Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 11.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A BIT felhívása

"A Baloldali Ifjúsági Társulás nyilvános felhívással fordul hazánk társadalmi, politikai szervezeteihez, erőihez, melyben javasolja, hogy október 23-át nyilvánítsuk az Erőszakmentesség Napjává, s alkossuk meg az Erőszakmentesség Nemzeti Chartáját."
DLF, Késő esti adás:

Kommentár a magyar döntésről

"A magyarok az NDK-n kívül Csehszlovákiával és Romániával is hadilábon állnak. A feszültséget nem az ideológiai kérdések okozzák, hanem sokkal inkább az emberek javát szolgáló politika. Ha egy pillantást vetünk Romániára, akkor megtaláltuk a jelenlegi magyar eljárás kulcsát."

Politikai kannibalizmus

1989 őszén sokan figyelnek Magyarországra. Vannak akik
szimpátiával, nekünk szurkolnak, de sajnos növekszik azoknak a száma
is, akikben inkább a fenntartások erősödnek. Akárhonnan is nézzük, a
magyar modellváltás sorsa nemzetközi jelentőségű. Vagy sikerül egy
újabb felzárkózás a világ fejlettebb régióihoz, vagy végleg a
perifériára szorulva, hosszan elnyúló politikai-gazdasági válsággal
kell szembenéznünk.

    A tét és a felelősség is történelmi. Érdemes lenne tehát nekünk
is odafigyelnünk az áhított fejlett világra, ahol sokféle veszélytől
óvnak. Egy bizonyos M. Cranston, aki angol és politikai filozófus,
más sok évvel ezelőtt tanácsolta: nehogy túl komolyan vegyük a
szónokokat. Szerinte biztos, hogy amennyiben a politika művészet,
akkor az az előadó-, nem pedig alkotóművészetek egyike.

    Mi a baj a szónokokkal? Nemcsak az, hogy az ország mai
helyzetében inkább a kevésbé látványosan munkálkodó, csöndes
"iparosok" sokaságára van szükség. A fő probléma a szónoklatok
természetrajzában gyökerezik. Ha valaki ugyanis azt akarja, hogy
fortyogó közéletünkben valóban meghallják a hangját, mindíg
megmeghökkentőbbet kell mondania az előtte szólóknál. Ez a "ki tud
nagyobbat mondani?" népi mozgalom ma már eljutott a politikai
kannibalizmus stádiumába. A politikai közélet a sokat hangoztatott
nyugat-európai ambíciók mellett, mindinkább kelet-európai - hogy
délebbre ne menjünk - stílusjegyekkel gazdagodik.

    alc. Józan reálpolitika, vagy szélsőségek?

    Az európai politikust a politikai kannibáltól ugyanis az
különbözteti meg, hogy előbbi ellenfelét csak tisztességes
eszközökkel legyőzendő vetélytársnak, s nem denunciálással
megsemmisítendő ellenségnek tekinti. A különbség pedig nem csekély.

    Ha valaha Magyarországon jogos volt a hatalom arroganciájáról
beszélni - és sajnos ez aligha vitatható -, ma a helyzet rosszabbnak
látszik, mint eddig bármikor. Csak éppen a szerepek cserélődtek fel.
Az MSZMP törekszik arra, hogy lehetőleg ne egyoldalúan szóljon a
valóságról a maga ellentmondásosságában. A történelmi múlt fehér
foltjairól, a gazdasági válság tényleges okairól és más kérdésekről.
1989 forrósodó ősze azonban, úgy tűnik, nem a józan reálpolitikának,
hanem a kirekesztő szélsőségeknek kedvez. ( folyt.)


1989. szeptember 11., hétfő 14:58


Vissza »


Politikai kannibalizmus 2.

Mert mi mással magyarázható, hogy nagyobb sikere van annak, aki
a falvak kommunista elnyomásáról szónokol, annál, aki azt mondja,
hogy agrárgazdaságunk néhány évtized alatt a háború előtti
elmaradottságából az európai átlag fölé tudott emelkedni. De
ugyanígy igaztalan a Kádár-korszakról, mint a magyar paraszt
röghözkötéséről beszélni akkor, amikor a magyar falu - az ott
dolgozók termelőmunkája eredményeként - például a szövetkezeti és
kistermelés együttélése terén nemzetközileg is jelentőset alkotott.

    Igen, de megrendültek az ágazat pozíciói. Az üzemek közül sokan
önhibájukon kívül annyira eladósodtak, hogy ma már csak vagyonuk
felélésével képesek fennmaradni. Mindez igaz, mint ahogyan az is,
hogy sürgető a felvásárlási árak rendezése, s annak kormányzati
eszközökkel való biztosítása, hogy az agrárszektorok a többi
termelőágazathoz hasonló nyereséget realizálhassanak. Ezek azonban
olyan konkrét kérdések, amelyek csak szakértelemmel s nem
retorikával orvosolhatók. Azt is tudva persze, hogy ma a világpiacon
nem a mezőgazdasági árak, hanem a támogatások versenyeznek, s hogy a
magyar agrárolló még a 80-as válságévekben is alig haladja meg az
európai átlagot.

    alc. Válságretorika minden hangra

    A kannibalizmusnak egyébként a gazdaság a leghálásabb terepe.
Igaz, jogos az ingerültség, ha a gazdasági bajainkról esik szó. S a
szélesebb közvélemény is fontosabbnak tartja a gazdaságot bármilyen
pártszerveződésnél. Ezért is szárnyalhat a válságretorika, akár
olyan változatban is, mint ahogy egyik ismert tudósunk - nem tudván
ellenállni a már idézett licitálási kényszernek - azzal lepte meg
legnépszerűbb napilapunk olvasóit, hogy "még a válságunk is
válságban van".

    A közvélekedés persze mindezt alátámasztja. De azt se feledjük,
hogy - sajnos a világon mindenütt - a közvéleményt nagymértékben
formálói formálják. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb,
"Hazánk a világban" című áttekintése legalábbis meglepő adatokat
közöl azok számára, akik csak a sajtóból tájékozódnak helyzetünkről.
E szerint például az infláció éves növekedési üteme a 80-as években
Magyarországon az európai átlag szintjén vagy az alatt mozgott.
Persze, ki vitatja ma már, hogy a lakosság mintegy egyötöde napi
megélhetési gondokkal küzd, s a nyugdíjasok nem csekély része alig
engedheti meg magának, hogy húst fogyasszon. Mégis az a helyzet -
elismerem, számukra ez nem vígasz -, hogy az egy főre jutó
húsfogyasztás Magyrországon magasabb, mint például
Nagy-Britanniában, Finnországban, Svédországban vagy éppen Japánban.

(folyt.)


1989. szeptember 11., hétfő 14:59


Vissza »


Politikai kannibalizmus 3.

Gazdasági válságunkat mindettől függetlenül kezelnünk kell.
Például a működőtőke idecsábításával. Ehhez viszont biztonságra és
stabilitásra van szükség. Vajon bátorítják-e a nemzetközi tőkét ifjú
kannibáljaink szovjetellenes és antikommunista megnyilatkozásai? Nem
vitatom - hogyan is tehetném - bárki jogát arra, hogy az országos
nyilvánosság előtt - ítélkezzen elevenek és holtak felett. Az
arányérzékkel azonban valahol baj van, ha egy alig néhány ezer
fiatalból álló lelkes csapat olyan imponáló magabiztossággal
nyilvánít véleményt bármiről, mint egy nagyhatalom képviselője.
Bocsánat, utóbbiak néha kicsit tartózkodóbbak. S azt már csak félve
teszem hozzá, hogy e csoport egyik-másik ismert vezetője eddig még
csak igen szerény egyetemi tanulmányi eredménnyel bizonyította
politikusi rátermettségét. Nekik ugyan beszélhet Andrew Sarlos a
biztonság és stabilitás szükségességéről, a jó befektetői klima
érdekében például a HVG-ben: "ha egy szélsőséges, antikommunista,
szovjetellenes kormány kerülne hatalomra, s az bolondságokat
csinálna, az senkinek sem állna érdekében, és ez esetben abban is
biztosak lehetnek, hogy a kutya sem jön ide". Na persze ő csak egy
kanadai üzletember, aki saját bevallása szerint eddig egymaga több
pénzt hozott Magyarországnak, mint bárki más, beleértve az Egyesült
Államokat.

    alc. Az MSZMP kannibáljai

    Kannibáljaink persze nekünk is vannak. Azokra gondolok, akik
egyre intoleránsabbak az MSZMP-n belüli véleménykülönbségekkel
szembe. Pedig ez a párt nagy utat tett meg, akárcsak másfél évvel
ezelőtti önmagához képest. Elindult egy bürokratikus állampárttól a
mozgalmi, politizáló párt felé. Ma még sok százezer tagról lévén
szó, érthető, hogy ez gyötrelmesen nehéz folyamat. De vajon azzal
segítjük-e az MSZMP megújulását, ha az örvendetesen sokfajta új erő
főként egymás kiszorítására szerveződik? Talán inkább azt kellene
keresnünk, ami összeköti, kompromisszumos módon közelíti, s nem
elválasztja az irányzatokat egymástól. A hétszázezer párttag döntő
többsége bizonyíthatóan nem internált senkit. Nincs korrupciós ügye,
de még csak pártüdülőben sem járt. Töbnyire - mint az országban
annyian - tették a dolgukat, s keményen dolgoztak a boldogulásért.
Hogy közben egy olyan jövőben reménykedtek, amelynek egyes elemei
megvalósíthatatlannak bizonyultak - talán nem bűn, inkább sokak
számára személyes tragédia.

    A szakításra törekvőknek erre is gondolniuk kell. Ma a párt
meghatározó része reformot, valódi megújulást akar. De talán
kevesebb küldetéstudattal valamennyien többre mennénk. (folyt.)


1989. szeptember 11., hétfő 15:00


Vissza »


Politikai kannibalizmus 4.

Nem szólva arról, hogy a világ minden politikai pártja,
választásra készülődvén, inkább sorait összezárni, erőit
gyüjtögetni, mintsem szétzilálni igyekszik. Kevesek hibája, tévedése
esetleg tényleges bűnei miatt egy sokszázezres kormányzópárt
harmincévi történelmétől teljesen elhatárolódni óriási felelősség.
Mellesleg olyan, mintha a katolikus egyház az inkvizíció egykori
bűneinek nyilvános megbánásával kívánt volna valaha is új tagokat
toborozni vagy híveket megtartani.

    Persze joggal gondolhatja bárki: mindez üres filozofálgatás. Mi
sem könnyebb, mint fantomellenfeleket kreálni, s ellenük hadakozni.
hogy mégsem egészen ez a helyzet, hadd idézzem néhány sorát a ma
legkomolyabb országos ellenzéki tömörülés a Magyar Demokrata Fórum
kispesti szervezete választási felhívásának:


    "A kommunisták választási csalással
megszerezték a hatalmat, az országon fegyverrel
börtönnel és akasztófával uralkodtak, s bár
eszközeik kifinomodtak, így is a legmélyebb
válságba taszították mára az országot
ne engedjük, hogy tovább uralkodjanak
a nemzet fölött
"



    Hát itt tartunk a politika "művészetében" 1989 őszén. Valahol
Európában. Vagy mégsem? (MTI-Press)



ág/pé Forgács Imre


1989. szeptember 11., hétfő 15:02


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek (09.11-10.07) - Lázadás


Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

"Szeptember 11-én újra ülésezett a nemzeti kerekasztal. Számos részkérdésben megegyeztek a felek, az előző tárgyalási fordulókhoz képest rekordsebességgel. Az MSZMP politikusai igen engedékenynek bizonyultak, s a "harmadik oldal"-nak hívott fegyverhordozói is abbahagyták szerepjátszásukat, mindenre rábólintottak. Feltűnő volt, hogy sokszor még az aznap délelőtti vagy előző esti EKA-ülésen elhatározott követelést el sem mondhatta az EKA erre kijelölt politikusa, amikor Pozsgy szót kért, s szinte szóról szóra azt javasolta, amit az EKA előzetesen, zárt ajtók mögött, kitervelt."
SZER-hallgató telefonja:

"Lám, lám, csoda történt. Magyarországnak olyan kormánya van, melynek minden testrésze Budapesten van. Ezt bizonyítja két csodálatos lépése: Bős-Nagymaros és az NDK-sok. Köszönjük, magyar kormány."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD