetek" nálunk évtizedek óta csak e két riasztó szélsőség
valamelyikével oldódtak meg. S mindkét esetben az ő nevében és a ő
bőrére ment a játék. Sakkfiguraként állt a táblán, a játékos kezét
pedig mindannyiszor a pártérdek mozgatta. Csoda-e, ha egy ilyen
sakkjátszmákkal zsúfolt hétvége után szorong?

    Holott a játszma ma merőben új végkifejletet ígér. Kedvező állás
esetén a nagyobb áldozatok nélküli győzelemért.

    Ha azonban nem lesz győztes, az egész játszma értelmetlen. Mert
könnyen elképzelhető, hogy a legkényelmesebbnek tűnő megoldás válik
valósággá: az állásfoglalásra nem kényszerítő, csupán megkopott
politika közhelyeket hangoztató nézet lesz a két szembenálló közti
nevető harmadik. Így a reformerők kikényszerítette kongresszus
valamiféle lagymatag egységet teremthet, és talán tekintélyes
létszámú támogatóra talál. Ideig-óráig még ünnepelhetik is
sikerüket, ám akár már másnap arra ébredhetnek, hogy az annyit
hivatkozott társadalomnak se híre se hamva. Elvonult, hogy maga
hívja meg valóságos küzdelmét a fennmaradásért.

    De egyedülálló esély van arra is, hogy végre egyszer nép és párt
együtt nyerje meg a történelmi játszmát. Az előbbi türelmével,
megértésével, szorgalmával, az utóbbi önmegújító képességével és
cselekedetével. A szervezett progresszív baloldal ballasztjaitól
megszabadulva egy olyan demokratikus népképviseleti és szociálisan
elkötelezett programmal, melyet működési elveiben, vezető
személyiségeiben megtestesít - ha létszámában megfogyatkozik is - a
nemzeti törekvések formálója lehet. Méltó versenytárs és egyensúlyt
teremtő erő az e törekvések képviseletére szerveződött pártok
között. (MTI-Press)


1989. szeptember 13., szerda 12:44


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
09.13 III/III jelentés FKgP Komárom megye 1. oldal


09.13 III/III jelentés FKgP Komárom megye 2. oldal


SZER-hallgató telefonja:

"Tatár József, Budakeszi, Postafiók 2. Az a kérésem van Önökhöz, uraim, hogy a kárpátaljai magyaroknak, magyar gyerekeknek tankönyvvel való ellátásban segítsenek. Nincs tankönyvük, és én összegyűjtöm különböző helyekről a tankönyveket és oda el akarom juttatni. Ennek kérnék publicitást. Köszönöm szépen a szíves segítségüket."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD