Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › július 18.
1989  1990
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Állásfoglalás az MSZMP kongresszusi küldöttválasztásokról

"A budapesti kongresszusi küldöttek megválasztása előtt számos helyen nem nyílt lehetősége a tagságnak, hogy megismerje a jelöltek politikai álláspontját. Ezért a Központi Bizottság június 23-24-i ülésének határozata alapján megkérdőjelezzük az e helyeken már megválasztott küldöttek legitimitását."
Amerika Hangja, Világhíradó:

A magyar adósságtömeg - bécsi szemmel

"... Magyarország helyzete sem rózsás, az infláció meg a gazdaság és az életnívó stagnációja okozzák a legnagyobb gondot. Minden magyar 1800 dollárral tartozik nyugati bankoknak és országoknak. Ez megfelel Venezuela és Argentína eladósodásának."

Egy internált és egy internáló

Washington, 1989. július 18. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) -
Kedves hallgatóink
Beszámolót hallanak Kopácsi Sándor, a
Belügyminisztérium internálási osztályának egykori vezetője és Kiss
Dániel, volt recski rab találkozójáról. A riporter Dömösi Zoltán.

    - Manapság Magyarországon egyik központi téma a nemzeti
megbékélés, a megértés és az egykor elkövetett törvénysértések
kapcsán végrehajtott, vagy elkövetett bűncselekmények felderítése és
a bűnösök felelősségre vonásának kérdése.

    Meddig terjedt az egyesek felelőssége, mennyire voltak tudatában
cselekedeik következményeivel, irányítóivá, vagy pedig mint egy
(....) csupán a hatalom ördögi mechanizmusának tájékozatlan
kiszolgálóivá, végrehajtóivá váltak.

    E probléma képezi Kopácsi Sándor, a Belügyminisztérium
internálási főosztályának egykori vezetője, majd később a Nagy Imre
per egyik vádlottja és Kiss Dániel egykori recski internált
beszélgetésének magvát.

    A beszélgetést Amerika Hangja európai szerkesztőségéből Benkő
Zoltán kezdeményezte, aki maga is recski kényszermunkás volt. A
beszélgetés szomorú érdekessége, hogy Kiss Dániel, egyik internált
kivégzését Kopácsi Sándor írta alá. Kiss Dánielt egy gúzsbakötés
alkalmával a fogdán a tüzes vaskályhához lökték, ahol bal kezének
két ujja leégett. Kopácsi elmondotta, hogy ellenállási érdemei miatt
került a rendőrséghez, majd a párt karhatalmi osztályához osztották
be. Innen vette át 1949-ben a Belügyminisztérium internálási
főosztályának vezetését. Feladata volt többek közt a politikai
internáltak meghosszabítási végzéseinek aláírása. Hogy egy-egy ilyen
hosszabbítás az ÁVH javaslatára miként történt, erről Kopácsi így
nyilatkozott:

    - Politikai ügyeknél a következő volt: tehát azt mondja a Décsi,
hogy mit tudom én, Kiss István francia kém: 6 hónap meghosszabbítás.
Valamivel többet mondott, mert először is, ha valaki francia kém,
azt nem internálni kell, azt bíróság elé kell állítani. (folyt.)


1989. július 18., kedd


Vissza »


- Egy internált és egy internáló - 1. folyt.

- Még a rendőrségnek sem?

- Senkinek nem lehetett betekinteni.

(Többen beszélnek egyszerre)

- 1949 októberében Kopácsi Sándort a Pártfőiskolára rendelték,
így szerencséjére a legkényesebb időben kellett leadni a
Belügyminisztérium internálási főosztályát.

    A recski tábor megalakításáról - saját szavai szerint -
mindaddig nem hallott, míg 1953-ban meg nem kezdték az internáló
táborok feloszlatását.

    Közben Kiss Dánielt - akinek életútját Kopácsi Sándor
akaratlanul is keresztezte - elérte végzete a recski
kényszermunkatáborban. Erre, az egész későbbi életét befolyásoló
szomorú és tragikus eseményre így emlékszik vissza:

    - Volt egy szomszédom, Csík Mátyásnak hívták, s volt egy másik
szomszédom, az Ónódi Mihály volt. Ez az Ónódi Mihály szegedi
parasztember volt, aki lényegében soha nem beszélt, hanem csak
dolgozott. Nagyon le volt már romolva, és egy reggel szóltak hozzá
és nem válaszolt, éhenhalt. Én erre azt mondtam a Csík Mátyásnak -
ez a másik szomszédom volt -: nahát Mátyás, mondom, mi innen soha az
életbe el nem megyünk, mert látod szegény Mihály, ez is meghalt, és
szóval teljesen kilátástalan a helyzet.

    - Kiss Dánielt e megjegyzéséért napi 2 órás gúzsbakötéssel
büntették 2 héten keresztül.

    Annak idején egy általunk Viplárnak(?) nevezett tizedes volt
szolgálatba a fogdán. Kiss Dániel így emlékszik vissza a vele
történtekre:

    - Engem oda fordított a dobkályhához. A kezem körülbelül 10
centiméterre volt a kályhától, és láttam, hogy kezd pörkölődni a
kezem, először piros lett, utána pedig érdekes módon, hihetetlen
módon feldagadt. (folyt.)


1989. július 18., kedd


Vissza »


- Egy internált és egy internáló - 2. folyt.

Ezt követőleg szóltak a társaim Viplárnak - akik szintén ott
hevertek mellettem gúzsbakötve körülbelül öten, hatan - hogy,
felügyelő úr húzza el a kályhától, én magam szintén jelentettem -
mert jelenteni kellett mindent -, hogy felügyelő úr ég a kezem. Erre
ő szidalmazott, borzasztó szavakat használt, és aztán kiment a
csillagos eget nézegette. Én úgy maradtam pontosan 2 órán keresztül.
A végén már mintegy grillezett csirke, teljesen kemény lett a
kézfejem, mind a két kezem összeégett, olyannyira, hogy amikor
levette a szíjjat, meg kell mondjam, hogy aztán már egyáltalán nem
fájt, mert a szíjj annyira összehúzta a dagadást, hogy nem éreztem
semmit, viszont amikor levették a szíjjat, akkor belement a vér és
akkor majd megőrültem. Ennek következtében, hogy mégis egy kis
vérkeringés is legyen, akkor előtte bukfencezni kellett valamennyi
társammal, azért, hogy megint magunhoz térjünk, de ez általában
szokás volt a fogdán gúzsbakötés után.

    - Kiss Dánielt felvették a kórházba, majd az ÁVH-központból egy
biztottság érkezett Recskre az ügy felülvizsgálatára.

    - Körülbelül 2 hét múlva jött egy bizottság Budapestről egy ávos
őrnagy kiséretében, illetőleg vezetésével, és a bizottság engem
felkért a kórházból, hogy tisztázzuk ezt az esetet. Felsorakoztatták
az őrséget - ami Recsk történetében szerintem csak egyszer történt
meg -, hogy mutassam meg, hogy ki volt az, aki ezt a kegyetlenséget
elkövette. És hát én a Viplárra mutattam, s az őrnagy megnyugtatott,
hogy vizsgálat indul el, és ezt természetesen az államvédelmi
hatóság is túlzásnak tartja, és fegyelmit fog kapni, illetőleg
intézkedés történik.

    - Mi történt Viplárral?

    - A Viplár tizedes volt, átugrott egy rendfokozatot és egy hónap
múlva őrmester lett, tehát megkapta a megérdemelt jutalmát. (folyt.)


1989. július 18., kedd


Vissza »


- Egy internált és egy internáló - 3. folyt.

- Az elégett bal kezet csak operációval lehetett megmenteni,
ezért Kiss Dánielt Budapestre szállították, ahol a rabkórházban bal
keze fejének felét amputálták.

    Kiss Dániel esete az ötvenes évek mélységeit elevenítette fel,
amit Kopácsi Sándor abban az időben a hatalom birtokosaként nem,
vagy másképpen látott. 1956 után azonban őt is letartoztatták, és
most már más nézőpontból ismerhette meg az érem másik oldalát.

    A Belügyminisztérium internálási főosztályának egykori vezetője,
és a volt recski megcsonkított kényszermunkás találkozása így
végződött:

    - Megengeditek, én megköszönöm ezt a beszélgetést azzal, hogy
minket lényegében, hogy teljesen őszinte legyek, nekem egy kis tüske
volt ez az úgynevezett (...) Kopácsi Sándor aláírásával, ezt
hordoztam magammal elég sokáig, 1956-ig. Az ötvenhatos események
azután, ha ezt így szabad mondanom azonos nívóra vittek bennünket,
és ennek kapcsán kerestem az alkalmat, hogy ezt mi átbeszéljük.
Őszintén szólva nagyon megnyugtató módon sikerült ezeket a dolgokat
tisztázni. És - ha ezt így szabad mondanom - a nemzeti összefogás
folyamatában ez egy komoly lépésnek tekinthető, amikor a volt
internálási osztály vezetője és egy internált békét köt.

    - És egy nagyon meggyötört internált békét köt. Szóval én is úgy
éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek meg kell történni, és azt is
éreztem, hogy nem szabad ezt az országot elhagyni, amíg ezt a
helyére nem tettük. +++


1989. július 18., kedd


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Kedves Vadász János nagyon köszönöm,hogy reagált a 72 oldalas levelemre, és nagyon örülök, hogy megértett engem. Teljesen igaza van amikor azt mondja,hogy én elkeseredett vagyok, de higyje el, hogy jelenleg a legnagyobb dolog itt az iszonyú zűrzavar és a rosszindulat, ami jóformán mindent megnehezít. Ezt higyje el."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD