|
|
 |
|
 |
Elvi farmerek
|
Budapest, 1989. április 13. csütörtök (MTI-Press)
Az állami gazdasági vezetők egyik tanácskozásán szót kért a
Magyar Demokrata Fórum képviselője. Először is elmondta, hogy a
farmergazdálkodás híve, maga is gazdálkodik, majd az új földosztás
mellett érvelt szenvedélyesen. Több állami gazdasági vezető
fejcsóválva hallgatta beszédét. Vélhetően erre reagálva,
nyugtatgatta őket: a diplomás szakemberek tanácsaira a leendő
farmereknek is szükségük van, nem maradnak kenyér nélkül a mostani
igazgatók.
A történetet hallva, elkezdtem számolgatni. Sorra vettem
Kisalföld-széli szülőfalum házait, elméletben kutatván, kik
vállalkoznának a farmerségre. Alig találtam tucatnyi családot, akik
nézetem szerint biztosan vállalnák a mezőgazdálkodás testet gyötrő,
kockázatot jelentő munkáját. Az egyik házban csak idősek élnek, a
fiatalok messzi városokban dolgoznak, jórészt elfeledve a
gazdálkodás szokásait, szabályait; másutt ugyan maradtak erős
fizikumú, gazdálkodásra alkalmas emberek, de ők is szakmát tanultak,
azt kedvvel művelik, nem cserélnék föl a földművelésért. Egy falu
persze nem a világ, de másutt érdeklődve is hasonló arányokat
hallottam.
Van tehát egyrészről az alternatív óhaj, az új földosztás, a
családi farmok kialakítása; létezik másfelől egy objektív
társadalmi-gazdasági szerkezet, amely nem igazolja az óhaj
realitását. Ha az új típusú gazdálkodás elvét elfogadjuk is,
hamarosan gyakorlati akadályokba ütköznénk a megvalósításnál.
Tételezzük föl, hogy az elvi, jogi korlátok egy csapásra
leomlanak, s a családi vállakozóknak kimérik a földjét a falu
határában. A műveléshez először szakértelemre lesz szüksége,
méghozzá nem speciálisra, hanem általános mezőgazdálkodási,
technikai, technológiai, közgazdasági ismeretekre is. Oktatási
rendszerünk azonban a szakosításra épült. A gépész szakiskolákban
csak hallottak az állattenyésztésről, s fordítva sincs másképp. Az
állattenyésztő szakmunkások még jogosítványhoz sem intézményesen,
hanem magánszorgalomból jutottak. A nagyüzemi mnezőgazdaságban ez
csupán szemléleti visszásságokkal járt, az eredményes vállalati
munkát alig észrevehetően akadályozta; ám a családi vállalkozónak
létérdeke és létfeltétele az átfogó ismeret. (folyt.)
1989. április 13., csütörtök 13:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Nagy figyelemmel, némi reménnyel, de nem kisebb szkepticizmussal hallgattam rádiójukban a Szűrös Mátyással készített inteirjút. Kétségtelen, a civilizált és remélhetőleg őszinte hang egy pártvezető részéről nem kis dolog a több évtizedes torzítás, bűnös hallgatás, avagy mellébeszélő párt bikkfanyelv után. Ne vegyék tehát rossz néven, hogy sikeres műsoruk címén felbuzdulva és Kasza úr válaszát is remélve, hangot adva forgatom tehát a gondolataimat. Vitába szállnék például a kérdezett kijelentésével, miszerint Magyarország külpolitikája régen és 45 után teljesen egyoldalú volt. Horthyék külpolitikája korántsem volt olyan egyoldalú, mint a béketábor szellemével átitatott ötvenes, sőt hatvanas éveké."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|